Időkapszula 1869-ből – a felsőboldogfalvi református templom toronygombjában

Misztikusnak hangzik, hogy rézgömbben, az idő felett átlebegett egy tenyérnyi horgonyzott lemezdobozban mindaz, amit a templomtorony átépítésekor „emlékiratként” szánt az akkori presbitérium. Üzenetei kiállták a két világégés, impériumváltások és megszámlálhatatlan égiháború próbáját. Moldovan Radu református lelkipásztorral fellapoztuk a 12. századból származó templom történetét, és belepillantottunk a palackposta küldeményeibe.

Építéskrónika

A Székelyudvarhelyhez közelebb eső falu leghíresebb épülete a jelenlegi református templom, melynek gyökerei jóval a reformáció előttre vezethetők vissza, egészen a 12. századig. Építésében három korszak különböztethető meg:

• elsőként az 1241-es tatárjárást megelőzően, valószínűleg a 12. században épült az egyenes záródású szentéllyel rendelkező templom;
• a második korszak a 13. századra tehető, akkorról származik a mai hajó, annak déli és nyugati oldalán található kapui, a déli oldalon található csúcsíves ablaka;
• a harmadik építési szakaszban, a 15. században nyeri el a templom jelenlegi formáját, ekkor építik hozzá a mai szentélyt, támpillérekkel megerősítik a hajót, valamint a nyugati homlokzat elé építik a tornyot.

A 15. század első felében készülhettek az 1974-ben feltárt falképek, melyek művészi remekei annak a korszaknak. A kazettás mennyezet 1670-ből származik. A templomot körülveszi egy 14. századból származó középmagas kőkerítés.

A helybéliek és Moldovan Radu lelkipásztor vallja: legjobbkor szánták rá magukat, hogy a javításra szoruló tetőzetet helyrehozzák. Emiatt 2015-ban megyei pályázatokból indították el Várday Zsolt vezetésével a tervezést. Ez maga után vonta a teljes templomrehabilitáció dokumentációjának elkészítését. 2018-ban, a reformáció 500. jubileumára készülve az Erdélyi Református Egyházkerület javaslata alapján

a felsőboldogfalvi református templom egyike a Magyarország kormánya támogatásával megújuló, A besorolású műemlékeinknek.

Tavaly októberben elkezdhették a munkálatokat. A teljes munkálatsor várhatóan 2020 októberére készül majd el; a kazettás mennyezet visszahelyezése a restaurálás ütemétől függ.

Jelenleg a tornyon ácsmunkák zajlanak, újrabádogozzák a toronysisakot, amely rézborítást kap. A templomtérben villanyszerelés és falkutatás zajlik. A várfalon a zsindelycsere megtörtént, a várfal pedig gyógyvakolat borítást kap. Jelenleg a belső munkálatokhoz ácsolják az állványt.

Megőrizte az emlékezet

A torony végleges, mai alakját 1869-ben nyerte el, amikor megmagasították. Akkor nagy áldozatokat hozott az eklézsia, hiszen 1836-ban és ’39-ben két tűzeset is megterhelte az egyházközséget.

A falubeliek tudták vagy sejtették, hogy időkapszulát rejt a több helyen golyókkal átlőtt toronydísz.

Azt is megőrizte az emlékezet, hogy nem a harcok során lyuggatták át a puskagolyók a rézgömböt: az alulról származók virtuskodó, megszállók cselekedeteinek nyomai, amelyek pedig felülről hatoltak bele a rézköpenybe, azokat repülőből lőhették a gömbre. Hogy mégis épségben átvészelte a másfél évszázadot az időkapszula és a bele helyezett dokumentumok, az az ősök gondosságának köszönhető.

A míves réz villámhárítóból a gombba belelógó kampón függött a szegből készült akasztójú doboz, és gondoskodtak a vízelvezetésről is.

Üzenetek – írva, nyomtatva

Előbb az időkapszula mellékletei közül a korabeli használatban lévő pénzérméket és papír bankókat vettük szemügyre: a 30 krajcárost 1807-ben adták ki; továbbá benne találtak egy 15 krajcáros érmét. A 3 krajcárosok közül az egyik 1800-as kiadású, a másik 1851-ből való. A három, 1 krajcáros 1812, ’16 és ’51-es keltezésű.

Két új kiadású pénzérmét is belehelyeztek az időkapszulába: a 20 illetve 10 krajcáros 1868-ban készült. Egyetlen, számukra is réginek számító érmével üzentek az utókornak: a Rákóczi korszakból származó, 1708-as kiadású 3 dukátossal. A pénzdokumentációban helyet kaptak az 1848-ból származó 2, 5, 10 forintos Kossuth-bankók és egy darab 30 pengő krajcár.

A nyolc papírdokumentum közül a leglátványosabb a Pesti Hírlap 1867. februárjában kiadott melléklete,

az Andrássy-kormány minisztereinek tablója.

A gyönyörű, különböző kézírással papírra vetett dokumentumok közül egyikében név és foglalkozás szerint felsorolták, kik voltak Udvarhely elöljárói 1869-ben, köztük szerepel a határfelügyelő, de orvosok, ügyvédek neve is. Másik, szintén kézzel írott dokumentum bemutatja az udvarhelyi katolikus gimnázium egyházi és világi tanári karát. A református kollégium nyomtatott vizsgarendje tartalmazza a vizsgák időpontjait, helyszíneit, a tanári kar névsorát és hogy mit tanítottak. A háromszintes tanoda diákjainak névsora mellett az általuk felvett tantárgyakat is listázza a kiadvány.

