Ma is legyen példa az emberség

Az apostoli időkig visszanyúló egyháztörténetű sziget, Málta keresztényei állították össze az idei imahétre szóló igei ajánlásokat az Apostolok cselekedeteiből. Ez a történet beszéli el a kereszténység kezdetét Máltán. A hagyomány szerint Szent Pál, a pogányok apostola Kr. u. 60-ban ért eme, a Földközi-tenger közepén, félúton Szicília déli csücske és Észak-Afrika között fekvő sziget partjaira. A pénteki igeszakasz arra a vendégszeretetre összpontosít, amelyet a szigetlakók a hajótörést szenvedők iránt tanúsítottak: „Nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk” (ApCsel 28, 2).

A tengeri vihar megpróbáltatásai és megrázkódtatásai után a máltaiak felajánlották segítségüket a partra vetetteknek, akik így megtapasztalták a nem mindennapi emberséget – hallottuk a patakfalvi gyülekezeti teremben, a bágyi lelkész által tartott istentiszteleten.

Igemagyarázatában két kérdésre fókuszált: Pálnak, akinek ez volt az utolsó hajós útja, és fogolyként utazott, valamint 275 utastársának miért kellett elszenvednie a hajótörést? Tudjuk, látogatása nem maradt hatástalan. A másik kérdéskör a szigetlakók lelkülete volt:

az emberek mindent megtettek, hogy semmiben ne szenvedjenek hiányt az érkezők.

Az Ige mának szóló üzenete, hogy keressük meg, hogy életviharainknak mi az oka, illetve célja. Ne azt kérjük, hogy Isten szüntesse meg azokat, hanem lássuk meg, milyen célt szolgálnak életünkben. Személyes viharainkban lássuk meg Isten szabadító erejét.

Amikor bajban vagyunk, mindig számíthatunk valakire, de mi is hasonlóképpen lehetünk a szenvedőknek támasza.

Úgy tudjuk megmutatni, hogy keresztényekként hová, Kihez tartozunk, ha Jézus iránti szeretetünk megmutatkozik az életünkben, cselekedeteikben.

Az önként, szeretetből való szolgálat volt a máltaiak ismertető jegye. Az imaalkalom útravaló kérdése, hogy tudjuk-e képességeinkkel, adottságaikkal, személyes talentumainkkal, mint ismertető jegyeinkkel, közösségünk, gyülekezetünk, embertársaink javát szolgálni? Nagy valószínűséggel nevünket nem jegyzi fel az egyháztörténet, emléktáblára sem kerül, de az Úrnál kinek-kinek fel van írva a neve.

Ezért szólt az imakérelem és az áldás a patakalvi imaalkalmon.

A helyi imaheti hagyomány szerint minden este gyermekek szavalnak, ezúttal Czerják Botond és Joó Bence.A bemutatkozás rendjén Csinta Lajos Lászlótól megtudtuk: az erődvidéki Köpecről származik, felesége, Réka vargyasi. A teológia elvégzése, és fél évi magyarországi cserediák-lét után két éven át segédlelkész volt a marosvásárhelyi-kövesdombi református gyülekezetben. Szeptember elsejétől meghívták a bágyi egyházközségbe. A mindössze 170 lelket számláló, de annál lelkesebb gyülekezetben nagyon jól érzik magukat.