Lezsák Sándor Csíkszeredában: ma ahhoz kell bátorság, hogy kormánypártiak legyünk

Lezsák Sándor József Attila-díjas költő, tanár, a Magyar Országgyűlés alelnöke tartott telt házas előadást péntek este Csíkszeredában a Honfoglalás előttől az Európai Unió utánig előadássorozat keretében. A Magyar Demokrata Fórum egyik alapítója 30 éve szabadon című előadásában

Lezsák Sándort a pénteki esemény nyitómozzanataként Ráduly Róbert Kálmán csíkszeredai polgármester és Tóth László, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezetője is köszöntötte, majd beszélgetőpartnere, Pataky István újságíró, a Krónika főmunkatársa vette át a szót. A kádári Magyarországot firtató bemelegítő kérdés után a moderátor egykori erdélyi kapcsolatairól kérdezte Lezsákot. Mint az előadó elmondta, hogy

„Földesi József javaslatára kerestem meg az ifjú Müller Ferenc szerkesztőt, és közben begyűjtöttem ifjú munkásokat. Müller Ferenc javasolta, hogy keressem meg Gálfalvi Györgyöt Marosvásárhelyen, aki Marad a láz? című kötetében a saját nemzedékét szólaltatta meg. Velük találkoztam aztán sorban, mikor egyedül, máskor a feleségemmel vagy a lakiteleki színjátszó csoporttal, ezek voltak a kapcsolódási pontok.

A továbbiakban egy igencsak érdekes történetet mesélt el az előadó válaszként Pataky azon kérdésére, hogy mikor érezte először úgy, hogy van esély a kommunista rendszer bukására. Lezsák egy 1987-es lakiteleki találkozót idézett fel. Mint mondta, miután a vendégek távoztak, úgy érezte, hogy a Jóisten nagy terhet tett a vállára.

Az előadó a továbbiakban számos témát érintett még, közöttük az 1989-es romániai forradalmat, amely kirobbanása után szervezetten,

A határátlépés azonban nem volt zökkenőmentes. „Libasorba álltunk az autókkal, az első ötöt én vezettem a Magyar Televízió stábjával, aztán minden ötödiknél megálltam, és szóltam, hogy ők leszek a következő öt vezetői. A határtól 600-800 méterre megállították a konvojt, és mondtam a határőr parancsnoknak, hogy szeretnénk átmenni. Azt mondták, semmi akadálya, de útlevélvizsgálat szükséges. Kérdeztem, hogy az meddig fog tartani? Jött a válasz: ennyi kocsinak három-négy nap. Próbáltam hatni rá, de nem lehetett. Már egy jó ideje ott álltunk, amikor egyszer csak azt kérdeztem tőle: mit fog tenni, ha mindenki nekihajt a sorompónak? Lőni fog? Mondom, itt van a kamera is, fölvesszük. Próbáltam zsarolni, nem volt más lehetőségem. Nézett, elment telefonálni, azt mondták, csak nem lehet. Megint megkérdeztem: lőni fog? Nézett, majd megszólalt: menjenek. Így jutottunk el együtt Marosvásárhelyig” – idézte fel az általa is megrázónak ítélt eseményeket.

Az előadás végén a jelenről is szólt néhány szót a sokat látott politikus, mivel elmondása szerint a munkát sohasem lehet befejezni, folyamatosan újabb és újabb feladatok jelennek meg. „Kilencven előtt ahhoz kellett bátorság, hogy az ember gyógyszert csempésszen, és lehetőleg rázza le azt, aki nyomon követi.