Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

23:13

Magyarellenes hangulatban csak kapufáig jutott a Sepsi OSK (videóval)

22:27

Bloodaxe – január végén nézhetjük a Vikingek készítőjének új sorozatát

21:58

Jobban bírták a végét, legyűrték az Acélbikákat az Ágyúsok

21:49

Csütörtökön terjesztené a parlament elé a kormányprogramját és a miniszterek listáját Luca Niculescu

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Vonat gázolt el egy motorkerékpárt Csíkverebesen – két tizenéves fiú életét vesztette

Két lábra emelkedett a vadász előtt a medve Szentléleken – ez lett a veszte

Kiderült, mit állapított meg a rendőrség a csíkverebesi vonatbalesetről

Egyik nap autóbaleset, másnap lakástűz – kettős csapás ért egy erdélyi családot

Előzetes letartóztatásba került a csíkdánfalvi halálos gázolás elkövetője

Kihallgatta Magyar Pétert a Központi Nyomozó Főügyészség

Három elbukott, jöhet a negyedik: ki állja ki a parlamenti próbát?

Jelentősen növelni kell Hargita megyében a szelektíven gyűjtött hulladék arányát

Pénzhiány az egészségügyi rendszerben: az októberi kiadásokat már nem tudják fedezni

Extrém vízfogyasztás a takarékossági felhívás után – versenyt futnak az idővel Székelyudvarhelyen

Ma is legyen példa az emberség

Mi marad akkor, ha semmi nem lesz látható abból, amire az életünket felépítettük? Ha a nevünket se lexikon, se emléktábla nem örökíti, utcát sem neveznek el rólunk? Mi ad tartós boldogságot? Hol keressük életünk értelmét? – kérdések, amelyekre együtt keresett választ a patakfalvi református gyülekezet, és az imahét hatodik napjának vendéglelkésze, Csinta Lajos László.

Molnár Melinda

2020. január 24., 21:572020. január 24., 21:57

2020. január 24., 21:582020. január 24., 21:58

Fotó: Veres Nándor

Molnár Melinda

2020. január 24., 21:572020. január 24., 21:57

2020. január 24., 21:582020. január 24., 21:58

Fotó: Veres Nándor

Az apostoli időkig visszanyúló egyháztörténetű sziget, Málta keresztényei állították össze az idei imahétre szóló igei ajánlásokat az Apostolok cselekedeteiből. Ez a történet beszéli el a kereszténység kezdetét Máltán. A hagyomány szerint Szent Pál, a pogányok apostola Kr. u. 60-ban ért eme, a Földközi-tenger közepén, félúton Szicília déli csücske és Észak-Afrika között fekvő sziget partjaira. A pénteki igeszakasz arra a vendégszeretetre összpontosít, amelyet a szigetlakók a hajótörést szenvedők iránt tanúsítottak: „Nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk” (ApCsel 28, 2).

A tengeri vihar megpróbáltatásai és megrázkódtatásai után a máltaiak felajánlották segítségüket a partra vetetteknek, akik így megtapasztalták a nem mindennapi emberséget – hallottuk a patakfalvi gyülekezeti teremben, a bágyi lelkész által tartott istentiszteleten.

Igemagyarázatában két kérdésre fókuszált: Pálnak, akinek ez volt az utolsó hajós útja, és fogolyként utazott, valamint 275 utastársának miért kellett elszenvednie a hajótörést? Tudjuk, látogatása nem maradt hatástalan. A másik kérdéskör a szigetlakók lelkülete volt:

az emberek mindent megtettek, hogy semmiben ne szenvedjenek hiányt az érkezők.

Az Ige mának szóló üzenete, hogy keressük meg, hogy életviharainknak mi az oka, illetve célja. Ne azt kérjük, hogy Isten szüntesse meg azokat, hanem lássuk meg, milyen célt szolgálnak életünkben. Személyes viharainkban lássuk meg Isten szabadító erejét.

Fotó: Veres Nándor

Amikor bajban vagyunk, mindig számíthatunk valakire, de mi is hasonlóképpen lehetünk a szenvedőknek támasza.

Úgy tudjuk megmutatni, hogy keresztényekként hová, Kihez tartozunk, ha Jézus iránti szeretetünk megmutatkozik az életünkben, cselekedeteikben.

Az önként, szeretetből való szolgálat volt a máltaiak ismertető jegye. Az imaalkalom útravaló kérdése, hogy tudjuk-e képességeinkkel, adottságaikkal, személyes talentumainkkal, mint ismertető jegyeinkkel, közösségünk, gyülekezetünk, embertársaink javát szolgálni? Nagy valószínűséggel nevünket nem jegyzi fel az egyháztörténet, emléktáblára sem kerül, de az Úrnál kinek-kinek fel van írva a neve.

Fotó: Veres Nándor

Éljünk úgy, hogy látszódjék meg, Kihez tartozunk, és hogy Mesterünk büszke legyen az ő gyermekeire.

Ezért szólt az imakérelem és az áldás a patakalvi imaalkalmon.

A helyi imaheti hagyomány szerint minden este gyermekek szavalnak, ezúttal Czerják Botond és Joó Bence.A bemutatkozás rendjén Csinta Lajos Lászlótól megtudtuk: az erődvidéki Köpecről származik, felesége, Réka vargyasi. A teológia elvégzése, és fél évi magyarországi cserediák-lét után két éven át segédlelkész volt a marosvásárhelyi-kövesdombi református gyülekezetben. Szeptember elsejétől meghívták a bágyi egyházközségbe. A mindössze 170 lelket számláló, de annál lelkesebb gyülekezetben nagyon jól érzik magukat.