
Eric Idle a Marha nagy kalamajka című filmben (1990)
Fotó: Imdb.com
Ha nevettél már a Brian életén vagy a Repülő Cirkuszon, netán a Gyalog galoppon, akkor ez a könyv neked való – nemcsak azért, mert ezen is sokat nevetsz, hanem azért is, mert tele van jobbnál jobb anekdotákkal és történetekkel. Eric Idle nagyon szórakoztatóan mesél az életéről.
2020. február 27., 17:192020. február 27., 17:19
2020. február 27., 17:452020. február 27., 17:45
Eric Idle az a faszi a Monty Python hat tagja közül, aki a Brian életében a kereszten kezdi fütyörészni és énekelni az Always Look On The Bright Side Of Life című dalt – ha ezt egyszer hallottad, egészen biztos, hogy soha nem felejted.
Angliában akkora sláger lett a hetvenes évek vége óta, hogy állítólag ezt játsszák le a legtöbbször temetéseken. Az angolok egy része már csak ilyen, a saját vagy a szerettei halálakor is optimista, illetve nevetni szeretne. Vagy sírva nevetni.
A Monty Pythonról, erről a fantasztikus és korszakalkotó angol humorista-csoportról, annak tagjairól külön-külön is sok kiadvány jelent meg, illetve magyar nyelvű könyvek is: a csoport történtét feldolgozó Monty Python önéletrajz 2008-ban, az Itt a Monty Python beszél! 2015-ben jelent meg magyarul, de kaphatók a filmek és a jelenetek magyar fordításai is, csakúgy, mint az egyik tag, John Cleese életrajza (Na, szóval, 2014). Ebbe a sorba illeszkedik Eric Idle könyve, amely tavaly ősszel jelent meg magyarul, ideális karácsonyi ajándék volt. A dolognak van egy szomorú apropója is, Graham Chapman (1989-ben hunyt el) után Terry Jones volt az, aki egy hónappal ezelőtt hosszú, évekig tartó súlyos betegség után távozott közülünk, így a pitonok már csak négyen maradtak (Idle, Cleese, Michael Palin és Terry Gilliam).
A borítón a Gyalog galoppból ismert kép
Fotó: Katona Zoltán
Idle könyve 2018-ban jelent meg Amerikában (hősünk most is ott él), így ez a szomorú fejezet nincs benne. Arról viszont van szó, hogy egyszer egy olyan jelenetet is eljátszottak, amelyben Chapman hamvai is jelen vannak, s a többiek addig csetlenek-botlanak, szerencsétlenkednek, amíg kiborítják és szétszórják.
Azt hinnénk, hogy a könyv tele van a pitonok kalandjaival, dolgaival – való igaz, ők is benne vannak, nem is keveset, hiszen a megalakulástól az újraalakulásokig nagyon sok minden elmesél Idle.
A könyv lapjain szembejön veled George Harrison, Mick Jagger, David Bowie és Robin Williams is, mindannyian Erikünk jó barátai. Harrisonnal, a „csendes beatle-el” nagyon közeli baráti kapcsolatot alakított ki Eric Idle, illetve szakmailag is – ismert tény, hogy a Brian élete című film forgatásához már majdnem nekilátott a csapat, amikor az addigi producerek egy része visszalépett, és a témája miatt nem támogatta a filmet. Ekkor jött a képbe George Harrison, aki a csapat iránt érzett barátság és bizalom nyomán kihúzta őket a csávából, Idle szerint „ennél többet azóta sem fizetett senki mozijegyért”.

Mint oly sokaknak a Reszkessetek, betörők!, nálunk a kötelező karácsonyi családi program megnézni a Brian életét. Nincs más szebb és jobb ugyanis, mint a nevetés, az önmagunkon való önfeledt kacagás. Blaszfémia ide vagy oda, pro és kontra, de a végén mindig mosolyogva állsz fel a fotelből, mert az élet napos oldalát nézed.
