Autókkal, szekerekkel, de még kisbuszokkal is feljutottak a hegyre azok, akik az évenként megrendezett Bekecsi Lovas Napok keretében ünnepelni akartak az első világháborús hősök emlékműveinél. Az előző havas napok nyomai még látszodtak a tetőn, de szombaton gyönyörű őszi idő fogadott mindenkit: gyereket, felnőttet, turistát, zarándokot, bekecsaljit és anyaországit. Az idei ünnepség szervezését a nyárádmagyarósi önkormányzat és iskola, a Bekecs Kulturális Egyesület, a Nyárádmente Kistérségi Társulás és a megyei önkormányzat karolta fel.

A megbékélés ideje

A hegytetőre igyekvők egy része kitérőt tett a Falu erdeje felé, ahol huszonhét magyar és két bosnyák katona sírkertje áll: itt a magyarósi önkormányzat és a megyei RMDSZ helyezett el koszorút, míg Nagy Béla nyárádselyei református lelkész azt hangsúlyozta: nincs nagyobb szeretet annál, ha valaki másokért adja az életét. Az itt elesett katonák nem voltak nyárádmentiek, de a legnagyobb áldozathozatallal megvédték szülőföldünket. Vannak pillanatok, amikor hadrendbe kell állni, de most eljött az a pillanat, hogy békejobbot nyújtsunk egymásnak, hogy több türelemmel, megértéssel elkerüljük az összecsapásokat.

Megvédeni azt, ami a miénk

Megnyitó és köszöntő beszédében Kacsó Antal magyarósi polgármester a 97 évvel ezelőtti áldozatokról beszélt, kiemelve: egész történelmünkben különböző nemzetek támadtak ránk, hogy a keserves munkával megszerzett javainkat elrabolják. 1990 után történelmi igazságszolgáltatás történt, elvett erdeinket, földjeinket visszaadták. Ám a ma legnagyobb kihívása az, hogy megvédjük mindazt, amiért mások az életüket áldozták, mert enélkül hontalanná, földönfutóvá lehetünk – figyelmeztetett Kacsó.

Borbély László parlamenti képviselő rámutatott: történelmünkben sok volt a harc és a kudarc, ugyanígy 1848-ban, 1956-ban, 1989-ben is, de mi mindahányszor nyertünk a kudarcokból, mert az akkor megfogalmazott eszmék érvényesülni tudtak. Ma az életünk kulcsszavai kell legyenek azok, amit az ember itt a Bekecsen érez: szépség, gyönyörűség, magasztosság, változatosság – mondta a megyei RMDSZ elnöke, Brassai Zsombor. A kor szelleme nem ezekről az értékekről szól, de mi képesek vagyunk dacolni az idők viharával és változtatni. 

„Mi vagyunk a cél”

Az iskolások műsora után Fülöp László tűzmester meggyújtotta a lármafát, majd a közeli kápolnánál tett séta után a tömeg a Körtövés mezején álló másik emlékműhöz vonult. Itt Benkő József marosvásárhelyi tanár, hadtörténeti kutató beszélt az 1916 nyarán történtekről, amikor Románia hirtelen megtámadta Magyarországot, amely nem volt felkészülve ilyen hadmozdulatra, a székely határőrök pedig gyengén voltak felfegyverkezve. Ezért a románok gyors sikereket értek el, Brassó, Nagyszeben, Csíkszereda, Székelyudvarhely hamar elesett, és augusztus 26-án a román csapatok elérték Szováta térségét. A 9. kassai és a 10. miskolci ezredek bosnyák alakulatokkal megerősítve a Bekecsen foglalták el állásaikat. A sokáig elhúzódó harcok döntő pillanata az volt, amikor október 5-én a magyarok visszaverték a románok nagy ellentámadását, és visszaszorították őket a hegyről. Ezután következtek a gyors sikerek és Erdély felszabadítása. A magyarok nagy hibája az, hogy folyton csak a vesztességekre emlékeznek, de itt az ideje a győztes csatákra is emlékezni – emelte ki Benkő.

Az elesettek emlékművénél Majkó Norbert szovátai katolikus segédlelkész azokról az ősökről emlékezett meg, akik harcoltak a céljaikért. Gyerő Attila unitárius teológiai hallgató, tábori lelkész azt hangsúlyozta, hogy az itt vérüket hullató honfitársak egyetlen szót adtak át nekünk: kitartás.

Az emlékmű körül a turisták és zarándokok mellett sok huszár, lovas és gyalogos állt körbe: a torboszlói kopjás lófők, a 9. magyar királyi honvédezred mezőpaniti huszárai, a 15. Mátyás huszárezred gernyeszegi, mezőpaniti, marossárpataki lovasai, továbbá erdőszentgyörgyi, marosvásárhelyi, gyergyószetmiklósi, bihardiószegi, szegedi, szentjobbi, székelyudvarhelyi és szovátai huszárok és gyalogosok, valamint a marosvásárhelyi 23. határvadász zászlóalj hagyományőrzői. Az emlékezés koszorúit is elhelyezték a résztvevők, majd az ünneplés lehajtott zászlók mellett a himnuszok éneklésével zárult.