
„Aranyóra”
Fotó: Timár Zoltán
Türelemre és tiszteletre nevel, és ezt is kívánja meg tőlünk a természet – vallja a sepsiszentgyörgyi fiatal, aki számos állatot kapott már lencsevégre, igazi szenvedélye azonban madárfotózás. Timár Zoltán ritka pillanatokat örökít meg, természetfotói egyre nagyobb figyelmet érdemelnek ki nemzetközi szinten is.
2025. szeptember 07., 21:002025. szeptember 07., 21:00
2025. szeptember 07., 21:012025. szeptember 07., 21:01
– Sokan töltenek szívesen időt a természetben, de csak kevesen vannak, akik ennyire otthonosan mozognak benne. Hogyan alakult ki ez a szoros kapcsolat?
– Gyermekkoromban sokat jártunk a szüleimmel kirándulni, minden hétvégén kimozdultunk. Az iskolával rengeteget túráztunk. A biológiatanárom, Rabocskai Laci bácsi is sokat tanított. Emlékszem, elvitt egy kiállításra, ahol egzotikus állatokat – hüllőket, pókokat – láttunk, ez például meghatározó élmény volt. Aztán
Most már úgy érzem, megtaláltam a helyem, ez az enyém, és nem akarok többé kiszakadni belőle.
Timár Zoltán: megtanultam, hogy a csend sokszor mindennél többet ér
Fotó: Bede Erika
– Hogyan kapcsolódott ehhez hozzá a fotózás?
– Édesapámnak és keresztapámnak is voltak régi kamerái, mindig ők örökítették meg a családi eseményeket. Már akkor menőnek tartottam a fotózást. Az első DSLR kamerámat 2021-ben vásároltam meg, akkor még nem volt különösebb célom: fotóztam autót, embert, épületet, mindenfélét. Ezután kezdtem el komolyabban venni, és nagyjából egy évvel ezelőtt kerültem közel a természetfotózáshoz.
Ott kezdtem fotózni, persze először kis optikával. Aztán fokozatosan léptem előrébb: lett nagyobb gép, nagyobb optika és most itt tartok.
„Nincs is jobb mint Doritos reggelire”
Fotó: Timár Zoltán
– Mindenféle állatot megörökítettél már: vadakat, hüllőket, rovarokat, és főként madarakat. Honnan fakad ez a szenvedély?
– Madarakkal kezdtem, így csöppentem bele a természetfotózás világába. Úgy gondolom, hogy nagy érdekes, kreatív állatok. A szabadságuk vonz: oda repülnek, ahová csak akarnak, akkor, amikor akarnak. Az ember fel sem foghatja, milyen érzés lehet.
Egyébként a személyes kedvenceim a baglyok, szeretnék minden hazai bagolyfélét megörökíteni. Eddig három különbözőt sikerült. Nehéz őket fotózni, azért is, mert szeretném a természetes közegükben lencsevégre kapni.
„Gigászi falat”
Fotó: Timár Zoltán
– A természethez való szoros kapcsolódás a személyiségedre is hatott?
– Igen, nagyon. Korábban türelmetlen, szeszélyes voltam. A természet türelemre és tiszteletre tanított. Itt, ha nincs türelmed, és nem tiszteled, ami körülvesz, akkor szó szerint megesz. Megtanultam, hogy a csend sokszor mindennél többet ér.
– Főállásban technikusként dolgozol, a fotózást – legalábbis egyelőre – hobbiként űzöd. Hogy tanultál, kik inspiráltak?
– A fotózást autodidakta módon tanultam, de sok olyan ember van, aki alakította a szemléletemet. Steve Irwin ausztrál természettudósra gyerekkoromban felnéztem, sokat láttam őt a képernyőn. David Attenborough intellektusa, a természethez való viszonyulása nagyon megfogott. Rajta kívül Morten Hilmer dán fotós inspirál. Ő minimalista, nagyon egyszerű, természetközeli életet él.
A közvetlen környezetemben pedig a Mohos Fotóklub tagjai voltak azok, akiktől elleshettem, hogyan lehet jobb egy fotó.
„Napimenü”
Fotó: Timár Zoltán
– Hogyan készülsz egy fotózásra? Spontán vagy tervezetten?
– Változó. Van, hogy hónapokig tervezek, minden nap kimegyek egy adott helyszínre, de nem mindig jön össze a fotó. Viszont van olyan, hogy egy rossz nap után kimegyek, nyugalmat keresek a természetben, és ilyenkor jönnek a „nagy fogások”. Például éppen mezei úton mentem az autómmal, és egyszer csak előttem állt egy őzbak, tökéletes pózban, gyönyörű aganccsal. Ezeket próbálom megörökíteni,
– Hol készülnek a fotóid?
– Idén voltam a Duna Deltában, onnan is lett pár jó fotó. A legtöbb képem viszont Háromszéken készült, olyan helyeken, amelyeket bárki könnyedén megközelíthet. A gond az, hogy sok helyen már mezőgazdasági tevékenység folyik, vagy legeltetnek, és ezzel együtt járnak a pásztorkutyák is. Többször is alakult ki veszélyes helyzet.
