Ismeretlen Trianon: közérthetően és tudományosan

Hogy is történt az, hogy az ún. utódállamok még több területet követeltek, és miért kaptak annyit, amennyivel maradtak? Mi vezetett oda, hogy ezeket a kéréseket megtehessék? Milyen erőszakos cselekmények történtek ebben a periódusban?

Az első világháborút követő két év annyi kérdést hagyott maga után, hogy egy évszázad sem volt elég arra, hogy ezekre választ kapjunk. Viszont minden ilyen könyv, tudományos igénnyel elkészített ismeretterjesztő film, podcast vagy előadás ahhoz járul hozzá, hogy tisztuljon a kép. És itt jön be az, hogy mit vagy kit tartunk hitelesnek – mert attól még valaki nem lesz hiteles, ha arra alapoz, hogy az olvasói vagy egy bizonyos műsor nézői tájékozatlanok a témában, egyáltalán nem látnak összefüggéseket. Azokkal sajnos nemcsak száz évvel ezelőtti legendákat és mítoszokat, hanem mai álhíreket is el lehet hitetni. Ma, amikor a közösségi oldalakon és egyáltalán az interneten terjedő áltudományosság és összeesküvés-elméletek korát éljük, felüdítő a kezedbe venni egy olyan könyvet, amelyet a téma komoly szaktekintélye írt több éven keresztül, közölt szövegét tudományos kutatásokra alapozza, nem pedig légből kapott, de logikusan és jól hangzó állításokat puffogtat.

Ha nem hetvenéves legendákból táplálkozunk, és nem egy földrajztudós által elkészített veszteséglistát nézünk, hanem emberi szemszögből vizsgáljuk például a békeszerződés okozta bajokat, akkor ilyen és hasonló megállapításokat olvashatunk-tehetünk: „A legfőbb veszteség az ember volt: egy tízmilliós nyelvi közösség – a magyar – feldarabolása legalább négy nagy részre, minden harmadik magyar határon túlra kerülése. Ez volt Trianon tragédiája, nem a nyersanyagok elvesztése. Sót, szenet, fát, rezet, vasat lehet venni, embert nem.”