– Mi lesz a csatornázással? Mikor lesz szennyvízvezeték-rendszer Marosfalván?

– Április elsejétől teljes gőzzel fogunk dolgozni. Jövő héten, március 20-án lesz egy egyeztetésünk a kivitelezővel, amikor részletekbe menően lebontjuk az ütemtervet. Ha az Isten megsegít, ebben az évben már nagyot fogunk haladni. Két vagy három csoport fog dolgozni. Szeretném, hogy ebben az évben kilencven százalékban el is végezzük azt, ami ebben a tervben szerepel. Marosfalva csatornázása, egészen a falu végéig, teljes egészében benne van ebben a programban.

– Miért nem intézkednek a tekerőpataki sorompón való átkelésnél, hogy ne kelljen negyedórákat várni?

– Ez egy örökös téma, engem is bosszant, rengeteg időt töltök el a sorompónál várva. Amit tehettem, megtettem. Nem egy alkalommal próbáltuk elérni a vasúttársaságnál, hogy ez a helyzet megoldódjon. Kértük, hogy ezen a szakaszon a kézi sorompókat cseréljék le elektromos sorompókra, de semmi lépés nem történt. A vasúttársaságnál is nagy az összevisszaság, nem lehet tudni, hogy eladják-e, ha igen, kinek. Kellene legyen egy olyan tulajdonosa a vasútnak, aki valóban foglalkozik is a felmerülő panaszokkal, nem csak a veszteségeket halmozza, még akkor is, ha állami pénzről van szó. A vasúttársaságnak is meg kellene értenie, hogy öt ember alkalmazása helyett egy elektromos sorompót felszerelni sokkal olcsóbb, rövid idő alatt megtérülne, de hát a jelek szerint nincs felelős vezetőség. Valószínű, hogy lesz változás, de nem tudom, hogy mikor. Magáról az átkelő állapotáról is panaszkodtunk vitatkoztunk, de nincs kivel, semmi sem változik.

– Mi a véleménye arról, hogy valaki csak úgy elkertel egy forrást, ami közös volt, mindenki használhatta?

– Ismerem a kilyénfalvi esetet, komoly egyeztetés, vita volt erről. Közösségi területről van szó.
A bácsi, aki bekertelte, elmondása szerint azért tette, hogy az állatok ne tegyék tönkre a forrást. Amikor behívtuk, hogy tisztázzuk a helyzetet, első szóra itt is volt, és elmondta, hogy semmi gond nélkül tavasszal leveszi a kerítést, csak az az egyetlen kérése, hogy aki használja a forrást, az vigyázzon rá, őrizze meg. Arra hivatkozott, hogy volt egy eset, amikor a háza előtt vendégeivel ittak a forrásból ott elfolyó vízből, dicsérték, hogy milyen tiszta. Aztán a forrás felé sétáltak, és látták, hogy a környéke tele van állati ürülékkel... Ahogy elmondta, „a szégyen meg kellett ölje a vendégek előtt”, látva, hogy mi van ott.

Véleményem szerint is be kell keríteni a forrást, kötelező módon, annak a megóvására, csak nem úgy, ahogy a bácsi tette. Azt javasoltuk, hogy egy kétszer két méteres kerítést készítsen, és alatta majd ki lehet alakítani egy itatóvályút. Egyébként az itatást nem annyira a forrás biztosítja a környéken, hanem a patak, ami ott van 150 méterre.

– A híd alatt a borvízforrást mikor teszik rendbe?

– Érdekes kérdés a borvízforrás ügye. Amennyire tudtuk, rendbe tettük, lebetonoztuk a környékét. A gond az, hogy a vizet nem lehet kiemelni. Jó lenne, ha nem mindenki meregetne bele, de ha pumpát tennénk, hogy így emeljük ki a vizet, akkor tönkremenne. Onnan tudom ezt, hogy ahol felnőttem, az udvaron borvíz volt, a fél Gyergyói-medence lakói onnan hordták a vizet. Jó és finom víz volt, de ha az ember beleejtett valamit, akár egy palacknak a fém kupakját is, rögtön elment a víz ereje. Mivel az újfalvi vizek a Maros szintjén erednek, csak merni lehet belőlük, nincs más módszer. Idén egy nagyobb fa hengert, „gudut” helyezünk a forrás fölé, hogy könnyebb legyen meregetni, de ennél többet nem tudom, mit tehetnénk.

A baj az emberek hozzáállásával van. Ami szemetet otthagynak a környékén, az rettenetes. Az önkormányzat emberei minden hétfőn és szerdán kötelező módon ellenőrzik, takarítják a forrást, és minden egyes alkalommal egy zsák szemetet szednek össze... Tettünk lámpát is, másnap ellopták. Másik gond a forrással, hogy amikor magas a Maros vízállása, elönti a forrást is, belemosva minden szennyeződést. Másfél éve szerencsére nem volt erre példa, de amint lesz egy árvíz, ez meg fog ismétlődni. Hosszú idő kell, amíg fertőtlenedik, kitisztul a víz. Ez ellen sajnos nincs, mit tennünk.

– Mit tehet az ember, ha a cigány szomszéd megkeseríti az életét?

