
Fotó: Colectiv
Még úgy is képes elborzasztani, hogy szinte minden részét láttuk a hírekben, azonban így, minden összefüggésével együtt, dokumentumfilmben látva a Colectiv-tragédia utáni évet, jogosan érezhetünk tehetetlen dühöt azért, hogy még mindig nem történt érdemi változás a romániai egészségügyben. Benyomások és felmerült gondolatok a Colectiv című, a romániai mozikban a napokban bemutatott dokumentumfilm kapcsán.
2020. március 02., 13:242020. március 02., 13:24
2020. július 30., 17:332020. július 30., 17:33
Van abban valami bicskanyitogatóan dühítő, hogy még most is ott tartunk, hogy tetten érték a volt egészségügyi minisztert csúszópénz elfogadása közben. Egy beletörődött, szomorú sóhajtásnál nem is érne többet ez a hír, ha nem arról az emberről lenne most szó, aki, akkor, amikor még a rendszer élén volt, meghirdette, hogy kiűzi a korrupciót az egészségügyi intézményekből, ennek érdekében pedig úgynevezett álbetegeket is képes volt az orvosokra küldeni, hogy tesztelje, tényleg elfogadják-e még a borítékban átadott hálapénzt. Tudjuk, hogy naivitás volt hinni ennek a populista húzásnak, ahogyan a többi egészségügyi miniszter látszatintézkedéseinek sem, hiszen, mint látjuk, nem voltak képesek ráncba szedni az egészségügyi rendszert, helyette inkább megtanultak megélni belőle.
Pedig tényleg ráférne a rendszerre a gatyába rázás, hiszen nem is egy botrány világított rá a közelmúltban arra, hogy elég egy katasztrófa, és tucatnyian halhatnak meg az állam hibájából. Alexandru Nanau: Colectiv (a rendezői szándék szerint csupa kisbetűvel) című dokumentumfilmje ezekkel a botrányokkal foglalkozik,
Közben pedig a sajtó, pontosabban egy sportnapilap, a Gazeta Sporturilor egy kis csapata lelkiismeretesen kutatott és végezte a munkáját, annak érdekében, hogy feltárja: több mint tízszeresére felhígított fertőtlenítőszereket adtak el a kórházaknak, amik ebben a formában semmit nem értek.
Fotó: Colectiv
A Colectiv-tragédia után a Hexipharma-botrány is alapjaiban rezegtette meg az országot, ezen belül az egészségügyet, azonban elmaradtak azok a karakán intézkedések, amik egyszer s mindenkorra megakadályozzák, hogy hasonló esetek történjenek, hiszen mint tudjuk,
miközben a mai napig van rá példa, hogy kórházigazgatókat, egészségügyi szakembereket fizetnek le (legutóbb épp a fent említett Sorina Pintea esete) élelmes vállalkozók, hogy a versenyt megkerülve, a pénzt a megfelelő zsebekbe visszacsurgatva kapják meg a zsíros megbízásokat.

Fontos és megdöbbentő játékfilm készült nemrégiben a Hexi Pharma-botrány alapján. Fontos, mert megnézése után újból ledöbbenhetünk azon, hogy az egészségügyet átszövő korrupció mennyi áldozatot szedhet, ugyanakkor ismét elkeseredhetünk azon, hogy miként is működik Románia.
Ugyanezt a témát dolgozza fel Cătalin Rotaru és Gabi Virginia Sarga, Să nu ucizi című, tavaly bemutatott filmje, ami dramatizált formában, egy orvos alulnézetéből mutatja be a Hexipharma-botrányt, és aminek cselekményét rendkívül jól elmélyíti és árnyalja a Colectiv dokumentumfilm.
Fotó: Colectiv
Nyilván, aki naprakészen követi a híreket, annak nem mond sok újdonságot Nanau hatalmas igényességgel elkészített dokumentumfilmje, azonban a benne elhangzó és megmutatott tények most is sokkolóan hatnak. Nem véletlen, hogy a romániai bemutatók előtt külföldi filmfesztiválokra vitték a filmet, hiszen az itteni állapotokkal csak felületesen vagy egyáltalán nem tisztában levő külföldieknek
A Colectiv film tehát az állam és a kritikán aluli egészségügyi rendszer kollektív bűnösségét mutatja be a tragédia pedig mindössze kiindulópontja és nagy vonalakban vett kerete az az általa bemutatott, elborzasztó romániai rögvalóságnak, annak a valóságnak, amin már itt élőként meg sem lepődünk, és
Fotó: Colectiv
A legszomorúbb az egészben, hogy hiába látjuk a filmben, hogy a szakértői kormány egészségügyi minisztere, Vlad Voiculescu hogyan próbálja megreformálni a rendelkezésére álló eszközökkel a rendszert, hiába végez emberfeletti munkát Cătălin Tolontan újságíró és csapata, ha úgyis az az eredmény, hogy a populizmust pofátlanul kimaxoló szociáldemokratákat választják újra, mintha a kollektív emlékezet nem is létezne, mintha a tragédiák és az ezt követő botrányok meg sem történtek volna. Joggal vonhatjuk le a következtetést, miszerint,
Colectiv (2019)
luxemburgi-román dokumentumfilm
Rendező: Alexander Nanau
Forgatókönyv: Antoaneta Opris, Alexander Nanau
Producer: Alexander Nanau, Bianca Oana
Operatőr: Alexander Nanau
Vágó: Dana Bunescu, Alexander Nanau
Zene: Kyan Bayani
Akinek nincs, vagy nem volt lehetősége moziban megnézni az alkotást, ne csüggedjen, hiszen március 19-étől elérhető lesz az HBO Go kínálatában a dokumentumfilm, aki pedig a Să nu ucizi, szintén a témában készült drámát pótolná, a Netflixen találja meg a filmet.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!