Jézus öt sebhelyét jelölik a kenyéren

Egyik nagymamám és szomszédasszonyai szegfűszeges kókonyát sütött húsvétra, öt rózsaszerű dísszel a tetején. Másik nagyanyám fűszer nélkülit dagasztott, de a formája szintén kerek volt, az került kenyér helyett a sonka, báránysült, főtt tojás mellé az eledelszenteltető kosárba, amit ő kókonyáskosárnak nevezett.

Egyiket sem faggattam a receptről, és arról sem, hogy miért pont öt rózsát tettek a tetejére. Most jött el ennek az ideje – tehetném hozzá, csakhogy ők régen elmentek, és vitték magukkal a válaszaikat is. Gyergyócsomafalván is van, aki kókonyát fogyaszt a reggeli mellé. Ám nem sokan. Az biztos viszont, hogy a keresztekre sütnek kókonyát, az eledelszenteléskor a nagy keresztre akasztják, egy kisebbet pedig határkerülésre visznek a kereszten.

A csomafalvi kókonya receptjét Madarász Margittól tudtam meg, aki immár harmadik éve fonja, süti a keresztekre. Egy kilogramm liszt, 10 dkg zsír, 7 deci tej, 2 tojás, 1 nagy kanál cukor, 1 mokkás kanál só, és felfuttatott élesztő kell hozzá. Miután megkelt, három részre osztja, fonatot készítve, majd öt, sebhelyet szimbolizáló, megcsavart formát helyez rá, végül sütés előtt tojássárgával megkeni. Idén is, nagyszombaton e recept alapján készíti az ünnepi kókonyát.

Régi húsvétok, új ünnepi díszek

Az ünnepi kenyérhez, kókonyához fehér liszt kellett és tej – mondja Jánosi Marika néni, aki immár több mint tíz éve kezdett hagyományos házikenyeret sütni. Nemcsak kenyér kerül ki e pékség kemencéjéből, finom sütemények is sülnek, húsvét előtt például ehető dekoráció is. Almás tésztát sütött szerdán, de a szokásos diós-mákos sütemények elkészítésére nem lesz idő, mert több kenyeret kell süssenek húsvétra – mondta, amikor felkerestük.

Már elkészült viszont a tavaszra hangoló kotlós csibékkel. Édesanyjától tanulta a receptet, a formázást, festést. Közel tíz éve lepték meg először a kuncsaftokat ilyen díszekkel. „Azért sütöttük, hogy ne műanyag csibe kerüljön a mohával kibélelt kosárba, hanem inkább kézzel készített természetes dísz” – mondta. Megtetszett sokaknak, most már nem tud annyit készíteni, amennyire igény volna. Sokan ajándékba viszik e cukorból, vízből és fehér-, illetve rozslisztből készült díszt. Hozzátette azt is, hogy viszonylag kemény a tészta, így a dísz évekig eláll, de frissen meg is lehet enni.

A régi csomafalvi szokásokról is faggattam. Amint elmondta, húsvét előtt mindenki megseperte a kapu elejét, kivéve, amikor hó lepett mindent. Az étkek ünnephez méltók voltak, de nem vitték túlzásba. Kalács, kenyér, sonka, tojás került mindig a kosárba, de nem volt divat a krémes tészta régen, mint ahogy bárányt sem sütöttek mindig. Töltött káposzta viszont szerepelt az ünnepi menüben. Egy család egy disznót vágott akkoriban, és éppen ezért nem volt kérdés, hogy a megszentelt eledel maradékával mi lesz, mert nem volt maradék. Egyszerűbben éltek, nem pazaroltak, rendszerint egy szobában fűtöttek, és a tüzelőt harcsafűrésszel aprították. Nemegyszer gyerekként ő fogta a fűrész egyik végét. Viszont akkor sem tudott mindenki tojást írni, levelekkel, hagymahéjjal festették, de az mindig volt, mert mentek a gyermekek locsolni húsvéthétfőn. Emlékei szerint a felnőttek nem jártak, az ő édesapja például bár hagyománytisztelő volt, nem öntözte meg a szomszédasszonyokat.