A megye készen áll a Turóczi-ház megvásárlására, de…

Csak azt tudjuk biztosan, hogy az 1848–49-es önvédelem idején ezen a telken, az ő műhelyeiben összesen 64 ágyút öntöttek főleg székelyföldi harangokból – a legelsőt fúrás-technológiával.

„Ifjabb Turóczi Mózes, ki ámbár szegény és saját háza fenntartásával, mindennapi szükségeivel küzdeni kéntelen, mihelyt a hon felett a vész borongani kezdett, azonnal személye és vagyona feláldozásával megkezdette az ágyúöntést, mégpedig rézből, s hogy tökéletesebb legyen, mesterségesen fölfedezett furrukkal kifúrta. Ezt kétségkívül Erdélyben olyan, ki nem vándorolt, nagy gyárakat nem látott, eddig el senki sem tette. Miért a nemzet hálájára hasonlóan ő is méltán számíthat” – olvashatjuk a Kézdivásárhelyi Gyutacs-, Lőpor- és Salétromkészítő Bizottmány Németh Lászlóhoz, Háromszék kormánybiztosához 1849. február 15-én intézett levelében.

Utóbbi áprilistól már honvéd századosi rangban öntötte az ágyúkat, a szabadságharc leverése után vizsgálati fogságot szenvedett, 1867 után többek között a Függetlenségi Párt helyi vezetőjeként, a városi képviselőtestület tagjaként, valamint a református egyházközség főgondnokaként vállalt közéleti szerepet.

Turóczi Mózesnek két házasságából nem született gyermeke.

A kézdivásárhelyi egyházközség 1904-ben kezdett hozzá a ma is álló egyházpalota építéshez, amihez 100 ezer rénes forint kölcsönt vett fel a takarékpénztártól. Amire az épületet felhúzták (1907), kiderült, hogy az infláció és egyéb okok miatt a kölcsönt csak úgy tudták visszafizetni, ha a Turóczi-féle házat és a ma Vörös-házként ismert épületet eladják.

Az előbbit ekkor vásárolta meg Apró András építőmérnök, akinek örökösei – három ágon hét tulajdonos – most vevőt keresnek az időközben államosított, és az 1989-es fordulatot követően visszaszerzett ingatlanra.

Nem most kezdték árulni

2018-ban már megpróbálták értékesíteni az ingatlant. Mivel műemlékről van szó, előbb az állam, majd annak lemondása után Kézdivásárhely önkormányzata gyakorolhatta volna elővásárlási jogát – egyikük sem élt ezzel.

Amint az értékesítésével megbízott ingatlanközvetítő-irodától megtudtuk,

Azzal Dimény Attila is egyetért, hogy „ez egy olyan emblematikus épülete Kézdivásárhelynek, amely egyrészt ’48-as eseményekhez, az ágyúöntéshez köthető, ezen túlmenően pedig Turóczi Mózes céhmesterhez, a város egyik jeles polgárához. Ugyanakkor számunkra azért is fontos, mert a céhtörténeti múzeum 1969 júliusában, Gábor Áron halálának 120. évfordulója apropóján itt nyitotta meg kapuját és működött három évig, mígnem 1972-ben a mostani helyére költözött.”

A múzeumvezetőnek lenne is ötlete az esetleges közösségi hasznosítását illetően, mindazonáltal nem érzi magát arra feljogosítva, hogy bárkinek is tanácsot adjon ingatlanpiaci kérdésekben. A témához az interneten hozzászólok közül néhányan úgy vélik, mindenekelőtt

Kovászna Megye Tanácsa nem zárkózik el a gondolattól. „A megyei önkormányzat készen áll arra, hogy ezt a nagy múltú, történelmi jelentőségű épületet megvásárolja, de kizárólag reális áron” – közölte lapunkkal Tamás Sándor tanácselnök.