Közösen a tudásért

Több oldalról megközelített előadás az oktatás helyzetéről, reményekről és szomorú valóságról

Az idei előadás első felszólalójaként Hoffmann Rózsa, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának oktatásért felelős államtitkára hangsúlyozta, hogy az oktatás a (magyar) nemzet legfontosabb közszolgáltatása, melyben nem a politikusok ideológiáit, hanem a kultúrát és azt megteremtő egyének újbóli felemelkedését szem előtt tartva kell elvégezni a legfontosabb fejlesztéseket – melyek elsődleges célja az erős nemzeti középosztály megalkotása és nemzetközi szinten való helytállása. Véleménye szerint az anyaországi képzés legproblematikusabb eleme a szakképzés – mivel jelenleg szinte elenyésző azok száma, akik szakképző intézményeket választanak.

„Intézményünk még fiatal, de bölcs döntés volt létrehozni” – Szép Sándor, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai rektorhelyettese másodikként szólt a jelenlévőkhöz, örömmel tudatva, hogy az intézmény fennállása óta már több, mint kétezer hallgató szerzett náluk diplomát, igaz, az indulás nem volt nehézségektől mentes, de nagyszámú erdélyi és magyarországi oktató segítségével sikerült egy olyan magánegyetemet létrehozni, ahol nem csak átadódik a tapasztalat és a tudás, hanem ez a tudás lassan helyben termelődik meg – többek között így is szolgálva a régiót.

János-Szatmári Szabolcs, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem rektora kérdéssel indította az elődadását: „Milyen módon nőhet össze a felsőoktatás egy egységes struktúrává?” A válasz az új tanügyi törvényben rejlik, mely lehetővé teszi, hogy bel- és külföldi felsőoktatási intézmények közösen indítsanak alapfokú, mesteri és doktori képzéseket – a lehetőség tehát adott egy közös kárpát-medencei stratégia megvalósításához. Kiemelte a tehetséggondozás fontosságát, valamint azt, hogy egy ilyen jellegű kezdeményezést támogatni és finanszírozni kell, hogy az erdélyi magyar felsőoktatás ki tudjon törni a tömegképzésből.

Benedek Dezső (jobbról a második) kíméletlen őszinteséggel vallott a mai oktatás helyzetéről

Utolsó előttiként Nagy László, a BBTE Akadémiai Tanácsának alelnöke olvasott fel jegyzeteiből, rávilágítva az egyes politikai rendszerek azon törekvéseire, melyek korábban meghiúsították a közös Kárpát-medencei tudástér megvalósítását. A bolognai rendszer bevezetésével épp eme cél elérését tűzték ki célul, de a dolog balul sült el: ugyanazért a diplomáért egy mai hallgató sokkal kevesebb tudást szerez.

Végezetül az Egyesült Államokban egyetemi tanárként tevékenykedő Benedek Dezső csípős kritikával teletömött felszólalása ébresztette rá a közönséget, hogy politikai összefogások és nagy tervek helyett sokkal szűkebb körben kell keresni a problémák forrását. A világot járt tanár valósággal küzd azért, hogy akár jogi úton is, de véget vessenek a silány oktatásnak, ahol a tanárok már minimális befektetéseket sem eszközölnek a hallgatók minél jobb felkészítése érdekében, inkább egyszerűen elbliccelik a kurzusokat – ezzel reménytelenné téve az európai környezetben való boldogulást. „Külföldön a diploma annyit ér, mint egy névjegykártya” – jelentette ki, utalva a valódi tudás nélkülözhetetlenségére.