Almati nemzetközi repülőtere
Fotó: Tamássy Zsolt
Kazahsztánba mindenképp érdemes ellátogatni az elkövetkező négy-öt évben, mielőtt túl felkapott lenne – mondja Hegedűs István újságíró. Nemcsak a kiváló sízési lehetőségek vagy a páratlan szépségű látnivalók okán: távoli rokonaink is élnek ott.
2025. február 15., 21:232025. február 15., 21:23
Hegedűs István egy újságíróknak szervezett nemzetközi síverseny apropóján, tavaly decemberben jutott el Almatiba, a Szovjetuniótól 1991-ben függetlenedett Kazahsztán legnagyobb városába, amely 1997-ig a főváros szerepét is betöltötte. Ismerve jó megfigyelő- és mesélőkészségét, kapva kaptunk az alkalmon, hogy egy kis ízelítőt nyújtson számunkra erről a több mint tizenegy romániányi, Oroszország, Kína, Kirgizisztán és Üzbegisztán közé ékelődő közép-ázsiai országról. Az ízelítő pedig ezúttal szó szerint értendő, mert – épp vacsora előtt lévén – egyből az ételek felé terelődött beszélgetésünk.
A kazahsztáni konyha elsősorban nomád jellegű, tehát közelről se számítsunk egy fine dining étterem kínálatára, de azért a nálunk megszokott étrendtől sem teljesen elrugaszkodott – magyarázta István. Előszeretettel esznek lóhúst, különbözőképpen feldolgozva, elkészítve, pecsenye, flekken vagy akár pörkölt formájában, de füstölten, sonkaszerűen, nagyon vékonyra szeletelve is fogyasztják.
Almati posztszovjet hangulata
Fotó: Tamássy Zsolt
A másik nagy specialitásuk a bárány, ezt is számtalan módon és nagyon finoman készítik. Rengeteg izgalmas fűszer terem Kazahsztánban, hiszen minden fajtának adott a maga kis mikroklímája a hatalmas országban, ahol meg tud teremni – „legutóbb Marrákesben találkoztam annyiféle fűszerrel, mint Almati piacán, a Zöld bazárban” –, nagyon jó ízeket tudnak az ételekhez hozzávarázsolni.
Hegedűs István (59) Csíkszeredában született, 1980 és 1984 között a helyi Matematika Fizika Líceum filológia–történelem tagozatán tanult, később a budapesti Tótfalusi Kis Miklós Nyomdaipari Műszaki Szakközépiskolában (1991–1993), majd az egri Eszterházy Károly Főiskola pedagógia szakán (1999–2003). Közben a Magyar Televízió gyártásvezetői tanfolyamát (1993-1995) és a Teleschola televíziós szerkesztő szakát (1994-1996) is elvégezte. 1990 és 2001 között a Magyar Televíziónál dolgozott szerkesztőként, riporterként, rovat- és szerkesztőségvezetőként, többek között a Kárpáti Krónika, Kárpát Expressz és a Héthatár című műsoroknál. 2003-ban a Magyar Televízió nívódíjával, 2005-ben a Határon Túli Magyarok Hivatala sajtódíjával, 2007-ben – „az erdélyi magyar felsőoktatás ügyének a nyilvánosság eszközeivel való támogatásáért” – Bolyai-emlékgyűrűvel tüntették ki. A Holodomor és a Zöldhatár című, nemzetközi díjakat nyert dokumentumfilmek forgatókönyvírója, szerkesztője.
Ezekhez többnyire itthonihoz hasonló köretet társítanak, krumplit, tésztákat, vagy zöldségeket fogyasztanak. Aztán ott van
Istvánnak „annyira nem jött be”. Kenyér helyett az arab világra jellemző lepényt fogyasztják, amiből a lávakövön sütött a finomabb az ipari mennyiségben előállítotthoz képest. Nagyon szeretik a pitéket is, ezek többnyire bárány- vagy lóhússal vannak töltve. És ami általában jellemző a posztszovjet államokra: mindenhol nagyon finom, különleges édességekkel képesek lenyűgözni. Kazak különlegességnek számítanak az aszalt gyümölcsök, abból is hatalmas választék áll rendelkezésre.
