Áhítattal a Szűzanyához: Pál József Csaba temesvári megyés püspök prédikál a pünkösdi búcsún

Ferenc pápa június elsejei látogatása után egy héttel újra teljes búcsúban részesülhetnek a hívők a csíksomlyói pünkösdi búcsún. A Hármashalom oltárnál tartott szentmise szónoka ezúttal Pál József Csaba temesvári megyés püspök lesz. „Nagy megtiszteltetésnek vettem, hogy felkértek arra, hogy én legyek a szónoka” – nyilatkozta megkeresésünkre a csíkcsomortáni születésű püspök. Hozzátette,

szívesen vállalta ezt a feladatot, mert szolgálni akar, ahogyan szolgálták őt mások is.

„Csíksomlyón, ahol felnőttem, sok-sok kegyelmet kaptam, és hátha most én is a Jóistentől kegyelmet tudok kérni népemre. Ezzel a gondolattal készülök a szentbeszédre” – osztotta meg.

„Íme, az Úr szolgáló leánya!”

Prédikációjában igyekszik Ferenc pápa lelkületét is továbbvinni, azt a lelkületet, amely a csíksomlyói nyeregben tartott pápai szentmisét is áthatotta.

Ugyanakkor az „Íme, az Úr szolgáló leánya!” jelmondatra, a csíksomlyói kegyhely és búcsú mottójára is utalni fog. Arra, hogy mit jelent nekünk a Szűzanya, mit jelent az ő igenje, ahogyan azt válaszolja az Úrnak, hogy „Legyen nekem a Te igéd szerint”. „Csíksomlyón a Szűzanya minket egy egységes népnek lát, nekünk fontos, hogy a mindennapi életben is egységben éljünk, hiszen a széthúzással magunkat tesszük tönkre” – vallja Pál József Csaba. Hozzáfűzte, ugyanakkor fontos az is, hogy bízzunk a Jóistenben, és pünkösd lévén figyeljünk a Szentlélekre.

Gyermekkori emlékei a búcsúkról

Tekintettel arra, hogy Csíksomlyó közelében nőtt fel, arra is rákérdeztünk, hogyan emlékszik vissza a csíksomlyói búcsúkra. „Gyermekkoromból két búcsúra emlékszem vissza, amelyeket Csíksomlyón tartottak: a pünkösdi búcsúra és az őszi búcsúra. Az őszi volt a kicsi búcsú, a pünkösdi meg a nagy búcsú számunkra” – mesélte a püspök. Hozzátette, akkoriban a pünkösdi búcsút nem a csíksomlyói nyeregben, hanem a kegytemplomban tartották. „Olyan sokan összegyűltek, hogy a templomba nem is fértek be, sokan a sekrestye folyosóján ültek a csomagjaikkal. Azonban a hívők nagy áhítata magával ragadott, éjszaka is ott virrasztottam velük” – osztotta meg. A virrasztások során pedig elvégzik a keresztutat, rózsafüzért imádkoznak, van, amikor kissé el is szunyókálnak, felmennek a Mária-kegyszoborhoz, vagy éppen buzgón énekelnek – ezek az emlékképek maradtak meg benne.

„Ilyenkor mindig nagy »hitáramlat« van, a Jóisten különösen közel érezhető, és a Szűzanya nagy melegséggel ölei át a népet. A hívők pedig áhítattal fordulnak Máriához, a mi édesanyánkhoz, akinek segítségével tudják vinni keresztjeiket, nehézségeiket. A búcsú után mindig »fellélegezve« mennek haza az emberek” – fogalmazott, hozzátéve, úgy érzi, ez ma is így van.

Amikor hazatért az iskolából, a teológiáról, vagy akár a katonaságtól, első útja mindig a csíksomlyói kegytemplomba vezetett, ahol imádkozott, elbeszélgetett a Szűzanyával.

„Úgy fordultunk a csíksomlyói Máriához, hogy tudtuk, elmondhatunk neki mindent, mert egészen biztosan jó helyen mondjuk el. És mindig kaptunk egy üzenetet, hogy mivel menjünk tovább, mit éljünk meg. Ez segített, és így nemcsak megkönnyebbedett a keresztünk, de kaptunk egy irányt, hogy merre érdemes haladni, mit érdemes megélni” – mondta. Ugyanakkor fontosnak tartja, hogy ne csak elmondjuk panaszainkat a Szűzanyának, hanem kapjuk is meg azt az üzenetet, amit égi édesanyánk és a Jóisten ránk bíz, fontos, hogy mindig tudjunk előre nézni – emelte ki a püspök.