„Nesztelen léptek"
Fotó: Timár Zoltán
-– Mi volt a leghosszabb projekted?
– Legtöbb 3-4 hétig tartott, tavaly ilyenkor. Egy közeli tónál gyakran jártak szürke gémek és kócsagok. Megfigyeltem, hogy melyik órában jönnek, hova szállnak be.
A kedvencem az aranyórás, ez meg is jelent a magyarországi National Geographic magazinjában. Ez volt az első nagyobb sikerem, önbizalmat és motivációt adott, hogy folytassam.
– Überelted azóta ezt a kezdeti sikert?
– Továbbra is az a kedvenc képem, de mondhatom, hogy sikerült jobb képeket is készíteni, mert azóta tudatosabban fotózok, jobban figyelek a fényekre, a szögekre. Hozzátesz, hogy azóta fejlesztettem a kamerámat, így sokkal könnyebb jó képet csinálni, de ott kell lenni, mégis meg kell nyomni azt a gombot.
Az utómunkával is sok időt töltök, 2-3 ezer képből kell válogatni.
– Azóta pályázatokra is beneveztél és a NatGeo oldalán is egyre többször tűnnek fel a munkáid. Milyen eredményeket értél el?
– Több pályázaton is részt vettem már. Volt egy romániai, amiből végül kiállítás is született Bukarestben, Pitești-en, és Brassóban. Aztán jött egy nemzetközi megmérettetés, ott bekerültem az első tízbe a képemmel, amelyiken egy csóka éppen egy ropis zacskót emelt ki a kukából. A Nemzetközi Magyar Fotószalon 2025-ös fotópályázatára is küldtem be képeket, nemrég kaptam meg a visszajelzést, hogy hármat közülük beválogattak a végső megmérettetésbe. A NatGeonak gyakran küldtem fotókat, és nem mondhatom, hogy bármilyen fotót elfogadnak, tehát nagyon igényesek. Ezért is megtisztelő, hogy több fotómat is elfogadták, beválogatták a Nap képének, Hónap képének.
– Melyek azok az állatok, madarak, amelyeket még nem sikerült lencsevégre kapni, de nagy álmod, hogy sikerüljön?
– Szeretnék lefotózni egy hiúzt. Vaddisznót is, de mivel azok kifejezetten agresszívak, nem lesz könnyű. És persze minél több baglyot.
A Diakónia új, kétéves futamidejű programja azzal segít az időseknek, amire a leginkább szükségük van: közösséggel, élménnyel. A cél legalább 120 sepsiszentgyörgyi nyugdíjas aktivizálása és társadalmi kapcsolataik erősítése.
Rekordszámú fogat nevezett be a július 10. és 12. között zajló országos és nemzetközi fogathajtó versenyre. Az oltszemi megmérettetés szokásosnál is több izgalmat ígér, hiszen a gyakorlott fogatok mellett a fiatalabb korosztály is pályára lép.
Közúti baleset miatt lassult le a forgalom kedden délután Rétynél, a 11-es és a 13E jelzésű országutak kereszteződésénél. Négy autó ütközött össze, személyi sérülés nem történt.
A medve kiszámíthatatlan, a bajt pedig jobb megelőzni – vélekedett a berecki polgármester, és a sürgősségi bizottság egyhangú döntésével összhangban kilövette a faluba, a házak kertjébe bejáró medvét.
Sepsiszentgyörgyi üzemet vásárolt fel a Reed Capital magántőkelap – írja az MTI a profit.ro gazdasági portál beszámolója alapján.
Helyi vállalkozók és szakemberek segítik a háromszéki középiskolásokat a pályaválasztásban. A diákok személyes találkozókon ismerhetnek meg különféle szakmákat és életutakat.
Tárlatvezetések, műhelyfoglalkozások, koncertek, filmvetítések és közös kvízjáték is várja az érdeklődőket június 20-án Sepsiszentgyörgyön, a Múzeumok Éjszakáján.
Sok-sok elakadással, de reményen felüli eredménnyel zárult a Réty községhez tartozó szacsvai református templom felújítása. A Hívogató Románia program Szent László útjába belefoglalt istenháza értékes XIV. századi freskókat tárt az utókor elé.
Ballagási ünnepséget tartottak a Sapientia EMTE Sepsiszentgyörgyi Karán, szombaton. Az alkalom különlegessége, hogy idén végzett az első sport- és edzőszakos évfolyam, és a Pécsi Tudományegyetem (PTE) művészképzésének hallgatói is.
Szombat délelőtt a helyi Borsika kisebb, illetve nagyobb táncosai léptek fel elsőként a Perkő nyergében felállított szabadtéri színpadon. Őket több mint negyven csoport követi a XX. Perkő – Gyermek- és Ifjúsági Néptáncegyüttesek Találkozóján.
szóljon hozzá!