A Zenkov-katedrális
Fotó: Tamássy Zsolt
A sízési lehetőségeket illetően Istvánnak határozott véleménye, hogy akár a Hargita aljáról is érdemes elmenni Kazahsztánba, már csak azért is, mert
De nemcsak ezért. „Az ország és egyben a volt Szovjetunió legnagyobb, 70 éves sícentruma, a Shymbulak (kazakul Csimbulak) alig 25 kilométerre van Almatitól, és ott már 3200 méterig fel tudunk menni, illetve onnan sízni. Ám ellentétben például Ausztriával, ahol a Kaprun melletti Kitzsteinhorn gleccserpályáján, 3000 méteres magasságban, ha nem is alakult ki légszomjam, de azért nehezebben szuszogtam, itt ez egyáltalán nem jelentkezett. Valószínűleg a levegő tisztaságával, összetételével, a mikroklímával magyarázható, hogy
A hó nagyon jó minőségű, a pályák 100–200 méter szélesek, a leghosszabb, ahol 3200 méterről 900 méteres szintkülönbséggel ereszkedhetünk közel 4 kilométernyit, ráadásul éjszakai kivilágítással is el van látva.”
Fotó: Tamássy Zsolt
A sícentrum az elmúlt 5–10 évben óriási fejlődésen ment keresztül, a feltételek már-már „nyugati” színvonalúak, a 21 pálya modern síliftjeit osztrákok építették. De nem csak sízni lehet itt, hanem korcsolyázni (a közelben található a Medeu sportkomplexum a világ legnagyobb magashegyi korcsolyapályájával, illetve tízezer négyzetméteres jégfelületével), gyorskorcsolyázni, síakrobatikát űzni, hódeszkázni, eszközöket pedig, akár bakancsot, sisakot, sílécet, helyben is bérelhetünk, ezzel megspórolva az egyébként méregdrága sportpoggyász árának egy részét. A felvonók délelőtt 10-től délután 5 óráig üzemelnek, kivétel az éjszakai sízés. A felnőtt napijegy alig 30–35 eurónak megfelelő tengébe (KZT) kerül, ha több napra szólót veszünk, nyilván, ennél is olcsóbb.
Kazah síparadicsom
Fotó: Tamássy Zsolt
„Korszerű síszerviz működik itt, bárokból, éttermekből, a felsőbb részeken jurtákból, azaz hüttékből nincs hiány, szól a zene, tehát tényleg olyan, mintha Európában lennél.”
Tényleg olyan, mert ugyan Kazahsztán lakosságának durván 70 százaléka muszlim,
hanem inkább, mint Törökországot vagy – korábban – Libanont. Külföldiként egy sörhöz vagy egy pohár (forralt) borhoz is különösebb nehézség nélkül bárhol hozzáférhetünk. „Ott tulajdonképpen egyáltalán nem szembeötlő, hogy muszlim országban vagy. Persze, a mecsetek, a minaretek jelzésértékűek, de nyoma sincs a radikális iszlámnak, és az állam is erőfeszítéseket tesz azért, hogy gátat vessen az Irán felől érkező, a fiatalok radikalizálódását célzó kísérleteknek.”
Fotó: Tamássy Zsolt
Hegedűs István az Újságírók Nemzetközi Síklubja (International Ski Journalists’ Club) révén jutott el Kazahsztánba. Ezt 1955-ben alapította egy francia újságíró, Gilles de la Rocque’s elsődlegesen azzal a céllal, hogy a kollégák a kelet-európai országokból – a sízés álcája mögött – a vasfüggöny leeresztése után is ki tudjanak menni Nyugatra, ott barátságok köttessenek, szakmai kérdésekről vitázzanak. Kezdetben „innen” csak Jugoszlávia lépett be a tagországok közé, később Magyarország és Románia is, ma 31 országot tud az égisze alatt, köztük Marokkót, Argentínát, Izlandot, Chliét, Ausztráliát. Az évi rendszerű találkozók során a szakmai beszélgetések mellet szerveznek versenyt is az újságíróknak, ami alpesi síből és egy 5 kilométeres sífutásból áll.
