
Fekete Vince Vargaváros című kötete 2019-ben jelent meg
Fotó: Dimény-Haszmann Árpád
Szűkebb pátriájának képeiből univerzális jelentésű költészetet szublimál Fekete Vince a Vargaváros című kötetében. Úgy építi ki magánmitológiáját, hogy közben végig egy közösség problematikáját jeleníti meg, az itt és most perspektívájából, és történelmi távlatból – olvashatják a kötetről a hétfőn megjelent Előretolt Helyőrségben.
2020. február 10., 11:532020. február 10., 11:53
A kötet fő tétje az idővel való sáfárkodás, illetve annak a feszültségnek a megragadása, amit az idővel való sáfárkodás lehetetlensége generál.
A könyv az egyik olvasat szerint Kézdivásárhely (és környéke) szubjektív története – nem véletlenül lett Vargaváros a kötet címe –, de a szerzőt inkább az érdekli, hogyan tükröződik ezekben a történetekben az ember, (akár úgy is, hogy a helyi ember!), illetve ő maga.
A versek többsége konkrét helyzetből – kép, történés – indul ki, majd átvált metaforikussá, egyediből általánossá, lokálisból szimbolikussá.
A hangnem azonban kevésbé emelkedett, inkább hétköznapi, hol évődős-játékos, hol ironikus, hol a szarkazmusig gunyoros. Ez a könyv a szerző sajátos Vargavárosa: kívülről, belülről, alulról, felülről, illetve az időből. Azt vizsgálja, hogy mi változik, s mi marad mégis ugyanolyan.
A teljes cikket a hétfőn megjelent Előretolt Helyőrségben olvashatják el.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!