Fiatalítás éve a csíki hokiban

– Milyen volt a 2013-as esztendő? Kérjük, értékelje a csíkszeredai hokicsapat edzője szempontjából az évet.

– Az esztendő első hónapjában még a második csapatot készítettem fel. A fiatalok jól szerepeltek, jó mérkőzéseket játszottak a román felnőtt bajnokságban, megvolt az esély, hogy bekerüljünk a legjobb négy közé, és ezzel éltek is a fiúk. A felnőtt csapathoz február elején kerültem. Jöttek azok az eredmények, melyeket elvártak tőlünk, és azzal, hogy bekerültünk a Mol Liga döntőjébe, egy kicsit túl is teljesítettük az elvárásokat, hiszen az elején csak az volt a célkitűzés, hogy a legjobb négy közé kerüljünk be. Mindenki reménykedett, evés közben jött meg az étvágy, bejutottunk a döntőbe, ahol – szerintem – nem vallottunk szégyent. Az adott körülmények között nem volt rossz az a második hely. Azokban a hetekben a csapat rövid időn belül jól összeállt, jó volt a hangulat, és több mérkőzésen vert helyzetből is fordítani tudtunk.

– A nyár elején újabb megbízatást kapott. Milyen volt a nyári felkészülés, hogy sikerült az alapozás?

– A felkészülés alatt hosszú időn keresztül arról volt szó, hogy külföldiek, idegenlégiósok nem lesznek, és a fiatalok beépítése lesz a cél. Talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy az utóbbi évek közül idén sikerült a legtöbb fiatalt bevenni a felnőtt csapatba, több 18-19 éves játékosnak játéklehetőséget adni. Bors Huba és Trancă Dániel már a múlt idényben is játszott, melléjük most felhoztuk Farkast, Molnár Zoltánt, Sallót, Gecsét és Hildebrandot. Ez a hét fiatal játékos meccseket játszott a MOL Ligában. Az elmúlt esztendőkben nem volt ehhez hasonló fiatalítás, de ez eddig nem azért nem történt meg, mert az edzők vagy a vezetőség nem akarta, hanem azzal is magyarázható, hogy teljes játékosgenerációk maradtak ki, mert vagy abbahagyták 18 évesen a hokit, vagy kimentek külföldre. Összességében jól sikerült a felkészülés, de helyenként lehetett volna jobb is. Most, idény közben tűnik ki, hogy melyik játékosnak milyen hiányosságai vannak, és kivel milyen téren kellett volna többet foglalkozni.

– A MOL Liga alapszakaszának kétharmada lejárt. Kérjük, értékelje az eddigi eredményeket.

– Az előző idényhez képest változott a keret, mentek el meghatározó játékosok, és amint említettem, fiatalítás zajlott, így számítottunk arra, hogy hullámzó lesz a csapat teljesítménye. Bárkivel tudtunk nagyon jó mérkőzéseket játszani, de – sajnos – bárkitől ki is kaphatunk, ha rossz napot fogunk ki. Bal lábbal kezdtünk, de szerintem fokozatosan növekedett a csapat teljesítménye, ott vagyunk a középmezőnyben, van esélyünk bejutni a legjobb négy közé. Szoros a mezőny, két rossz mérkőzéssel a boly végére kerülhetsz, két jó meccsel pedig akár éllovas is lehetsz.

– Az elmúlt hetekben új játékosok, új idegenlégiósok érkeztek. Mi a véleménye róluk?

– Természetes, hogy az új, jó nevű játékosokkal szemben nagyok az elvárások. Eddig nem minden légiós játszott az elvárások szintjén. Szerintem idő kell, hogy beépüljenek a csapatba. Más hokiból, más stílusú bajnokságokból érkeztek – ezt szem előtt kell tartani. Annyit azonban külön-külön minden új idegenlégiós elmondott nekem, hogy meglepődtek a Mol Liga magas színvonalán. Amikor Romániáról hallottak, gyengébb bajnokságra számítottak.

