Dávid Botond: Erdély olyan, mint egy szép szerető

– Honnan jött a népviseletek fotózásának ötlete?

– Foglalkoztatott már egy ideje a népviseleti témakör, ugyanis néhány éve elkísérem a Boróka néptáncegyüttest folklórfesztiválokra, ahol módszeresen fotózom a csoport táncosait és a fesztivál részvevőit. Egy idő után érzi az ember, hogy valamit kellene kezdeni ezzel az anyaggal. Ilyen és hasonló előzmények hatására fogtam neki feltérképezni környékünk népviseleteit. Eddigi kiállításaim személyesebbek voltak, még ha nem is szerepeltem a képeken, valamilyen értelemben rólam szóltak. Ilyen volt például a „Láthatatlan férfi”, amely egyik életszakaszom emlék- és fantáziaképeinek feldolgozása. Utána következett a „Százarcú férfi” vagy az „I\'m your man” sorozat, egész pontosan száz különböző portré ugyanarról az férfiról, melyet Berecz Edgár formált meg, de ugyanúgy elmondható, hogy rólam, vagyis rólunk, férfiakról szól. Életünk során azzá válunk, amit várnak tőlünk, különösen ha a szebbik nemről van szó. Ez az új sorozat most nem rólam szól, hanem rólunk, székelyekről.

– Mi az újszerű, a rendhagyó ezekben a fotókban?

– Ha kicsit kutatni kezdünk a népviseletek után, a néprajzi könyvekben többnyire vagy rajzokat, vagy erősen dokumentum jellegű képeket találunk, ahol a ruhán van a hangsúly és nem a viselőjén, pedig a kettő szerintem nagyon is összefügg. A ruhát viselő személy ugyanolyan fontos, mint a viselet, ugyanis a nézőt inkább ez fogja meg, erre emlékszik. Életszerű képekkel sokkal nagyobb hatást érünk el, mint a sablonos pózokkal. Mennyivel érdekesebb belegondolni abba, hogy dédnagyanyáink legszebb ruhájukban milyen gesztusokkal hívták fel magukra dédnagyapáink figyelmét. És az igazat megvallva akárhányszor néztem a lányokat néptáncolni, mindig a szoknyapörgetés dobott fel legjobban, mint bármelyik férfit. Végül is nem csináltam semmi újat, csak összekombináltam a hagyományos viseletet saját képi stílusommal.

– A kompozíciót alakítja a modellhez, vagy a modellt a kompozícióhoz?

– Vannak bizonyos állandók ebben a projektben, amikhez következetesen tartom magam, ilyen például a technika. Egy bizonyos géppel és látószögű optikával készítem a képeket. Ezeken soha nem változtatok, hogy a látványvilág mint végeredmény is egységes legyen. Továbbá igyekszem az adott viseletet saját környezetében fényképezni, amivel jelzem, milyen vidékről való a ruha, sőt a legjobb, ha a ruhát viselő lány is helybéli. A képek többségében ezt sikerült is megvalósítani, de természetesen mindig vannak kivételek. A székelyföldi képeken elég sok az erdő, utalva környékünk tájjellegére. A későbbi képeken kivehető lesz az alföld, hegyvidék, folyómellék.

– Miért adta az Erdély egy gyönyörű nő címet a tárlatnak?

– Gondolkodott már azon, hogy Erdély férfi vagy nő? És Székelyföld? Egy Németh László-idézet után adtam a címet, melynek lényege, hogy Erdély mindig egy fájdalmas pontja volt Magyarországnak, mint egy szép szerető, akit meg tudott szerezni, de megtartani nem. Újszerű így megközelíteni a dolgot, van benne modernség, hiszen modern technikával, látásmóddal készül az alkotás, a szakma szabályait betartva. A közízlést találja, élvezik az emberek. Természetesen kaptam már hajviseleti kritikát, meg hogy gyűrött a ruha: de a reggel felvett ing viselés közben gyűrődik. Ilyen az élet.

– Miért csak most látható a tárlat Udvarhelyen?

– Én csak dolgozom az anyagon, a Hunineu Alapítvány szervezi a kiállítási helyszíneket. A Magyar Nemzeti Közösségek Európai Érdekképviseleti Irodájával úgy szerződtem, hogy Erdélyt, jobban mondva a Kárpát-medencei magyarság viseleteit legjobb tudásom szerint igyekszem képileg feldolgozni, mind dokumentarista, mind pedig esztétikai igénnyel. Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusán is volt ebből egy tárlat pünkösd környékén, amely nagy sikernek örvendett. Majd a Haáz Rezső múzeum igazgatója is megkeresett egy kiállítás lehetőségével a felújított Haberstumpf-villa épületében, ami nagyon jólesett, egyből elfogadtam. Ebben az épületben születtem, és ez lesz az első egyéni tárlat a Haberstumpf-villában. Hogy mondhattam volna erre nemet? Innen majd elindul körútjára a tárlat, és csak évek múlva tér ismét haza, de addigra jelentősen kibővül a sorozat.