Ebből kifolyólag a közbiztonság is csaknem tökéletesnek mondható, Almatiban nyugodtan lehet este is sétálni, szórakozni. A városban
az éttermekben európai menüt felsorakoztató étlapot is tesznek elődbe. De ha már odáig elmegy az ember, akkor inkább próbálja ki a helyi ízeket!
Fotó: Tamássy Zsolt
A pincérekkel angolnyelv-ismerettel is el lehet boldogulni, de igazából az orosz lenne a menő, miután az ország lakosságának jó 70 százaléka napi szinten ezt használja, csak az utóbbi években, amolyan nemzeti büszkeség megnyilvánulásaként kezdett divattá válni a hivatalos nyelv, a kazah. Amúgy a lakosság közel 80 százaléka kazahnak tartja magát, mintegy 17 százaléka orosznak, a többi megoszlik az ott élő több mint 130 különböző etnikai csoport között.
A kazahsztáni életszínvonal Istvánt
különösen a négyemeletes kommunista tömbházak, a megkopott autók látványa, de úgy 4–5 éve erőteljes gazdasági-társadalmi reform kezdődött el az országban, és úgy tűnik, mostanra a külföldi befektetők is kezdték felfedezni maguknak, csábítja őket a rengeteg altalajkincs, a munkaerő-potenciál, a turizmus kínálta lehetőségek. Ez viszont előbb-utóbb az életszínvonal emelkedéséhez vezet, ami óhatatlanul az árak növekedését eredményezi. Tehát „most, az elkövetkező 4–5 évben érdemes odautazni, amíg még jó áron tudjuk élvezni ezt a különleges környezetet, az ott töltött időt. Lehet, hogy tíz év múlva már sokkal drágább lesz.”
Fotó: Tamássy Zsolt
István is mielőbb, még a nyáron készül visszatérni, főként annak tudatában, hogy május 27-től újra közvetlen légi járat köti össze Budapestet egy másik kazahsztáni nagyvárossal, Simkenttel, ahová a Scat Airlines kazah fapados társaság hetente két alkalommal, keddenként és szombatonként indít repülőgépet (Bukarestből egyelőre nincs közvetlen járat, átszállással a legolcsóbb jegy jelenleg kb. 400 euróba kerül Almatiba oda-vissza).
de ha oda nem is jut el, bár egy-két tagjával kapcsolatba lépni ottani újságírók segítségével.
Túrázásra, hegymászásra is alkalmas hegyvonulatok. Tavaly hétmillió külföldi turista volt kíváncsi rájuk
Fotó: Tamássy Zsolt
A madjarok korábban a kirgiz határ mentén, a Karatau-hegység környékén éltek, 300–400 évvel ezelőtt telepedtek át mai lakóhelyükre. Valamikor jelentős törzsnek számított, de a háborúskodások és – főként – Sztálin „vaskezű, kíméletlen nemzetiségi politikája” alaposan megtizedelte a vele szembehelyezkedő madjarokat; mostanra nagyjából kétezren maradtak őseik sírjai mellett, többségük szétszóródott a nagyvárosokban.
„Itt állítólag még mindig összetartanak, külön közösségeket alkotnak, összejárnak, beszélgetnek, őrzik hagyományaikat.” István szerint nyugodtan nevezhetjük magyaroknak is, mert ők annak, de legalábbis rokonainknak tartják magukat, még ha saját törzsi nyelvükön is beszélnek, képviselőiket rendszeresen meghívják az anyaországi Kurultáj-rendezvényekre.
