Nincs lehetetlen annak, aki megnyerte a Góbé Futamot

A lovas sportokat űzők és kedvelők körében egyre ismertebbé válik a gyergyószentmiklósi László Pál neve – a Székely Vágta versenyzőjeként az utóbbi három évben dobogós elismerést vívott ki magának és lovának. Mindannyiszor a csíkdelnei lovarda neveltjével, Dáriusszal osztozott a sikereken: 2014-ben a második, tavaly a harmadik, idén pedig a Góbé Futamon az első helyet szerezték meg.

„Annyira akartam, hogy első legyek, hogy már attól tartottam, ha véletlenül kudarc ér, nem fogom tudni feldolgozni. Feltettem magamban, hogy ha a Székely Vágtát megnyerem, többé nem veszek részt a versenyen” – mondta László Pál. A Székely Vágtán idén nem sikerült diadalt aratnia, a Góbé Futamon viszont annál inkább: a maximumot hozta ki magából és versenytársából a starttól a célig. „Vannak taktikás versenyzők, akik szándékát nem lehet előre kiszámítani. Ezt figyelembe véve, nem hagytam a véletlenre a versenyt, nekem is lett taktikám. Ez abból állt, hogy minél gyorsabban kiugorjunk a startból, és a leggyorsabban csináljuk meg a három kört” – mondta a lovas. Hozzátette, csupán az akarat és a taktika nem elégséges a győzelemhez, bármennyire is felkészült egy-egy verseny előtt ló és lovas, bármikor közbejöhetnek váratlan akadályok, így a szerencse is a tényezők közé sorolandó. „Sose tudod eldönteni előre, hogy mi lesz. Egyik ló rosszul lép, rosszul startol, a másik megbotlik, elesik, a harmadik kiszökik a pályáról... Amíg nem értél a célba, addig veled is bármi megtörténhet” – magyarázta a futamgyőztes.

Természetesen összhangban kell legyen ló és lovas, és ez így van László Pál és Dáriusz között is. Hiába, hogy nincs napi kapcsolatban a gyergyószentmiklósi fiatalember és a Csíkdelnén tartott Shagya-arab fajta ló, a korábbi versenyeken megszokták, „kitanulták” egymást. Dáriusz egyébként Gyergyóból került Delnére, László Pál már csikó korában ismerte képességeit. „Megkerestem a tulajdonosát, elkértem versenyekre. Tavalyelőtt és tavaly is vele vettem részt a Székely Vágtán, idén pedig a Marosszéki Vágtán is vele versenyeztem, és második helyezést értünk el. Annyira nyugodt természetű, hogy akár gyerekeket is lehetne lovagoltatni rajta. Nagyon értelmes, és számos versenyen vett már részt. Tudja, érzi, hogy mit akar tőle a lovas, aki szintén tisztában kell legyen a ló képességeivel, mert ha nem, könnyen bakizik, és vége a versenynek” – mondta László. Elárulta, a felkészülést nem Dáriusszal végezte, hanem a Chokitó névre hallgató, Magyarországról hozott versenylóval. A verseny előtt két hónappal kezdett intenzíven edzeni – „ha sütött a nap, ha esett az eső, ha fújt a szél, napi két órát lovagoltam hegyi és sík terepen. Chokitóval neveztem be a Székely Vágtára, de úgy látszik, nem volt elég neki a két hónap felkészülés, mert az előfutamból nem jutottunk tovább” – fogalmazott a versenyző.

„A futam előtt annyira izgultam, hogy egyszerűen nem éreztem a karjaimat. Annyira akartam, hogy elsők legyünk, hogy fizikailag is begörcsöltem. A verseny alatt a hangom is elment, pedig nem ordítottam. A megemelkedett adrenalinszinttől volt valószínűleg” – tért át a Góbé Futamon tapasztaltakra László Pál. Azt mondta, megfogalmazhatatlan érzés fogta el, amikor kiderült, sikerült megszerezni az első helyet, és szerinte annak, hogy a dobogó legfelső fokára állhatott, üzenete van: „Nincs lehetetlen, meg lehet csinálni, csak kitartás, és sok-sok munka kell”.

A díjon osztoztak: Dáriusz és a gazdája is részesült az első hellyel járó pénzösszegből – egyenlő részben osztották háromfelé a 2500 lejt – tudtuk meg a nyertestől, aki azt is elmondta, máris nekifogott a felkészülésnek a következő évi futamra.