A könyvben külön fejezeteket kapnak a filmek elkészítési történetei, illetve az elmúlt évtizedek popsztárjai, Idle barátai – például Robin Williams halála (2014) nagyon megrázta Ericet, akárcsak a George Harrison (aki egyébként február 25-én lett volna 77 éves) elleni késes támadás (1999), illetve a gitáros halála 2001 novemberében. Idle maga is a szórakoztatóipar popsztárjának számított és idős emberként annak számít ma is, hírneve még mindig óriási a világnak azokon a részein, ahol béke van, és az emberek tudnak angolul.
Ilyen és ehhez hasonló mondatokkal tele van a könyv. David Bowie-ról többek között ezt írja, az eset 1987-ben történt: „Steve Martin és Michael Caine a közelben forgatta A Riviéra vadorzóit (Dirty Rotten Scoundrels), és együtt mentünk el a rakpartra, ahol David egy gigantikus hajó legfelső fedélzetéről integetett nekünk. Teljes döbbenettel bámultuk a jacht elképesztő méreteit.
– Baszki, Eric – mondta Michael Caine. – Rossz mesterséget választottunk.”
Eric Idle a Monty Pythonon kívül is hatalmas sikereket ért el: a Spamalot című, a Gyalog galopp film forgatókönyvéből készített musicaljével éveken keresztül turnézott, de a nyolcvanas-kilencvenes években nagyon sok játékfilmben is játszott. Egyik-másik eléggé naiv és aranyos (például az 1990-ben forgatott Apócák a pácban), de még ma is élvezhető poénokkal, helyzetekkel van teletűzdelve, dacára annak, hogy a technika, illetve maga a filmkészítés óriásit fejlődött az elmúlt harminc évben. Ki ne tudna mondani egy olyan jó komédiát, amely a harmincas években készült és ma, majdnem száz éve után is tudunk nevetni rajta? Idle filmszerepei is ilyenek, a csetlő-botló figuráktól a nevetséges macsókig sok mindent alakított, és ezeknek a filmforgatásoknak a hátteréből, a kulisszatitkaiból is bőségesen kapunk a könyv lapjain. Ezek olyan stílusban vannak megírva, hogy az egész Idle-önéletrajz egy folyamatosan pörgő vicc, akárcsak a szerző élete.
Rengeteg a Monty Pythonhoz és más popsztárhoz, előadóhoz fűződő történet a könyvben
Fotó: Katona Zoltán
Fordításról beszélünk, így elképzelhető, hogy angolul nagyon jól tudók azt mondják, hogy „á, nem érdemes elolvasni magyarul, az eredeti angol szöveg sokkal jobb” – így vagyunk a Python-filmekkel is és jelenetekkel is, de ettől függetlenül hatalmas és érthető poénok vannak benne magyarul is.
S ha akarsz még nevetni, illetve ha azt akarod, hogy a hátralevő életed jó legyen, hallgasd meg újra Az élet napos oldalát – és esetleg olvasd el ezt a könyvet.
Eric Idle: Mindig nézd az élet napos oldalát – Egy életrajzszerűség
HVG Könyvek, 2019, 296 oldal. Fordította: Rusznyák Csaba
Az angliai South Shields-ben született Eric Idle komikus, színész és énekes-dalszerző a Monty Python humorista csoport tagjaként a Monty Python Repülő Cirkusza című televíziós szkeccssorozattal tett szert gyors hírnévre. Ezt követően a csapat olyan kultfilmeket készített, mint a Gyalog galopp (1975), a Brian élete (1979) és Az élet értelme (1983). Eric írta és rendezte a világ első áldokumentumfilmjét, valamint a Tony-díj-nyertes musicalt, a Spamalotot, olyan játékfilmekben szerepelt, mint a Münchausen báró kalandjai, a 80 nap alatt a Föld körül, a Marha nagy kalamajka, az Apócák a pácban, a Lökött örökösök, a Casper, vagy a Békavári Uraság. 76 éves, Los Angelesben él.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!