Rokonok a focipályán

A csoportkör szuperrangadója egyáltalán nem volt olyan szuper, mint ahogy azt előzetesen a vébé előtt vártunk, ugyanis az első két fordulóban nagyjából leosztották a kártyákat a csapatok. Céronáldóék azonban elég durván összeakaszkodtak Lúcióékkal, szikrázott még a fű is az első félidőben – szerencsére a játékvezető hozzáállása és sárgalapjai lehiggasztották őket. Rájöhettek, hogy egy-egy sárgalap sok bosszúságot okozhat a későbbiekben, s alábbhagytak a csihi-puhival. 1966-ban szintén egy csoportban volt a brazil–portugál \"rokonság\", akkor Eusebióék győztek Peléék ellen 3–1-re – s mivel azt megelőzően a magyarok a liverpooli feledhetetlen meccsen is legyőzték a címvédőt, a brazilok mehettek haza. Most viszont számolni kell velük akár a vébé végéig is, csoportelsőségük sok mindenre predesztinálja őket. Kérdés, hogy az esti két összecsapás után hogy alakul a két utolsó nyolcaddöntő párosítása? A brazilok és a portugálok ugyanis a Chile–Svájc–Spanyolország hármasból kaphatják az ellenfeleiket, s onnan az első kettő egyelőre meglepetéscsapat, míg az ibériaiak eddig alvó oroszlánként működtek. Ha utóbbiak vagy Svájc kiesnek, akkor a Franciaország, Olaszország, Görögország, Dánia, Szlovénia, Szerbia névsor számunkra sajnálatos módon tovább bővül.

Évek óta képtelen vagyok felfogni, hogy mit látnak a klubvezetőségek vagy a nemzeti labdarúgó szövetségek Sven-Göran Erikssonban. Akit újságírók szívattak meg szerződéskínálással, aki eltaktikázta a négy évvel ezelőtti angol–portugál negyeddöntőt, aki sehol sem alkotott maradandót. Most Elefántcsontparttal sem – miért kellett úgy behúzódni Portugália ellen? Amikor tudta, hogy a brazilok ellen nincs sok esélye és csak az Észak-Korea elleni meccs a biztos, azokat viszont mindenki legyőzi? Ez a tehetséges, elég szép focit játszó, angol, spanyol és francia bajnokságban játszó kitűnő labdarúgókból álló afrikai gárda kénytelen volt idejekorán búcsút mondani a vb-nek, pedig lett volna esélyük a csupán a harmatgyenge Észak-Koreával jó napot kifogó luzitánokkal szemben. Ami pedig a vébé pofozógépét illeti, szegények húzhatnak haza Phenjanba, mint a vadludak. Ki tudja mi vár rájuk...? Az 1966-os vb-n negyeddöntőbe jutott csapat játékosai ma is nemzeti hősnek kijáró tiszteletnek örvendenek (ezt abban az országban más egykori és mai sportolók nem nagyon mondhatják el magukról), a mostani gárda játékosairól pedig még azt is rebesgetik, hogy büntetés vár rájuk. Kapusuk annyi ütést, rúgást kapott az elefántcsontpartiak elleni meccsen, hogy az már felért egy kiadós testi fenyítéssel.