Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

16:12

Mély sebeket ejtett a medve egy pásztoron

15:32

Amikor Telebuga eltévedt Erdélyben – és más elfeledett magyar diadalok

15:00

Több csíkszeredai utcában és Csaracsóban is áramszünet lesz

14:41

A legvégén bukta el a pontszerzést Nagyváradon a Marosvásárhelyi ASA (videóval)

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

A gyalogátkelőn gázoltak el egy fiatal lányt Csíkszeredában

Hajtépésről beszélnek a szemtanúk, a rendőrség bántalmazás miatt vizsgálódik az áruházban történt eset után

Filmekbe illő autós üldőzés zajlott szombat éjjel Csíkszeredában

Juhait próbálta menteni a medvétől, a gazdát sebesítette meg a nagyvad

Több mint kétszáz elpusztult állat, és egy félholt szarvas, amit végül nem tudtak megmenteni

Hajtépésről beszélnek a szemtanúk, a rendőrség bántalmazás miatt vizsgálódik az áruházban történt eset után

A csíkszeredaiak egy része szeret szabálytalanul parkolni gyalogátkelőkön, zöldövezeteken

Csökkenő átoltottság, növekvő halálozás – az álhíreket okolja az egészségügyi miniszter

Letörték a sorompót, akadálytalan a behajtás a sétálóutcába

A gyalogátkelőn gázoltak el egy fiatal lányt Csíkszeredában

A munka érdemi része és a pálya előkészítése az éj leple alatt történik

Fotó: Veres Nándor

A természetes hó lehullása és egy lesiklásra alkalmas sípálya kialakítása között számos, napi szinten történő beavatkozás szükséges. Mivel a sízni vágyók tömege évről évre nő, a minőségileg karbantartott pályákra nagy igény mutatkozik. A munka résztvevői éjszakai, helyszíni szemlén mutatták be a pályakészítés háttérét.

Korpos Attila

2021. január 31., 21:532021. január 31., 21:53

2021. január 31., 22:402021. január 31., 22:40

„Az utolsó sízők távozása után kezdődik egy második élet, az éjszakai műszak” – kezdte Burján László, aki a csíksomlyói sípálya egyik üzemeltetője. Fiatalabb korában versenyszerűen sízett, majd edző is volt. „A világ több pontján megfordultam, a hó taposásának technológiájára pedig mindenhol felfigyeltem. Leintettem és felkérezkedtem a gépekre, így gyűjtöttem a tapasztalatokat. Iskolában is megtanulhattam volna, de a hat hetes, tizenötezer eurós taposós iskola nem volt vonzó számomra” – elevenítette fel a kezdeteket. Kilenc évvel ezelőtt belevágtak a saját pálya létrehozásába. Többször is melléfogtak a technológiának, amíg saját zsebükön ki nem tanulták a szakmát.

A hóágyú rejtelmei

Böjthe István társüzemeltető időrendi sorrendbe szedte az éjszakai munkát. Első körben az oldalhálók és táblák összegyűjtése történik meg. A hóágyúkat elhelyezik a pálya különböző részeinél, amelyek legtöbbször 10-12 órát vannak folyamatos működésben a megfelelő vastagságú hómennyiség elérése érdekében. László elárulta,

csak természetes hóval majdhogynem elképzelhetetlen manapság egy sípálya működtetése.

Ahhoz, hogy egy teljes hétvégét kibírjon, legalább 40-50 centiméter hó kellene hulljon, ami ritkaságszámba megy.

Fotó: Veres Nándor

A hóágyúk működésének részleteibe is beavattak. „Ezek korszerű berendezések, automatizálva vannak, fokmérőjük a hőmérséklet és a páratartalom – ezek függvényében készítik a havat. Minél szárazabb a levegő, tehát kisebb a páratartalom, annál magasabb hőmérsékleten válik lehetővé a technikai hó készítése. A magas nyomáson érkező vizet porlasztókon és egy propelleren keresztül levegővel összekeverve alakítja át a gép hókristályokká, ezek vízszemcsékkel összefagyva pedig hópelyhekké alakulnak át” – magyarázta a technológiát István.