– Nekem nagyon sok álmatlan éjszakát okoztak mind a tekerőpatakiak, mind az Újfaluba beköltözött család. Természetesen ugyanolyan jogaik vannak, mint mindenkinek, és tisztában is vannak ezzel. Sajnos, viselkedni nem tudnak, szabályszerűen elmarják maguk mellől a szomszédot. Történetesen keresztapám szomszédjába költözött egy család, napirenden ott voltam, próbáltam megoldani a helyzetet, de nem lehet. Hangsúlyozom, nem általában a cigánysággal van baj, hiszen régen is éltek itt cigányok, hanem azokkal, akik rendbontók, agresszívek, zavarják a község nyugalmát. A falu népe is oda kellene figyeljen erre, és úgy, hogy a rendbontókkal ne vállaljon közösséget, ne bratyizzon velük. A polgármesternek nincsenek eszközei ebben a tekintetben. Egyáltalán semmiféle törvénytelenséget nem vagyok hajlandó elkövetni, amiatt, hogy valakinek rendbontó szomszédjai vannak. Amit a szomszéd megtehetett volna, hogy elejét vegye a gondjának, az lehetett volna, hogy ő vásárolja meg a házat. Például Tekerőpatakon a kanyarban mindenki ismeri a Horthy-féle házat. Az egész község szégyene, hogy ott milyen állapotok vannak. Amikor eladásra fel volt kínálva, a szomszéd nem vette meg, az olcsón, 1000–1500 lejért árult házat. Az más kérdés, hogy az eladót is minősíti, hogy kinek adta el családja ősi házát.

Van egy kezdeményezésünk: pénzt különítenénk el arra, hogy az elhagyott öreg, lepusztult, olcsón megvehető házakat felvásároljuk, annak érdekében, hogy szabályozni tudjuk, ki költözik be a faluba. A házakat később olyan embereknek adnánk oda, akikre szüksége van a közösségnek, akik be tudnak illeszkedni. Erre szeretnék egy összefogást kezdeményezni a közbirtokosságokkal, egyesületekkel.

– Lesz-e Újfalunak futballcsapata?

– Újfalunak nagy focihagyománya van. A pályát úgy ahogy rendbetettük, vettünk egy rend felszerelést is, de sajnos a fiatalok részéről nincs erre igény. Évente egyet fociznak, és ennyi.

A sporttal kapcsolatosan egyébként az az álláspontom, hogy komolyabb formában működtetni már sok pénz kell. Jelenleg azonban nincs olyan tehetős vállalkozás a községben, amely ezt finanszírozni tudná. Önkormányzati költségvetésből pedig nem tudunk focicsapatokat támogatni, amikor a csatornázás nincs megoldva.

– A benzinkutat miért akarja elvinni a faluból?

– Arról szó sem volt, hogy a faluból elvigyük a benzinkutat, csak más helyszínre költöztetnénk. Sajnos az előző községvezetés a faluközpont legszebb területére tette a kutat, pedig bárhol jó lett volna, hiszen aki tankolni akar, annak pár száz méterrel arrébb is megfelel. Két helyszínt is kinéztünk, hogy hová költöztetnénk. A működtető cég azonban ebben nem volt partner. Őket csak a profit érdekli, semmi más, legkevésbé sem törődnek azzal, hogy a kúttal tönkreteszik a községközpont képét. Egyedüli megoldás az lenne, ha egy másik cég is építene egy benzinkutat a községben, lenne egy alternatíva. Ekkor kijelenthetnénk, hogy ez az előbbi távozzon.

Tárgyaltunk ugyan más üzemanyag-forgalmazókkal az esetleges idetelepedésükről, de kicsi a piac, nem érné meg nekik, főként az alatt az időszak alatt, míg a jelenlegi is működik. Azt viszont semmiképpen nem akarjuk, hogy úgy számoljuk fel a jelenlegi üzemanyagtöltő állomást, hogy nincs más tankolási lehetőség. Nem hagyhatjuk enélkül az embereket.

– Éjjel-nappal lopják a fát, de senki sem meri jelenteni. Meddig hagyják?  

– Ki hagyja? Sajnos elsősorban a tulajdonosok hagyják. Szerződést kellene kössenek az erdészettel, amelynek kötelessége lenne megvédeni az erdejét. Persze ez sem oldana meg mindent, de javítana a helyzeten. Most az van, hogy tudunk róla, van három-négy banda, akik lopják a fát, azt is tudjuk, kik ők, de még úgy nem sikerült lefülelni őket, hogy rájuk tudjuk bizonyítani. A rendőrparancsnokkal is sokszor tárgyaltunk erről, aki elmondta, hogy ő sem sokat tehet. Tetten éri az elkövetőket, feljelentést tesz az ügyészségen, és ezután a tulajdonos kiegyezik a tolvajjal, ejtik a vádat. A károsult a szekér fája árát megkapja, nem gondolva arra, hogy másnap szintén az ő erdejéből fogja ellopni a fát ugyanaz az elkövető.

Nos, a falopás ellen is lépni akarunk. Most határoztuk el azt, hogy bekamerázzuk a község bejáratait, Libánban is, és más olyan utcák végén, ahol el kell haladniuk, amikor az eladásra szánt fát hozzák. Az első ilyen kamerát már fel is szereltük a községközpontban, nagyon jó minőségű felvételt készít, éjjel is pár száz méterről leolvasható egy autó rendszáma. Ekkor már megnehezedik a fatolvajok élete, hiszen lesz felvétel, lesz bizonyíték. De ismétlem: a kamerák segíthetnek, de nem oldanak meg semmit. A rendőrség, az önkormányzat mellett az kell elsősorban, hogy a tulajdonos emelje fel a szavát, álljon ki az igazáért. Amíg ezt nem teszi, addig semmi nem fog változni.