Nyilván, teljesen pártatlanok is, hiszen ők azok, akik maguktól (politikai egójuktól) kiválóan el tudnak vonatkoztatni. Magyarországon is dívik ez a gyakorlat, majdnem minden (ellenzéki?) politikus egyben újságíró-szerkesztő is, „tartalmat” gyárt a nagyérdeműnek, és tematizál. Ezt teszi Karácsony Gergely (a magyarországi ellenzék egyik miniszterelnökjelölt-jelöltje, Budapest főpolgármestere) is a 99 Podcast című műsorával, melynek legutóbb Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház (vezér)igazgatója volt a vendége. Bár ne lett volna…

Nem azért, mert nem tekinthető Gáspárik értelmiséginek, hiszen mindenki annak tekinthető, aki nem fizikai munkás — bár nem csodálkoznék, ha ezzel vitába szállna néhány mérnökből-tanárból lett mezőgazdász, de mna, fogadjuk el, hogy értelmiségi az, aki annak hívja magát. Miként fogadjuk el azt is, hogy mindenkinek joga van a véleménynyilvánításhoz; csak azért, mert van álláspontja, nem elítélendő. De igencsak nehezményezhető, ha valaki valótlant állít. Szándékosan nem az igazság mellőzéséről beszélek, mert abból több is lehet, és egy abból biztosan a Gáspáriké, de éppen ő, aki évekig volt a román Audiovizuális Tanács tagja (nem mellékesen éppen az RMDSZ jelöltjeként!), tehát éppen ő nem kendőzheti el azt, hogy Romániában például a nagy rádió- és tévéfrekvencia osztozkodásoknál ne a politikai háttérmegállapodások számítanának. Tehát, ha valaki, akkor ő biztosan tudja, hogy hogyan mentek-mennek ezek a mutyik. Igaz, az emlékezet lehet szelektív, Gáspáriknál a jelek szerint igencsak az.

De fura lehet Gáspárik szexuális magyarsága is. Azért képzeljük el, milyen lehet az ő és a hozzá hasonló erdélyi magyar „értelmiségi” lelki világa, netán identitástudata, ha számára a magyar állampolgárság megszerzése körülbelül olyan „aktus” csupán, mint a szüzesség elvesztése. El se akarom képzelni, hiszen, ha számára az állampolgárság „gazdasági tevékenység”, akkor mi lehet a szüzesség elvesztésének aktusa!?

Gyurcsányozni nem akarok, de felmenteni őt a 2004-es szégyenletes kampányának felelőssége alól, melynek során minimum lerománoztak mindannyiunkat, nos, ez szégyenteljes. Akkor is, ha Gáspárik Attila jól elfér köztünk, mert — az ő gondolatmenetét követve —, ha erdélyi magyarnak lenni csupán “táplálkozási tevékenység”, akkor bizony az emészthetetlennek is helye kell legyen. Akkor is, ha bűze van…