Kinek a felelőssége, hogy az utcákon sétálnak a medvék?

A Hargita Megye Tanácsa márványtermében megszervezett workshop kezdetén egy elemzést tekinthettek meg a résztvevők, amelyet a megyei tanács elemző csoportja készített. A diagramokkal szemléltetett adatokból kiderült, hogy

1575 nyilvántartott medve él Hargita megyében, miközben az optimális egyedszám csupán 600.

Emellett a káresetek bejelentésének számát is vizsgálták az elmúlt öt évben, e szerint 2014-ben jelentették a legtöbbet (szinte 250-et), idén az év első félévében pedig mintegy 80 vadkárbejelentést jegyeztek.

Az idei károk 70,73 százalékát medve, 12,2 százalékát farkas, 14,63 százalékát vaddisznó és szarvas, 2,44 százalékát pedig egyéb fajok okozták.

Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke nyitóbeszédében kihangsúlyozta, hiányérzete van, ugyanis a pénteki már a hatodik találkozó volt a vadkárok témakörében,

az állatvédő és egyéb zöld szervezetek képviselői azonban csupán egyetlen alkalommal jelentek meg, és így nehéz párbeszédet kezdeményezni.

Borboly szerint a témakör tárgyalását a jogi kérdések tisztázásánál kell kezdeni, és mint mondta, Romániában ennek alapja az alkotmány. „A 22-es és 32-es cikkelyekben az állam garanciát vállal az ember élethez való jogáért és testi épségének védelméért. Ez az alap, innen kell elindulni. Emellett együttműködésre kell bírni a különböző szereplőket, mint a vadászok és a természetvédők.

Emellett van a kérdésnek egy munkajogi oldala is, ugyanis a törvény tiltja az olyan munkások alkalmazását, akik nincsenek biztonságban.

– emelte ki Borboly.

Ezt követően Fodor István, Sepsibodok polgármestere köszöntötte a résztvevőket, beszédében kihangsúlyozva, a medvekérdés Kovászna megyében is ugyanolyan problémákat szül, mint Hargita megyében.

A köszöntőbeszédek után a jelenlevők öt előadást hallgathattak meg, elsőként Csák László településfejlesztéssel foglalkozó közgazdász az európai uniós döntéshozatalról beszélt. „A ‘80-as ‘90-es évek elején azt látták az Európai Unióban, hogy az akkori tagállamok nem képesek a biodiverzitás témakörét egyedül megoldani. Ezért kezdeményezték a Natura 2000-es irányelv létrehozását, és ez az egységes európai szabályrendszer azóta is nagyon szigorú. Jelenleg minden európai uniós intézmény azt látja, hogy minden nagyon szép és jó a biodiverzitás szempontjából, hiszen egyre több a medve Hargita és Kovászna megyében, tehát működik az irányelv. Emellett azonban a brüsszeli elemzések is felhívják a figyelmet két aprócska dologra: az egyik az, hogy bár jól működik a biodiverzitási irányelv, azokat a személyeket, akiket ez érint, kártalanítás illeti meg az ezzel kapcsolatos többletteher miatt. Ez azonban nem működik.

– magyarázta Csák.

Sárkány Árpád vadgazdálkodási szakember elsősorban a medvekérdésben használt fogalmak tisztázását tartotta fontosnak. Mint mondta, ezeket gyakran rosszul használják, pedig óriási különbségek vannak a vadászok és a vadgazdák, illetve a vadászat és a vadgazdálkodás között. Mint mondta, a vadász vadászik, üldözőbe veszi a vadat azért, hogy szenvedélyből elejtse, ez tulajdonképpen egy hobbi. A vadászat tehát egy szabadidős tevékenység, amelyet olyanok művelnek, akiknek egyébként teljesen más a foglalkozásuk. Ezzel szemben egy bizonyos faj állományának kezelését, őrzését, védését és szabályozását a vadgazdák végzik.

Romániában 2220 vadászterület létezik, ezek vezetői a vadgazdák. A vadgazdálkodás a vadállatok élethelyének védelmét és a vadállomány mennyiségi és minőségi szabályozását jelenti.

A szakember továbbá a más országokban jelen lévő medvepopulációról is beszélt, rámutatva arra, hogy sok helyen kipusztult ez a faj, és ahol még jelen van, mint például Szlovákiában, Svédországban vagy Finnországban, mindenhol kilövési kvóta van érvényben annak ellenére, hogy jóval kisebb állományokról van szó, mint Romániában. Hozzátette, éppen ezért

állománycsökkentő gazdálkodást kell végezni, hiszen ha minden így marad, akkor öt év múlva 10 ezernél is több medve lesz az országban, tíz év múlva pedig 14 ezer.

Farkas Attila vadgazdálkodási mérnök, a Soproni Egyetem gyergyószentmiklósi doktorandusza A Hargita megyei barnamedvekérdés reális vagy mesterségesen generált probléma? címmel tartott előadást. Mint mondta, nem lehet biztosra tudni, hogy hány medve él az országban, hiszen az állománybecslést sok minden befolyásolja.

