Hat évtized papi szolgálatáért mutatott be gyémántmisét Boros Károly nyugalmazott főesperes

Boros Károly 1940. március 1-jén született Csíkszentdomokoson. Teológiai tanulmányait 1959 és 1965 között a gyulafehérvári szemináriumban végezte, ahol a szintén csíkszentdomokosi születésű Márton Áron püspök szentelte pappá 1965. április 25-én.

Papi szolgálata során számos erdélyi és felvidéki településen tevékenykedett: káplánként Madéfalván és Gyergyóalfaluban, majd plébánosként Kapnikbányán, Petrillán, Lónyaitelepen és Csíktaplocán. Nyugdíjazása után a felvidéki Egyházkarcsán, Dunaszerdahely közelében folytatta lelkipásztori szolgálatát.

Lelkipásztori munkája során közösségépítő tevékenysége is kiemelkedő volt: az ő idejében épült fel Csíktaplocán a ravatalozó és a Taplocához tartozó csibai templom.

Az ünnepi szentmise

Szűknek bizonyult a csíktaplocai templom pénteken délután, amikor Boros Károly gyémántmiséjét (hatvanéves évfordulós szentmise) ünnepelték. Számos paptestvér, egykori híve és tisztelője vett részt az eseményen. A szentmise elején Czikó László csíktaplocai plébános köszöntötte a jelenlévőket. Ezt követően Bálint Emil felcsíki főesperes felolvasta a Gyulafehérvári Főegyházmegye vezetőinek – Kovács Gergely érsek és Kerekes László segédpüspök – ünnepi üzenetét.

Boros Károly köszöntötte azokat is, akik – bár fizikailag távol – lélekben vele ünnepeltek.

„A mai technikai lehetőségeknek köszönhetően a szentmise közvetítését sokan követik különböző településekről és régiókból, sőt, a határon túlról is.

„A mai nap nem az én személyemről szól – nem is szeretném, hogy önmagamat ünnepeltessük. Ezt mindig igyekeztem elkerülni.

Ezt követően két személyes élményt is megosztott. Tíz évvel ezelőtt Dunaszerdahelyen egy missziós szentmisén, áldoztatás után az oltáron egy két-három centiméteres, húsra emlékeztető darabot talált. Későbbi laboratóriumi vizsgálatok szerint emberi szívizomszövet volt, AB vércsoporttal. Ez a különleges élmény örökre megerősítette hitét az Oltáriszentség valóságában. Három héttel ezelőtt, egy otthoni szentmise során, a felajánláskor belső hangot hallott: „Egy vér vagyunk.” A szentostya forróságát is érezte. Ez a jel szintén megerősítette Krisztus valóságos jelenlétében való hitét.

Hálaadás és bocsánatkérés

„Nem csupán egy évfordulót ünneplünk, hanem a Gondviselő Isten hat évtizedes kegyelmét. Gyermekkoromtól kezdve számos életveszélyes helyzetből mentett meg Isten: ló taposása, szakadékba zuhanás, üldöztetésektől való megmenekülés. Mindezért csak hálát adhatok.