Fotó: Veres Nándor

Hozzátette, manuálisan csupán a hó minőségét határozzák meg: egytől kilencig terjedő skála van a porhótól kezdve egészen a vizes, latyakos hóig. Elhangzott,

gleccsereken, 3000 méter magasan is hóágyúznak, ez már teljesen bevett szokás manapság.

Rámutattak, természetes vizet használnak fel, amely a hegyi patakokból folyik le. „A műhó esetében kisebbek a hópelyhek és tömörebb az állaguk a természetesnél, a sízők pedig nem tudják annyira széthordani és kifékezni. Ugyanakkor lassabban is olvad el” – fogalmazott István.

Fotó: Veres Nándor

Lesiklással is ellenőrzik, hogy milyen a pálya minősége a nap végén, így tudják behatárolni a szükséges minőséget és mennyiséget. A legkisebb hóréteg 20 centiméter körüli, míg a legnagyobb érték meghaladhatja az egy métert is. Saját meteorológiai állomást is telepítettek, hiszen, mint mondják, az éghajlatváltozás miatt kiszámíthatatlan az időjárás, a hóágyúzáshoz pedig elengedhetetlen a megfelelő hőmérséklet.

Fotó: Veres Nándor

A taposás mindennapos

A hóágyúzással egyidőben zajlik a látványosabb munka, a taposás. Ehhez szükség van a taposó gépre, az úgynevezett ratrakra. „Régebb nem volt szükséges a pályák géppel történő taposása, lécekkel karban lehetett tartani azt. A mi vidékünkön talán 1995-ben jelent meg az első taposó gép Hargitafürdőn” – tudatta László. A taposás folyamata alatt tulajdonképpen a lesiklók által képzett jeget törik fel és egyengetik el.

Fotó: Veres Nándor

A több mint 400 lóerős taposó gép elejére szerelt hatalmas hótoló pajzs a felgyűlt hómennyiséget maga előtt tolja, a lánctalpakkal pedig feltöri a jeges részeket. Ezt a jeget az úgynevezett frézer ledarálja, majd a hátsó gumiszőnyeg segítségével sima felületűre egyengeti.

„Ha kemény és le van tapadva a hó, a gép fellazítja, ellenben ha puha, akkor lenyomja azt. A mi esetünkben a kör alakú, 1400 méteres pályát hétköznap 2-3 óra alatt, hétvégén a pálya nagyobb igénybevétele miatt 4-5 óra alatt tudjuk sízésre alkalmassá tenni” – részletezte.

Fotó: Veres Nándor

A műhó taposásánál László megjegyezte, hasonló elven működik, mint a betonozás: a hó letapad a lenti rétegekbe, a nedves rész pedig a felszínre jön. A napi rutin szerint minden este elvégzik a taposást. „Nem lenne probléma, ha az egész napos lesiklások után másnap ugyanazon a pályán kellene sízzenek az emberek, mert technikailag megoldható és nem veszélyesebb.

Fotó: Veres Nándor

Csupán az úgynevezett csíkos, letaposott pályán nagyobb élményt nyújt a lesiklás, a sízők többsége pedig nagyon tudja ezt értékelni. Számunkra igényességről is szól az egész munka: ha valaki megváltja a bérletét vagy jegyét, akkor érezze, hogy azért kap is valamit” – érvelt László. Ő úgy látja,

az utóbbi években egyre csak bővül a sízők tábora a székelyföldi régióban.

Mivel szezonális, sokszor pedig néhány hetes tevékenységről van szó, összetett folyamatként jellemezhető az a munka, amelyet a sízés élményének fokozására fordítanak a sípályák dolgozói.