A világ legnagyobb magashegyi korcsolyapályája
Fotó: Tamássy Zsolt
Emellett természetesen az egész országot jó lenne bejárni, „ahol a sivatagtól kezdve a kanyonokon, a teljesen kihalt, holdbéli tájakon és a sztyeppéken keresztül a hétezer méter magas hegyekig minden van. Az a baj, hogy az embernek nincs hozzá elég szabadideje, mert a világ kilencedik legnagyobb országáról beszélünk, a felfedezéséhez fél év is kevés lenne” – mondja István, és bizonyára igaza van. De azért azt a bizonyos taplót sikerült elhelyeznie a fülemben, és Kazahsztán fel is került a titkos vágyaimat összegző bakancslistára. Már csak azt a fránya pénzt kellene összespórolni hozzá valahogy…
Nomád múlt és jelen. Távoli rokonaink is élnek ott
Fotó: Tamássy Zsolt
A kazahsztáni madjar/madijar törzsről (nemzetségről) megoszlanak a kutatók nézetei, köztük olyan is akad, például Baski Imre turkológus, aki egyáltalán nem tekinti magyarnak őket, mondván, neve a Muham-madjar (Mohamed barátai) személynév rövidüléséből származik. Ezt többek között a nemzetközi hírű kazak történész, a történettudományok doktora, az Eurázsiai Tudományos Kutatási Központ igazgatója, Ajbolat Kuskumbajev is cáfolja Magyarok keleten és nyugaton című tanulmányában. A kazahsztáni magyarokról elsőként Tóth Tibor antropológus hozott hírt 1965-ben, 2001-ben földink, Benkő Mihály keletkutató gyűjtött értékes információkat a törzs torgáji szállásterületén, 2006-ban – a Kazak Központi Múzeum és a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tára együttműködése eredményeként – Bíró András Zsolt vezette többhetes expedíciót arra vidékre. Utóbbi genetikai kapcsolatot mutatott ki a Kárpát-medencei magyarok és a torgáji madijarok között. Egyelőre csak feltételezések vannak a Kazahsztán területére való kerülésük idejét, körülményeit illetően, de vélhetően a nyugat felé tartó, a Kárpát-medencébe a 9. század végén érő magyarok „lemaradt” részének tekinthetők, és a Julianus barát által a 13. században megtalált Magna Hungaria megszűnésével hozhatók összefüggésbe.
Fotó: Tamássy Zsolt
Találkozás Maksut Zhumayevvel, a világ egyik leghíresebb hegymászójával
Fotó: Tamássy Zsolt
A Zöld bazárban
Fotó: Tamássy Zsolt
Fotó: Tamássy Zsolt
Fotó: Tamássy Zsolt
Fotó: MTI
Az ukrajnai helyzettel és az európai biztonsággal kapcsolatos újabb tanácskozást tartanak szerdán Párizsban – számolt be kedden a Reuters, amely szerint ezen a megbeszélésen Románia is képviseltetni fogja magát.
1027 hókotró dolgozott keddre virradóra az országutakon, és 8928 tonna csúszásgátlót szórtak ki. Jelenleg az összes út járható – közölte kedd délelőtt a közúti infrastruktúrát kezelő országos vállalat.
A vasúti közlekedés normál télies körülmények között, jelentős késések és nagyobb fennakadások nélkül zajlik – közölte kedden a román állami vasúttársaság (CFR).
Országszerte különösen hideg lesz ezen a héten, fagypont alatti csúcsértékekkel, jövő héten azonban felmelegszik az idő, 12 Celsius-fok körüli maximumokra is számítani lehet – derül ki az Országos Meteorológiai Szolgálat előrejelzéséből.
Ideiglenesen lezárta vasárnap a Konstanca megyei Lipnița község főútjának egy részét a forgalom elől a polgármester, hogy a gyerekek biztonságosan szánkózhassanak.
Az elmúlt 24 órában 80 riasztás érkezett a hegyimentő szolgálathoz, amelynek munkatársai 81 személynek nyújtottak segítséget – tájékoztatott vasárnap a Facebook-oldalán a Salvamont.
A Richter-skálán 3,6-os erősségű földrengés volt vasárnap 6 óra 59 perckor Buzău megyében, Vrancea szeizmikus térségben – közölte az országos földfizikai intézet (INCDFP).
Lehűlésre, fagyra vonatkozó másodfokú riasztást adott ki az Országos Meteorológiai Igazgatóság az ország nagyrészére, köztük a székelyföldi megyékre is.
Ferenc pápa a Vatikánhoz közeli Gemelli-klinikára ment kivizsgálásra, hörghurutjának kezelésére – közölte a szentszéki sajtóközpont.
A következő három napban az ország nagy részében vegyes halmazállapotú csapadékra, havazásra, hóréteg kialakulására, a szél élénkülésére és fagyos éjszakákra van kilátás az Országos Meteorológiai Szolgálat szombaton közzétett előrejelzése szerint.
1 hozzászólás