a vadállományra azonban igen.

Kértek és kaptak kilövési engedélyt

A sakálok nagyrészt Ázsia mediterrán jellegű vidékein és Európa délkeleti részén élnek, illetve Románia déli részén is régebb óta előfordulnak, térségünkben azonban nem számítanak őshonosnak. Hadnagy szerint

Ettől eltekintve egyelőre nem lehet kijelenti, hogy életképes populáció, azaz több nagyobb falka él a térségben, a vadászok csak elvétve észleltek néhány példányt, így becsléseik szerint legtöbb egy családról lehet szó. A szakember ugyanakkor azt sem tagadta, hogy nem lehet kizárni az elterjedésüket a következő tíz évben, Magyarországon például már nagyon el vannak szaporodva.

Hadnagy azt is elárulta, hogy mivel egy nem őshonos és nem is védett fajról van szó, nem tiltott a vadászata, így amikor a csíki észlelések után kilövési engedélyt kértek, meg is kapták. A szabályozásra azért van nagy szükség, mert

Nagyrészt rágcsálókkal táplálkoznak, de a kisebb vadfajokat sem kímélik, így megritkíthatják a nyúlállományt, tavasszal pedig az őzgidákra is veszélyt jelenthetnek, és ha sokat elpusztítanak közülük, kárt tehetnek az őzállományban. A nagyobb vadakat azonban már nem tudják elejteni.

Szociális faj

Az aranysakálok főbb jellemzőivel kapcsolatosan a szakember elmondta, termetük és kinézetük szerint a róka és a farkas közé tehetők. Különleges ismertetőjelük a talppárnájuk, mivel a két középső ujjpárnájuk mind a négy mancsukon összenőtt. A rókával ellentétben szociális állatok, tehát családokban élnek, közösen nevelik a kölyköket. A rókák elűzik a kicsinyeiket maguk mellől, miután annyira megerősödnek, hogy egyedül is tudnak vadászni.

Esetükben rendszerint január–februárban alakulnak meg a gyakran életre szólóan összetartó párok, majd tavasszal szaporodnak. Szintén fontos különbség, hogy csak a domináns hím és nőstény szaporodik, a többi szuka pedig besegít az utódok nevelésébe. Mi több, esetenként a korábbi születésű fiatal állatok is a szülőkkel maradnak vagy visszatérnek hozzájuk, hogy segítsenek fiatalabb testvéreik felnevelésében.

Udvarhelyszéken sem ismeretlenek

Az aranysakálok 2013-ban Udvarhelyszéken is felbukkantak, akkor tizenegyet számoltak össze Székelyudvarhely környékén, a legtöbbet a város és Homoródszentmárton között, a Nagy-Küküllő Vadásztársulat ügykezelésébe tartozó területeken. A vadásztársaság igazgatója, Mărmureanu-Bíró Leonard újbóli érdeklődésünkre elmondta, azóta tovább nőtt a számuk, jelenleg mintegy 30-40 példányt tartanak számon. A felbukkanásuk óta évente egy-két egyedet sikerült kilőniük, a jelenlegi vadászigényben pedig négyet, de elmondása szerint

Az igazgató is megerősítette, hogy az emberekre nem jelentenek veszélyt, a vadállományra viszont igen, az őzgidák mellett pedig a vaddisznó-malacokat is veszélyeztetik. Zárásként azt is elárulta, hogy Udvarhelyszék további helyszínein is észleltek azóta sakált, például Farkaslaka és Székelykeresztúr környékén.