A méhek is adhatnak megélhetést

Talán kicsit furának tűnhet télvíz idején méhészetről írni, hiszen ilyenkor nem sok munka adódik az ezzel foglalkozóknak. A Lajos családnál ennek ellenére igencsak nagy volt a sürgés-forgás. Látogatásunkkor éppen egy nyergesvontató-utánfutót helyeztek el a gazdaság bejárata mellett, mint később kiderült, ezzel kelnek mintegy húsz év után ismét útra a méhcsaládok. Az udvarra belépve egyébként kaptárok tucatjai sorakoztak szorosan, egymás mellett. Ezeket rövid ideig vehettük szemügyre, ugyanis éppen nagy munkában levő vendéglátónkkal már el is kezdtük a beszélgetést.

„Előre rajokat vettem, azokkal indultam. Ez 1962-ben volt” – elevenítette fel a kezdeteket Feri bácsi. Majd hozzátette, gyerekkorában volt egy méhészkedő sógora Szentmiklóson, nagyon sok időt töltött nála. Majd a munka mezejére lépve évekig járta a környék falvainak útjait, ez által számtalan méhésszel ismerkedett meg és beszélgetett el. Természetesen így bővítette is ismereteit ezen a téren.

„Az sem ártana, ha megemlítenénk a régi méhészeket” – jegyezte meg a végig jó kedélyű házigazda. Kiderült, sokat tanult a szentimrei Farkas Árpádtól és Adorján Fábiántól. 1977-ben ment először vándorolni, ennek során az Udvarhely környéki méhészekkel került jó kapcsolatba, különösképpen a rugonfalvi Mészáros Lajossal. „Rengeteget tanított, akárcsak a lövétei Lázár Ferenc” – említette. A tapasztalt méhész szerint a régi rendszerben még jobban támogatta az állam, mint manapság. A kezdőknek ingyen cukrot adtak, hogy tudják szaporítani a családokat, vagy éppen a vándorlás költségeinek felét kifizették. Persze a termés egy részét be kellett szolgáltatni az állami alapba. „Megélni éppenséggel nem lehetett, mert nem minden év hozott jól. Kellett legyen egy állandó munkahelyed, a méhészet pótlásnak nagyon jó volt” – emlékezett vissza Feri bácsi. Ámde sokszor fordult elő olyan, hogy a méhek többet hoztak a konyhára, mint az évi keresete.

Családi vállalkozás lett a méhészet

„Mindig nyáron vettem ki a szabadságomat, hogy mehessek vándoroltatni. A fiam óvodás volt, 13 évig mindig magammal vittem. Egy gyermek a vándortanyán sokszor nagyobb segítség volt, mint egy felnőtt” – tudtuk meg Feri bácsitól. Elmondása szerint ennek is köszönhető, hogy a fia nagyon megszerette a méhészetet, így a katonaságtól hazatérve saját családokat kezdett „nevelni”. Az udvaron ma már 260 méhcsalád van, ez a szám jövőre el kell érje a 300-at.  S hogy mit hozott a változás? Talán a lehetőségek bővültek, főleg a különböző pályázatok, támogatások terén.  Lehet fejleszteni a méhészetet, annak idején önerőből kellett kaptárat, pergetőt készíteni, ezeket manapság az uniós támogatásból is meg lehet oldani. „Soha nem volt olyan, hogy meguntam, hogy abba akartam hagyni. Volt egy szakkönyv, amelyből sokat tanultam. Abban leírták, hogyha két-három év alatt nem hoznak a konyhára, akkor sem szabad abbahagyni, mert a következő év biztos kárpótolja a vesztességeket” – válaszolt kérdésemre házigazdám, miközben fia is betoppant a szobába.

„Itt nőttem fel a méhek között. Immár ez a megélhetésünk, főállásban ezzel foglalkozunk” – ezek már az ifjabb Lajos Ferenc szavai voltak. Mint mondta, hosszú távon bizony megéri, hiszen nagyon ritka az ilyen gyenge év, mint az idei. De ilyenkor is el lehet adni azt a kevés mézet is, ami lett. „Idén a virágporra volt nagy kereslet, ebből bármennyit el tudtunk volna adni” – tette hozzá.

Tőle azt is megtudtuk, a fiatal gazdákat támogató 112-es intézkedés keretében az elsők között adták le a pályázatot még 2009 elején. „Nagy volt akkor még a fejetlenség, de megérte végigvinni” – fogalmazott, hiszen pályázatukra 22 ezer eurót kaptak az EU-tól. Ennek az összegnek egyelőre hatvan százalékátutalták át. Vettek méz pergetőt, kicsomagolót, viaszolvasztót, virágpor szárítót. Tavasszal egy mini-csomagoló üzem építését is elkezdik. Ebben öt helyiség kell hogy legyen, többek között két öltöző, egy feldolgozó rész, raktár. Január közepén a magyarországi Cora üzletlánc részéről is érkeznek majd látogatók, a papírok leadása és a mézpróba értékelése után, ha az illetékesek úgy döntenek, állandó forgalmazói lehetnek a bevásárló központoknak. „Nagyobb szerződésünk még nincs, nem is volt olyan sok méz, hogy kellett volna. De most már reméljük, ez változik, hiszen hagyományos termékként is regisztráltunk – jelentette ki ifjabb Lajos Ferenc.

Biotermelők lesznek

„Biósok leszünk, most zajlik az átállás” – tudtuk meg id.Lajos Ferenctől. Elmondása szerint ez többek között abból áll, hogy nem szabad régi fajta gyógyszerrel kezelni a méheket. Ezen kívül olyan területen kell „legeltetni” őket, ahol egyáltalán, vagy nagyon kis mértékben vegyszereznek. „Ez a vidék nagyon alkalmas erre. Rengeteg a kaszáló, azokról gyűjtnek” – említette Feri bácsi, hozzátéve, az ott található virágok sokfélesége révén vitamindúsabb lesz a méz.