Létezik, de mégsem – beszélgetés az erdélyi filmszakmáról

Vidám hangulatú beszélgetés – kár, hogy a tulajdonképpeni téma érintése nélkül

Lakatos Róbert és Bálint Artúr filmrendezők többek között az erdélyi filmszakmába kerülésük történetével szórakoztatták a padokon igencsak szellősen elhelyezkedő hallgatóságot, érzékeltetve, hogy jelenleg még pionír korszakát éli az erdélyi filmszakma, kevés szakemberrel, gyakorlatilag költségvetés nélkül. Nem is csoda, hogy a média szakokat végző egyetemistákat szinte kivétel nélkül a tévé, az írott és elektronikus sajtó szippantja be.

„Az ember vagy ennek szenteli az életét, vagy szakmát vált” – Bálint Artúr szerint utóbbi a jellemző, mivel csak filmkészítésből manapság lehetetlenség megélni – legalábbis Erdélyben. Beszélgetőtársával első közös filmjük, a Csendország elkészítésének folyamatát részletezték. Az alkotás egy gyimesi süketnéma kisgyerek életének rövid szakaszát tárja a néző elé, olyan megrendezetlen, dokumentumfilm-szerű környezetben, ami a specifikus légkörrel kiegészítve valamiért mégis játékfilmként hat.

„Mindenkibe beleépül egyfajta kulturális hagyomány, így az általunk rendezett filmeket, függetlenül attól, hogy hol, milyen színészekkel és milyen költségvetésből forgatjuk, erdélyinek tekintjük” – összegezte Lakatos Róbert.

Tusványos blog