Foci és megemlékezés Petrozsényben

Gillemot Ferencről emlékeztünk meg, aki önkéntesen jelentkezett ezelőtt száz évvel, Dél-Erdély területét védeni, és aki 1916. november 9-én hősi halált halt több száz társával együtt és több száz ellenséges katonával egy időben. Mert ilyen a háború, hétszáz-nyolcszázezerre tehető az első világháborúban elesett magyar katonák száma, amitől nagyságrendben a többi, világháborúban részt vevő nemzet sincs távol. Most néhányan közülük együtt nyugszanak ebben a vulkán város melletti temetőben. Negyvenhat sírkereszt áll, magyarok, románok, németek és olaszok halálát jelezvén. Száz év után a temető bozóttól felvett részét megtakarították a petrozsényi Jézus Szíve Gyermekvédelmi Központ védencei és nevelői, koszorút is készítettek minden egyes keresztre.

A múlt hétvégi megemlékezésre mintegy tizenegy kilométer hosszú, hegyeken átvezető zarándoklat megtétele után került sor, amelyen a négy focicsapat játékosai, a petrozsényi ház lakói, edzők és nevelők vettek részt. A zarándoklatot Csaba testvér vezette, és amint a Szent Ferenc Egyesület honlapján olvasható: „ha elfáradtunk, megpihentünk, imádkoztunk és jó kedvvel mentünk tovább”.

Gillemot Ferencről

Ki is volt Gillemot Ferenc, akinek tiszteletére mindez történt? Mert 1916-ban, amikor a román hadsereg betört az országba, rajta kívül rengetegen vállalták az önkéntes harcot. Ő, a magyar labdarúgó-válogatott első szövetségi kapitánya volt, az egyik első, ha nem a legelső hivatásos futballbíró, az első hivatásos futballjátékos, és az első, aki edzőként, angol mintára számokat rakott a mezekre, hogy ezáltal jobban tudja követni a játékosok teljesítményét a pályán. Emellett országos kerékpárbajnok volt, jeleskedett az úszósportban, evezésben, birkózásban, öklözésben és a téli sportokat sem hanyagolta el. Negyvenegy éves volt 1916-ban, akkor lépett önkéntes szolgálatba, mert akkoriban az ő és a hozzá hasonló bajnokok számára az volt a természetes, hogy képességeiknek megfelelően az első sorban védelmezzék a hazát, akár életük árán is.

Tehát így kapcsolódik a megemlékezés a sporthoz, és így kapcsolódik életük egyik maradandó emlékeként az FK Csíkszereda e nyolc tehetséges futballista fiatalkorához a megemlékezés, zarándoklat, nehezebb sorsú gyerekekkel való ismerkedés, barátkozás, a délutáni tornán bemutatott focihoz.

Az eredmények önmagukért beszélnek, lévén, hogy az FK Csíkszereda már ezen a szinten is komoly szakmai munkát végez, a csapat tizenhat gólt lőtt, egyet sem kapott, elhoztunk minden lehetséges kupát és érmet, de ennél sokkal több az, amit e nap után a szívünkben hoztunk el, gyerekek és felnőttek egyaránt. Köszönet az FK Csíkszereda vezetőségének, Bajkó Barna edzőnek – aki nem vehetett részt a tornán – és Bodor Károlynak, aki első szóra csatlakozott hozzánk.

Biró Albin (a szerző az FK Csíkszereda munkatársa)