A hóágyúk működésének részleteibe is beavattak. „Ezek korszerű berendezések, automatizálva vannak, fokmérőjük a hőmérséklet és a páratartalom – ezek függvényében készítik a havat. Minél szárazabb a levegő, tehát kisebb a páratartalom, annál magasabb hőmérsékleten válik lehetővé a technikai hó készítése. A magas nyomáson érkező vizet porlasztókon és egy propelleren keresztül levegővel összekeverve alakítja át a gép hókristályokká, ezek vízszemcsékkel összefagyva pedig hópelyhekké alakulnak át” – magyarázta a technológiát István.

Hozzátette, manuálisan csupán a hó minőségét határozzák meg: egytől kilencig terjedő skála van a porhótól kezdve egészen a vizes, latyakos hóig. Elhangzott,

Lesiklással is ellenőrzik, hogy milyen a pálya minősége a nap végén, így tudják behatárolni a szükséges minőséget és mennyiséget. A legkisebb hóréteg 20 centiméter körüli, míg a legnagyobb érték meghaladhatja az egy métert is. Saját meteorológiai állomást is telepítettek, hiszen, mint mondják, az éghajlatváltozás miatt kiszámíthatatlan az időjárás, a hóágyúzáshoz pedig elengedhetetlen a megfelelő hőmérséklet.

A taposás mindennapos

A hóágyúzással egyidőben zajlik a látványosabb munka, a taposás. Ehhez szükség van a taposó gépre, az úgynevezett ratrakra. „Régebb nem volt szükséges a pályák géppel történő taposása, lécekkel karban lehetett tartani azt. A mi vidékünkön talán 1995-ben jelent meg az első taposó gép Hargitafürdőn” – tudatta László. A taposás folyamata alatt tulajdonképpen a lesiklók által képzett jeget törik fel és egyengetik el.

A műhó taposásánál László megjegyezte, hasonló elven működik, mint a betonozás: a hó letapad a lenti rétegekbe, a nedves rész pedig a felszínre jön. A napi rutin szerint minden este elvégzik a taposást. „Nem lenne probléma, ha az egész napos lesiklások után másnap ugyanazon a pályán kellene sízzenek az emberek, mert technikailag megoldható és nem veszélyesebb.

Csupán az úgynevezett csíkos, letaposott pályán nagyobb élményt nyújt a lesiklás, a sízők többsége pedig nagyon tudja ezt értékelni. Számunkra igényességről is szól az egész munka: ha valaki megváltja a bérletét vagy jegyét, akkor érezze, hogy azért kap is valamit” – érvelt László. Ő úgy látja,