– Végig követte a Mol Liga alakulását, fejlődését a kezdetektől fogva. Mi a ligáról a véleménye?

– A Mol Ligában a hatodik kiírásnál járunk, de mi már 2006-tól részt veszünk a magyar bajnokságban. Sokat fejlődött ez a bajnokság, nőtt a színvonal. Az első években csak két-három jó csapat volt, ma már nincs előre lejátszott mérkőzés. Szinte kivétel nélkül minden csapathoz magasabb hokival rendelkező országokból érkeznek idegenlégiósok, és utána kell nézni, hogy nem a gyengébb játékosokat, hanem a szlovák, a cseh vagy az orosz extraligát megjárt játékosokat igazolják le, az utóbbi időben pedig az NHL-t vagy a KHL-t megjárt hokisok is kezdtek érkezni.

– Nem lehet szó nélkül hagyni a romániai hokiban lezajlott cirkuszokat, választásokat.

– Kevésbé tudtam követni, mindennap edzésünk van, ezekkel voltam elfoglalva, rengeteget utaztunk, így mi kevésbé tudtuk követni az eseményeket. Az egész huzavona, az utánpótlás-bajnokságok el nem kezdése egyáltalán nem segített a jégkorongon. Sajnos, továbbra sincsenek korosztályos bajnokságok. Az ellen, hogy Gheorghe Florian került a szövetség élére, nekem nincs semmi kifogásolnivalóm. Amikor a Dinamónál játszottam, csapattársam volt, és azt követően évekig játszottunk együtt a válogatottban. Ő tisztelt engem, én tiszteltem őt. Ennyi volt közöttünk. Remélem, jó irányba vezeti a hoki szekerét.

– A Florian-éra első nemzetközi eseménye, a miskolci divízió 2/A rangsorolású U20-as vébé nem sikerült túl fényesen a romániai csapat számára, hat csapatból ötödik lett az együttes.

– Számomra érthetetlen, hogy egy jó játékosokból álló, jó generációból kikerülő válogatott éppen csak bent maradt. A Mol Ligában, illetve a magyar, szlovák és német korosztályos bajnokságokban játszó hokisok alkották ezt az válogatottat, és a többségük Csíkban kezdte a hoki ábécéjét. Szomorúan kellett tapasztalnunk, hogy a vébé előtt nem sikerült legalább egy közös edzést, egy pár összetartást megszervezni. Biztos vagyok benne, hogy az idei romániai U20-as csapat egy kis odafigyeléssel többre lett volna képes, hiszen a keret tagjai egytől egyig jól képzett jégkorongozók.

– Magánemberként Gál Sándor számára milyen volt a 2013-as esztendő?

– Annak ellenére, hogy 13-assal végződő év volt, hál\' istennek jó volt. Székelyesen mondva, megvagyok, egészséges vagyok, s a többit valahogy megoldjuk. S ha már az esztendő végéhez érkeztünk, a Székelyhon.ro portálon keresztül kívánok minden olvasónak, minden játékosomnak, a szakmai stábnak, támogatóinknak, szurkolóinknak és minden magyar embernek békés, boldog új esztendőt!

Névjegy
Gál Sándor 1955. november 23-án született Csíkszeredában. Első edzője Ferencz János volt a pionírház csapatában, majd középiskolás korában a híres Lyceumnak volt a tagja, innen került fel a Sportklubhoz. Kötelező katonai szolgálata alatt egy szezont a Bukaresti Dinamónál játszott, majd évekig újra a Csíkszeredai Sportklub meghatározó hátvéd-játékosa volt. Sokszoros válogatott, Románia színeiben – többek között – részt vett az 1976-os innsbrucki és az 1980-as Lake Placid-ben megrendezett téli olimpián, illetve az 1977-es bécsi A-csoportos (elit, a világ legjobb nyolc csapatát felvonultató) jégkorong-világbajnokságon. Edzőként csak Csíkszereda felnőtt és ifjúsági csapatait készítette fel, amelyekkel román bajnokságot és kupát nyert, többször volt a romániai válogatott másodedzője.