Közös probléma, közös megoldás? – vidéken is több százas lélekszámú roma közösségek élnek

– mutatott rá a községvezető.

Hozzátette: évek óta gondolkodnak azon, milyen megoldásokat tudnának találni a roma közösség felzárkóztatása érdekében. Meglátása szerint az egyetlen esélyük az oktatás ahhoz, hogy előre tudjanak lépni, ennek érdekében pedig a délelőtti iskola után délutáni foglalkozásokra is szükség lenne. „A romatelepeken szűkös hely áll a rendelkezésükre, ha több kisgyerek van, gondot jelent a tanulás megszervezése, ahogy az áram hiánya is.

A járvány előtt is csak hellyel-közzel jártak iskolába, hiszen ha a szülők elmentek több napra például erdei gyümölcsöt vagy gombát szedni, a gyerekeket is vitték magukkal, vagy ha külföldön vállaltak a munkát, és a nagyszülőkre maradt sok unoka, nem tudták rendszeresen iskolába járatni őket” – részletezte az egyik fő problémát Szántó.

Vannak konfliktusok

A polgármester a beilleszkedésükkel kapcsolatosan elmondta: a lakosság mindaddig, amíg nem történnek birtokháborítások, nincsenek szabadon a lovak, nem történnek törvénytelen kaszálások, lopások, megtűrik a roma közösséget, sőt, felkarolják, próbálják például napszámos munkára elhívni őket.

– sorolta Szántó. Arra is kitért, hogy szociális munkát végeznek, takarítják az utcákat, de nincs bennük az, hogy a tisztaságot meg is kell őrizni. „Ezekre a problémákra nehéz megoldást találni. Az önkormányzat szociális munkával próbálja rávezetni őket a tisztaság fontosságára. Emellett most, hogy az RMDSZ kormányra került,

Így akiknek igényük van rá, hozzá tudnának jutni a közszolgáltatásokhoz, ezzel emelve az életszínvonalukat. Nekünk, mint önkormányzatnak, meg van kötve a kezünk, és anyagi forrásaink nincsenek, a valódi változásokat hozó megoldásokat kormányprogramokként kellene lebonyolítani” – húzta alá a polgármester.

Lassú folyamat

A Csíkkozmásihoz képest még nagyobb lélekszámú roma közösség él a Kászoni-medencében, András Zoltán kászonaltízi polgármester szerint ugyanakkor üdvözölendő, hogy például a csíksomlyói közösséghez képest rendezettebb házakban élnek. Egy nagyobb romatelep található Kászonfeltízen, de emellett a község mind az öt falujában vannak kisebb közösségek. Ebben az esetben sem tudni pontosan, összesen mekkora a lélekszám, de a becslések szerint mintegy 400-ra tehető a romák száma a községben.

Ahogy minden erdőben van száraz fa, közöttük is található pár olyan család, amely a teljes közösség becsületét kockáztatja. A lakosok tudják, hogy kik a megbízhatóak, őket elhívják napszámos munkára. A kultúrájukból kifolyólag azonban gyakori a kiabálás, italfogyasztás, amelyek mind rontják a megítélésüket” – emelte ki a polgármester. Rámutatott:

„A szociális segély esetében például szigorúbban kellene szabályozni, hogy ki és mennyi időre részesüljön benne. Jelenleg ugyanis nem nehéz hozzájutni, de ha végül a nagy részét alkoholra fordítják, nem jelent valós segítséget” – nehezményezte András Zoltán, majd azt is elárulta, hogy szeretnének egy térkő-gyártó gépsort vásárolni idén, amely elsősorban a szociális munkát végzőknek adna egy másfajta munkát a megszokott utcaseprés mellett. Továbbá, ha majd térkövezésre kerülne sor, az egy szélesebb közösség számára biztosíthatna munkát a magyar és a roma lakosság számára egyaránt.

Jog mellett kötelesség

„Azt is szabályozni kellene, hogy ne a gyerekek jelentsék a megélhetési forrást egyes családok számára.

Ezért a törvényhozóknak jól bele kellene nyúlniuk az erre vonatkozó előírásokba. Mindenkinek joga van a családhoz, a gyermekhez, de kötelezettségeik is kellene legyenek. Az ilyen hátrányos helyzetű közösségek esetében ugyanis első helyen a jogok vannak, és a kötelezettségeket lazábban kezelik az előírások is” – tért ki egy fontos kérdésre a polgármester. Véleménye szerint a csíksomlyói eset nagyon jó példa arra a törvényhozóknak, hogy ha baj van, a közösség odaáll anélkül, hogy bármilyen nemzetiségi megbélyegzést venne figyelembe, viszont ez nem jelentheti azt, hogy az ilyen esetben lévőknek tovább nő a jogkörük bármilyen kötelezettség nélkül. „Amíg nem lesz drasztikusabb belenyúlva a törvénykezésbe a jog és a kötelesség társításával, mi több, a törvények lehetőséget adnak a hátrányos helyzetű csoportok számbeli növekedéséhez, egyre több probléma fog felmerülni a jövőben” – vetítette elő András Zoltán.

Közös megoldásra van szükség

A Kászonihoz hasonló lélekszámú roma közösség él Tusnádon is: a községközpontban és Újtusnádon szintén mintegy 400-ra tehető a számuk Molnár József polgármester becslése szerint. „Mind a két faluban egy-egy jelentős nagyságú tömbben élnek, mindkettőbe rendszeresen ki szoktam járni, ismerem őket, és ugyanazokat a problémákat tapasztalom, mint a környező településeken, ahol szintén nagyobb roma közösségek élnek. Ezek közé tartozik, hogy a villanyáram nem megfelelően van bevezetve, és törvénytelenül épített házakban élnek.

– vetette fel egy térségi megoldás lehetőségét a községvezető.

Hozzátette: az elmúlt évtizedekben folyamatosan hallani lehetett a felzárkóztatás fontosságáról, de senki sem mutatott utat arra vonatkozóan, hogy hogyan kellene ezt megvalósítani. „Van szociális referensünk, roma felelősünk, mediátorunk, a megyei roma vezetőséggel tartjuk a kapcsolatot, odafigyelünk rájuk, de úgy gondolom, hogy többre van szükség, és a felzárkóztatási programot úgy kell elindítani, hogy abban mindenki partner legyen. A roma közösség is, akik a haszonélvezői lennének, és a község többi része is.

– hangsúlyozta Molnár József. Kérdésünkre azt is elárulta: nincsenek nagyobb konfliktusok a roma és a magyar közösség között a községben. Előbbiek közül többen külföldön dolgoznak, mások a mezőgazdaságban tevékenykedő falubelieknél kapnak munkát, tehát igyekeznek a szociális segélyen túl is bevételekhez jutni, illetve sokan nem is igénylik azt. „A gyerekek iskolába járnak, és az oktatás nagyon fontos tényező ebben a tekintetben, hiszen ezáltal láthatják, hogy másként is lehet, mint ahogy abban a közegben működnek a dolgok, amelybe beleszülettek” – zárta a polgármester.