Bécsi döntés – csíki valóság

Az 1940. augusztus 30-i, bécsi döntés értelmében a visszacsatolt észak-erdélyi területeket tizennégy nap alatt kellett elhagynia a román katonaságnak, és valóban, alig néhány nappal a döntést követően kivonultak a román csapatok Csíkszeredából.

A román csapatok egy része a Gyimeseken át, Moldva irányába vonult ki a városból, egy utolsó, ártatlan áldozatot hagyva maga után. „Édesapámat kirendelték éjjeli szolgálatba, polgárőrként, hogy azokban a zavaros napokban nehogy valami történjen – mesélte az áldozat fia, ifj. Kopacz Béla, akivel a hatvanadik évforduló alkalmával volt alkalmam beszélgetni –, és a sógorával Botár Benedekkel mentek szolgálatba. Akkor vonultak vissza a románok. Egy gépkocsinak az ajtaja kicsapódott s egy puskadörrenés hallatszott. Közvetlenül a templom előtt lőtték meg. A gyomrán bement a golyó, s a hátgerincén kijött. Hirsch főorvos úr megműtötte, de nem bírta meg, még azon éjjel meghalt, reggel halva hozták haza. Én akkor harmadik elemista voltam, kilenc éves múltam, öcsém pedig négy évvel kisebb. A magyar világban hadiárva voltam, a gimnáziumba jártam, aztán megtanultam a szabóságot, szabó lettem. Csak azt tudom még, hogy édesapámat annyira dicsérték, hogy mennyire várta a magyarokat....”

Gyászjelentő

(...) Kopacz Béla életének 37., boldog házasságának 11-dik évében folyó évi szeptember 3-án, reggel 8 órakor hazafias kötelességének teljesítése közben életét vesztette. Felejthetetlen halottunkat folyó évi szeptember hó 5-én d.u. 4 órakor kísérjük ki a csíktaploczai róm. kath. temetőbe. (...)
Drága Halott!
A székely feltámadás első vértanúja – áldozati ajándék a feltámadásért. Sírodnál egy sokat szenvedett árva nép zokog, emlékedet a székely történelem véres napjai őrzik. (...)”

Bővebben a Csíki Hírlap hétfői, augusztus 30-i számában.