Antifoci: soha többé ilyet! De hogyan?

Ilyen barátságos passzolgatásra emlékeim szerint legutóbb 1990-ben volt példa, a holland–ír csoportmeccsen: akkor a másik ágon Anglia vezetett  Egyiptom ellen, s Quinn gólja után Gulliték végigpasszolgatták a maradék időt (kb. 20 percet) Stauntonékkal. Akkor viszont az volt a helyzet, hogy mind az írek, mind pedig a hollandok egyenlő pontszámmal, illetve egyenlő rúgott és kapott góllal álltak a csoportjukban az eldöntetlen mÁsodik–harmadik helyen (az említett angol–egyiptomi 1–0-on kívül minden meccs döntetlen lett), azzal az eredménnyel mindketten továbbjutottak (akkoriban még a legjobb négy harmadik is továbbment a nyolcaddöntőbe), a végső helyezésükről a sorsolás döntött. Ez az íreknek kedvezett: ők a kieséses fázisban másodikként a románokat (tizenegyesekkel legyőzték őket), a hollandok harmadikként a nyugatnémeteket kapták – az Európa-bajnok Van Bastenék pedig ráfáztak, mert a Beckenbauer-gárda 2–1-el kiejtette őket.

A spanyolok és a chileiek meccse jól indult: kitűnő első félidőt játszottak, illetve a második sem indult rosszul – de aztán a svájciak szerencsétlenkedését hallva-látva olyan antifocit játszottak, hogy azon csak mérgelődni lehetett. Akár leülhettek volna kártyázni a pálya közepére. Persze, az eredmény mindkettejüknek jó volt a továbbjutáshoz (mondjuk Chile egy rúgott góllal elkerülhette volna Brazíliát), s ezért volt a színjáték. Gyakorlatilag kiejtették Svájcot, de a helvétek ezt talán meg is érdemelték – legalábbis az alapján, amit Honduras ellen \"műveltek\". Ez a csapat verte meg Spanyolországot...?

1982-ben Nyugat-Németország és Ausztria (1–0) az utolsó csoportmeccsükön ugyanígy kipasszolgatták Algériát (Madjerék egy nappal korábban lejátszották a Chile elleni mérkőzésüket) – ott Hrubesch gólja még a 10. percben esett, úgyhogy volt amit \"nézni\" azon a meccsen... A FIFA ezután hozta azt a döntést, hogy a csoport utolsó két meccsét egy időben kell lejátszani – sajnos úgy néz ki, hogy még mindig össze tudnak jönni ilyen helyzetek. De mit lehet erre kitalálni? Mert a nézők egyáltalán nem lehettek hálásak a spanyolok és a chileiek kéz a kézben való továbbjutásához – pláne, aki jegyet váltott a meccsre. Az (anti)focit eredményre játsszák, nem szépségre és nem gólokra.

Vajon – képletesen szólva – megbűnhődik-e ez a két csapat a nyolcaddöntőben? Ott már nem lesz lehetőségük ilyen húzásokra.