– Mikor jutott eszetekbe ez az ötlet, és kinek a fejéből pattant ki?

– Ez úgy történt, hogy 2011 telén internetes szörfözésem során ráakadtam a magyarországi Csoma Szobája Alapítvány oldalára, akik önkéntesek jelentkezését várták, és megdöbbenve tapasztaltuk, hogy háromszéki intézmények, egyesületek nem kapcsolódtak be ebbe a projektbe. Felvettem a kapcsolatot az alapítvány kurátorával, Irimiás Balázzsal, akinek leszerveztünk áprilisban egy előadást Erdélyben. Ez önkéntes toborzó előadás-sorozat volt, ez alapozta meg a partnerséget is. Eldöntöttük, hogy öt fős csapatot alakítunk ki, szakemberekből álló csapatot és támogatjuk az alapítvány kezdeményezéseit.

– Mit kellene csinálni a Kőrösi háznál, milyen állapotban van?

– Az alapítvány kurátora és felesége Kasmír felé bicikliztek négy évvel ezelőtt, Ladak régióban, és rátaláltak Zanglára, ami egy kis falu a Himalája völgyében. Ott találkoztak a három falu királyával, aki elmesélte nekik az épület magyar vonatkozását. A házaspár emléktáblát is talált, melyen Kőrösi Csoma Sándor neve volt, illetve azt is írta, hogy Kőrösi egy évet élt ott, és ott kezdte el a szótár szerkesztését is. Elhatározták, hogy aprópénzből újítják fel barátok, önkéntesek segítségével. Jelen pillanatban nagyon lassan haladnak a munkálatok, mivel három hónapot lehet csak ott tartózkodni évente. Az épület romos, de az ő szobája falait újraépítették, tradicionális anyagokat újrahasznosítva. A legnagyobb gond az volt, hogy nincs fa, ezer kilométerekről hordták fel a gerendákat, mert ott csak kőszikla van.

– Rátok konkrétan milyen feladat, munka vár?

– Fizikai munka, építkezés, vályogvetés, sártapasztás és hasonló nehéz munkálatok. Nehéz lesz, de vállaltuk.

– Hányan készültök erre a projektre, kik vannak a csapatban?

– Öten vagyunk jelenleg, szakemberekből álló, alpinista csapatot akartam, ez félig sikerült. A csapatban van Vajda Veronika, ő az oktatásért felel majd a helyszínen, a helyi iskolásokat tanítjuk angolul, Forró Tamás, ő az erős emberünk, tapasztalt alpinista, Csüdom Eszter restaurátor és Ördög Éva Gizella aszisztensként jön velünk.

– Mi a cél, mit szeretnétek pontosan csinálni a helyszínen?

– Ez majd ott derül ki, ott igazítanak el minket. Egyelőre el kell jutnunk Delhiből Manalig, ami 400-500 kilométer, ott találkozunk a kurátorral és kapjuk meg az eligazításokat. Egy hétig még hegyet mászunk, 4000 méterig, hogy aklimatizálódjunk a környezethez. Nem tudjuk mi vár ránk, de izgatottan nézünk elébe.

– Mennyi időt tartózkodtok Indiában?

– A tervek szerint két hónapot, augusztusban dolgozunk a hegyekben, szeptemberben pedig utazni szeretnénk. Az én tervem az, hogy lejussunk Goába, ami egy tengerparti állam, hogy a hegy után találjunk rá a tengerpartra is. Ezek tervek, Indiában vagy bejönnek vagy nem, legfontosabb az, hogy megéljük a jelent.

– Mennyire volt körülményes a kiutázas, hogyan sikerlüt vízumot szerezni? Milyen félelmeitek vannak az utazással kapcsolatban?

– Nehéz volt nagyon főleg, hogy Ladak-régió fegyverszüneti régiónak van nyilvánítva már hatvan éve, a pakisztáni-indiai feszültség miatt. De egyébként, ha ott vagy semmi gond sincs. A vízumnál le kellett tagadni néhány dolgot és helyszínt, inkább a híres turisztikai helyeket jelöltük meg úticélként. Sokat ijesztegetnek a betegségekkel, de sok oltást kaptunk már vírusok ellen, és elkezdjük szedni a malária elleni szert, de ezzel fenntartásaim vannak: azt mondják, hogy ha a malária nem, de a gyógyszer tönkretehet. A hegyektől nem félek, székelyek vagyunk, az nem lehet akadály számunkra. Enni is azt fogunk, amit ők, álltólag nem rossz.

– Hogyan tartjátok majd a kapcsolatot az itthoniakkal?

– Sok lehetőség nem lesz a hegyekben, viszont hetente egyszer megpróbálunk internetezni és a www.alarmafa.blogspot.com oldalra töltünk fel fotókat, élménybeszámolókat.

– Kik támogatták ezt az utazást?

– Június elején még bizonytalanok voltunk, de egyre inkább mellénk álltak. Későn áll össze a projekt és lecsúszutnk néhány pályázatról, de magánszemélyek és támogatók adományai segítettek. Nagyot segített Antal Árpád polgármester és Sógor Csaba EP-képviselő is, aki Brüsszelben Csoma halálának 170. évfordulóján tartott egy előadást.