Az egyedek beazonosítása hátrahagyott lábnyomok, közvetlen megfigyelés, vagy újabban vadkamerák fotó- és videofelvételei alapján történik. A bocsos anyamedvéket külön azonosítják, és az etetőhelyeket látogató hímek számát is rögzítik korcsoporttól függetlenül.

Az eredményeket vadászterületenként felnőtt, fiatal és bocs korosztályokra bontva, illetve más egyéb kategóriák szerint osztályozva rögzítik. Ezek a megyei összesítések a környezetvédelmi ügynökségek szintjén történnek, majd az adatok átkerülnek az országos összesítésbe, és Farkas szerint itt kezdődnek a problémák, ugyanis

az optimalizálások és kozmetikázások által végül a valósnál jóval kevesebb egyed kerül nyilvántartásba, mint amennyi valójában van. Így lett tavaly például a 11 072 beazonosított egyedből hivatalosan 6347.

Hargita megyében 1575 nyilvántartott egyedszám van, és a megye összes (45) vadászterületén jelen van a barnamedve. Ezt az előadó térképen szemléltette, amelyből kiderült, hogy

a legnagyobb állatsűrűséggel rendelkező vadászterület Tusnádfürdőnél található, de sok a medve Felcsíkon és Udvarhelyszéken is. A megye teljes területére ezer hektáronként átlagosan 2,365 egyed jut.

Farkas Attila előadásában arról is beszélt, hogy a negyvenötből 44 vadászterületen 2006 és 2016 között a barnamedvék száma növekvő tendenciát mutatott, és azokon a területeken történt nagyobb mértékű állománysűrűség növekedés, ahol korábban kevesebb egyed élt. A vizsgálatokból ugyanakkor kiderült, hogy az állatok elterjedési területe is növekszik, ami az előadó szerint érthető is, hiszen egy bizonyos terület csak egy bizonyos számú állományt képes eltartani, és ugyanott nem növekedhet a végtelenségig az egyedek száma. Szerinte

a problémás medvék kilövése nem minősül vadászatnak, ugyanis az intervenciónak (közbelépés) semmi köze a prevencióhoz (megelőzés).

A kutató ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy

a tízéves időtartamot lefedő adatok szerint augusztusban történik a legtöbb medvetámadás.

A találkozón ezután Kelemen László, a sepsiszentgyörgyi Rara Avis Madártani Egyesület elnöke az Európai Medvefigyelő Napok megszervezésének lehetőségeiről és előnyeiről beszélt, Alexandru Gridan, a brassói erdészeti kutatóközpont munkatársa pedig arról, hogy tapasztalataik szerint

a nyár elején megtízszereződött a medve okozta konfliktusok és károk száma a tavalyhoz képest.

Az előadásokat követően Albert Tibor, Tusnádfürdő polgármestere kisebb vitát robbantott ki azzal a kijelentésével, hogy ő

a statisztikák helyett inkább arra lenne kíváncsi, ki a felelős azért, hogy a fürdőváros utcáin szabadon sétálhatnak a medvék.

A résztvevők közül a sepsikőröspataki Tamás Kincső is hangot adott véleményének a vita során. Mint mondta, nem tagja egyetlen zöldszervezetnek sem, de ebben a vitában az előtte szólóktól eltérően ő inkább a medvék pártját fogja. „Erdőn élek, a falutól egy kilométerre a medvék szomszédságában. A színvonalas előadásokban azonban nem hangzott el az, hogy a medve mindenevő. Amilyen képet kaptunk ma itt a medvéről, a szerint tehenet, juhot és kecskét eszik, illetve ezeket megsebesíti, továbbá lovat is eszik, és embert akar enni. A medve ezzel szemben mindenevő, nálunk például szedret eszik és a szomszéd méheire járt rá, amit bekerített villanypásztorral, és azóta nem megy oda. Európa más részein éppen azért hiányoznak a nagyvadak, mert kilőtték őket, és azért értékes a mi állományunk, mert itt még vannak. Akik a trófeavadászat ellen küzdenek, tulajdonképpen a kapitális hímek kilövése ellen küzdenek, hiszen mint tudjuk, nőstény medvét nem volt szabad kilőni, így a nagy hímeket vadászták és értékesítették tíztől harmincezer euróig. Így maradtak az anyamedvék és a fiatal bocsok, amelyek megszokták az ember közelségét, és kiszorultak az erdős területekről. Azok a kukázó példányok, amelyekre most kilövési engedélyt kapunk, valószínűleg trófeaként kevésbé hasznosíthatóak, illetve a vadásztársaságokra költségeket vonnak. A negatív szelekció tehát a vadállomány romlását és az emberközeli, túl bátor és túl vakmerő példányok elszaporodását eredményezte” – vonta le a következtetést Tamás Kincső.