Markó Béla költő méltatásában főleg Kántor Lajos esszéregényével, a Konglomerát című kötettel példázódott, amely a Kossuth Kiadónál jelent meg. Találó szerinte a cím, hiszen az erdélyi kultúra hasonlítható ehhez a kőzethez. A kőzettani meghatározás szerint ugyanis a konglomerát (konglomerátum), magyar nevén kavicskő, olyan üledékekből szilárddá cementált kőzet, mely két milliméter nagyságú legömbölyített formájú kavicsoktól kezdődően akár méteres átmérőjű köveket is tartalmazhat. Kétfajta konglomerátumot különböztetnek meg, az elsőnél a kavicsok túlnyomórészt egy osztályból kerülnek ki, a cementanyag tömege viszonylag kicsi. A másik fajta konglomerátumnál pedig a kavicsok többfélék, az összekötő cementanyag pedig bőséges. „Azt hiszem, nem kétséges, hogy az a konglomerát, amelyet Kántor Lajos az erdélyi szellemiség metaforájának tekint, a második csoportba tartozik” – vélte a méltató.

Nemcsak az etnikai összetétel szempontjából hasonlít a kavicskőzetre az erdélyi szellemiség, hanem a nyelveken, kultúrákon belül is sokszínű konglomerátumokat képeznek – húzta alá Markó. Hozzátette, Kántor Lajos érdeme, hogy amint az említett kötet is igazolja, az olyan különböző típusú személyiségek között is, mint Szabédi László, Gaál Gábor és Szilágyi Domokos, megtalálja a cementanyagot. „Azt gondolom, hogy Kántor Lajos életművének éppen ez a titka, ez a hihetetlen képesség, hogy az irodalom, a kultúra sokféle szeretetét és az erről szóló sokféle tudást egyetlen impozáns kőtömbbé cementálja” – emelte ki.

Az est folyamán Markó Béla arra is kitért, hogy Kántor Lajos nemcsak az irigylésre méltó könyvtárszobájából végzi az elemzéseket, hanem képes aktív résztvevője is lenni az irodalmi közéletnek. Többek között neki is segített, hogy a hosszú hallgatás után ismét verset írhasson. A díjazott képes az „újabb és újabb generációk szembeni elfogultságra, empátiára”. Ez az empátia a kántori életmű cementanyaga, ez a megértési képesség – a méltató szerint – jellegzetesen erdélyi vonás.