Udvarhely anyaszék, Keresztúr és Bardóc fiúszékek 1867-es kiadású lajstroma a széki, kerületi és járási felosztást, valamint a tisztségeket mutatja be. A fenti dokumentumcsomag Székelyudvarhely, Udvarhelyszék és a magyarság vonatkozásában szemlézi a korbeli emberek által, az utókornak szánt legfontosabb információkat.

Mai szemmel nézve a legérdekesebb és legtanulságosabb két olyan irat, amit a helyi emberek fogalmaztak. Egyikük tartalmazza a torony korabeli javítására vonatkozó tudnivalókat. Köztük, hogy melyik udvarhelyszéki település mivel járult hozzá. Kettőt kiemelünk: Hodgya egy szál cserefával, Kápolnás 10 szál, 10 öles koronafenyőfával – jegyezte fel Derzsi Lőrinc és Derzsi Domokos.

Egyedi és megismételhetetlen

Amiről minden bizonnyal a későbbiek során is gyakorta szó esik majd, az a Bíró Pál birtokos, kézírással, páratlan módon megörökített kor- és lelkiállapot leirata. Könyvtárnyi irodalma van az 1848-49-es forradalomnak és szabadságharcnak. Arról viszont alig tudunk valamit, hogy az 1860-as években mit érezhettek az akkor még élő veteránok, miként emlékezett a székely közösség a sorsfordító történelmi eseményekre.

„Tornyunk felett is elzúgnak az idő viharai, úgy rövid éltünk is az ősök által a szabadság szent harcába szerzett édes anyaföld göröngyei közt örök álomba szenderül, hol minden kétkedés, hiú ábránd és dicsvágy, avagy a közügyek iránti lelkesedés, jó akarat és hajlam, fény és dicsőség egyiránt elenyésznek – írta gyöngybetűkkel Bíró Pál. – Nem vélelmezhettünk kedves utódok, hagyományként becsesebb ajándékot nyújtani, mint ha itt alább elő soroljuk a nevezetesebb eseményeket: A múltakra nem akarunk vissza menni messze, mert azon históriai adatok közé tartozik, csakis korunkba az 1848 iki események vázlatát kívántuk rövidbe érinteni. Nehéz idők vészteljes napokkal küzdénk a szent szabadság harcában három színű nemzeti jelvényünk alatt, mind oldott kéve hullott nemzetünk java és virága egyiránt, és menttől több felől támadtattunk meg annál nagyobb vala a tűz és lelkesedés, a volt a mi szenvedésünkre balsam írt hozott, hogy tudtuk és éreztük, hogy szép magyar hazánknak alkotmányos szabadsága is önállóságáért vivaték az önvidelmi nemzeti harc 1848. évi március 15-én, tűzettetett ki a három színű lobogó, s majdnem két évig vala szép magyar hazánk tűzbe és lángba, kicsinye s nagyja szegény és gazdag egyiránt részt vett benne ma fegyvert adtak kezébe, holnap mint vitéz honvéd állott a küzdőtérre s kinek fegyvere nem volt, a kapával, kaszával, fejszével s mivel lehetett állott ki. Igen, mert az önkény uralom polcán álló osztrák minisztérium reánk uszítták a benn lakó minden fajtái nemzetiségeket (…)”

A teljes emlékiratot a felsőboldogfalvi református egyházközség közzé tette közösségi oldalán, de álljon még néhány gondolat a világosi fegyverletételt – „hol annyi honvéd lelte sírját” – követő összegzésből: „Igen fájdalom engedni kellett, s 18 évig a mindenfelől megtámadott haza legyőzésibe a legnagyobb megpróbáltatások közt hányaték, jobbjai részint a számkivetés keserű kenyerét rágták, részint a börtön penészes falai közt senyvedtek el, s részint a bitón vérzettek el, míg az osztrák kormány az ármány önkény és dúrva erőszakba Bakos működését így folytatta Európa kiérdemlett megvetéssel nézett reája, s következése milőn?”

Az egyedi irat szerzőjének nagy kitekintése van az 1849-et követő időkre – jegyezte meg Moldovan Radu lelkipásztor, hozzátéve: sokat lehet belőle tanulni.

Szintén a helyi helyzetet dokumentálja a családkönyvi adatsor. Kilistázza név és korcsoport szerint a református és katolikus családtagokat. Ezek nem újdonságnak számító adatok, mert a családkönyv tartalmazza. A felsőboldogfalvi iskolások lajstromán, amely a tanító személyre szóló értékelését is mutatja, felfedezhetjük a helyi iskola későbbi névadójának, Fülöp Áronnak az adatait is.

Üzenetek a jövőnek

A restaurált toronygömbbe új, henger alakú időkapszula kerül hamarosan, amely a jelenben élők, jövőnek szánt üzenetei mellett az 1869-ből származó palackposta dokumentumainak másolatát is tartalmazza majd – tudtuk meg a lelkipásztortól. Az eredetiek az egyházközségi relikviák helyi múzeumában lelnek majd új otthonra.