Történelemóra a Székely Nemzeti Múzeumban

\"A háromszéki emberek méltán büszkék lehetnek elődjeikre, kik dacolva a kor két legerősebb birodalmával, akár életüket is feláldozták a szabadságért, népükért és a szülőföld védelméért\" – fejtette ki  Kádár Gyula. Előadásából megtudhattuk, a budapesti felelős kormány megalakulását követően több miniszterét is Székelyföldre küldte. Ugyanis körvonalazódni látszott, elkerülhetetlen lesz a fegyveres összecsapás. A székely határőrvidék mintegy 20 ezer katonát volt képes kiállítani, ez még tüzérség nélkül is jelentős erőnek számított. A háromszéki önvédelmi harcok 1848 őszén kezdődtek és 1849 januárjáig, az árapataki békekötésig tartottak. Ez idő alatt több ezredet és korszerű hadipart, tüzérséget szerveztek a háromszékiek. Gábor Áron ágyúöntődéibe Székelyföld egész területéről hozták olvasztásra a harangokat.

Az önvédelmi harc során a háromszéki népfelkelők, Gál Sándor vezénylésével több jelentős csatát is megnyertek. Az önvédelmi harc sikeres volt, az árapataki béke két egyenlő fél között köttetett: idegen csapat nem léphetett Háromszék területére. Később Bem tábornokhoz csatlakozva a székelyek részt vettek egész Erdélyt felszabadításában. Előadása zárásaként a történész a jelenre is utalt, mint mondotta az a történelem haszna, hogy tanulunk a régmúlt időkből. A székelyeknek ismerniük kell a történelmüket, a történelem ismeretének Székelyföldön tétje van. Így került szóba Andrei Şaguna püspöknek a sepsiszentgyörgyi önkormányzat által állított szobra, holott az ortodox püspök aktívan részt vett az idegen cári csapatok behívásában.

Kádár előadását követően Szilágyi Zsolt a Bánk Bánból énekelt, majd Piroska B. Klára, Darvas László és D. Vásárhelyi Katalin színművészek a forradalom költészetéből szavaltak. Ezután az Őszirózsa népdalkör huszárdalokból tartott zenés megemlékezést. Az esemény zárásaként a jelenlevők állva énekelték a székely, majd a magyar himnuszt.