Kinek a felelőssége, hogy az utcákon sétálnak a medvék?

Ezt követően Fodor István, Sepsibodok polgármestere köszöntötte a résztvevőket, beszédében kihangsúlyozva, a medvekérdés Kovászna megyében is ugyanolyan problémákat szül, mint Hargita megyében.

Egyre több a medve

A köszöntőbeszédek után a jelenlevők öt előadást hallgathattak meg, elsőként Csák László településfejlesztéssel foglalkozó közgazdász az európai uniós döntéshozatalról beszélt. „A ‘80-as ‘90-es évek elején azt látták az Európai Unióban, hogy az akkori tagállamok nem képesek a biodiverzitás témakörét egyedül megoldani. Ezért kezdeményezték a Natura 2000-es irányelv létrehozását, és ez az egységes európai szabályrendszer azóta is nagyon szigorú. Jelenleg minden európai uniós intézmény azt látja, hogy minden nagyon szép és jó a biodiverzitás szempontjából, hiszen egyre több a medve Hargita és Kovászna megyében, tehát működik az irányelv. Emellett azonban a brüsszeli elemzések is felhívják a figyelmet két aprócska dologra: az egyik az, hogy bár jól működik a biodiverzitási irányelv, azokat a személyeket, akiket ez érint, kártalanítás illeti meg az ezzel kapcsolatos többletteher miatt. Ez azonban nem működik.

Kozmetikázott számok

Farkas Attila vadgazdálkodási mérnök, a Soproni Egyetem gyergyószentmiklósi doktorandusza A Hargita megyei barnamedvekérdés reális vagy mesterségesen generált probléma? címmel tartott előadást. Mint mondta, nem lehet biztosra tudni, hogy hány medve él az országban, hiszen az állománybecslést sok minden befolyásolja.

Veszélyeket rejthet augusztus

Farkas Attila előadásában arról is beszélt, hogy a negyvenötből 44 vadászterületen 2006 és 2016 között a barnamedvék száma növekvő tendenciát mutatott, és azokon a területeken történt nagyobb mértékű állománysűrűség növekedés, ahol korábban kevesebb egyed élt. A vizsgálatokból ugyanakkor kiderült, hogy az állatok elterjedési területe is növekszik, ami az előadó szerint érthető is, hiszen egy bizonyos terület csak egy bizonyos számú állományt képes eltartani, és ugyanott nem növekedhet a végtelenségig az egyedek száma. Szerinte

Érvek a medvék mellett

A résztvevők közül a sepsikőröspataki Tamás Kincső is hangot adott véleményének a vita során. Mint mondta, nem tagja egyetlen zöldszervezetnek sem, de ebben a vitában az előtte szólóktól eltérően ő inkább a medvék pártját fogja. „Erdőn élek, a falutól egy kilométerre a medvék szomszédságában. A színvonalas előadásokban azonban nem hangzott el az, hogy a medve mindenevő. Amilyen képet kaptunk ma itt a medvéről, a szerint tehenet, juhot és kecskét eszik, illetve ezeket megsebesíti, továbbá lovat is eszik, és embert akar enni. A medve ezzel szemben mindenevő, nálunk például szedret eszik és a szomszéd méheire járt rá, amit bekerített villanypásztorral, és azóta nem megy oda. Európa más részein éppen azért hiányoznak a nagyvadak, mert kilőtték őket, és azért értékes a mi állományunk, mert itt még vannak. Akik a trófeavadászat ellen küzdenek, tulajdonképpen a kapitális hímek kilövése ellen küzdenek, hiszen mint tudjuk, nőstény medvét nem volt szabad kilőni, így a nagy hímeket vadászták és értékesítették tíztől harmincezer euróig. Így maradtak az anyamedvék és a fiatal bocsok, amelyek megszokták az ember közelségét, és kiszorultak az erdős területekről. Azok a kukázó példányok, amelyekre most kilövési engedélyt kapunk, valószínűleg trófeaként kevésbé hasznosíthatóak, illetve a vadásztársaságokra költségeket vonnak. A negatív szelekció tehát a vadállomány romlását és az emberközeli, túl bátor és túl vakmerő példányok elszaporodását eredményezte” – vonta le a következtetést Tamás Kincső.