
Új dimenzióba lépett Kercsó élete új protézisének köszönhetően
Megérkezett és már használni tanulja új, közösségi összefogással megvásárolt protézisét Keresztes Zsolt, azaz Kercsó. Pontosan olyan, amilyenről csak álmodni mert, jellemezte érdeklődésünkre az eszközt.
2018. december 04., 16:412018. december 04., 16:41
2018. december 04., 22:322018. december 04., 22:32
Alig pár napja érkezett meg Keresztes Zsolt közel nyolcvanezer eurós protézise, a „hiperszuper robotláb” – ahogy a rákbetegség miatt fél lábát elvesztő fiatalember új eszközét maga nevezte – átvételére Bukarestbe utazott, ahol egy Németországból érkező szakember segédkezett abban, hogy beüzemelje a protézist, és segítsen a csonkágy elkészítésében.
A protézis, a szilikonból készült ideiglenes csonkággyal
Ez nem is olyan egyszerű feladat, mint gondolnánk: még a protézis megérkezése előtt volt egy csonkágy-mintavétel, amiért szintén Bukarestbe kellett utazzon Keresztes Zsolt, és nem valószínű, hogy ez a legutóbbi lesz az utolsó. A cél, hogy ez az illesztés olyan tökéletes legyen, úgy tapadjon, hogy ne okozzon semmilyen problémát.
Így néz ki összeszerelve a Genium X3 elnevezésű protézis
„Azt kell tudni, hogy mindig, amikor felraknak egy új protézist az emberre, a csonk különféleképpen reagál, változik az izomösszetétel, a kötés, néha megtörténik, hogy kisebb lesz a csonkom, akkor újra kell kezdeni az egészet nulláról. De hála istennek úgy áll mindenki hozzá, hogy csak akkor készül majd el a végleges, karbonszálból készült csonkágy, amikor már úgy használtam legalább három hétig a szilikonból készült ideigleneset, hogy minden tökéletes” – fejtette ki a fiatalember.

Keresztes Zsoltot, azaz Kercsót, ahogy mondani szokás, meglegyintette a halál szele, de sokkal erősebb lett tőle. Fizikailag és mentálisan egyaránt.
Keresztes Zsolt közben már most is tanulja az új eszköz használatát, még ha nem is tudja egyelőre teljesen kihasználni. Azt már látja, hogy ég és föld a különbség a régi és az új protézise között.
Mikor legutoljára elsétáltam Kézdivásárhely macskaköves főterén, csak a felénél észleltem fel, hogy már nem kell olyan meredten a talajra szegezzem a tekintetemet, mint korábban. A több mint két hét alatt, amióta használom, egyszer sem bicsaklott meg a lábam, nem kellett korrigáljam a mozdulatokat. Már most teljes biztonságban érzem magam vele” – értékelt Kercsó. És mindezt úgy, hogy még nem százszázalékos a csonkágy.
A lépcsőzés, az emelkedőn, lejtőn való gyaloglás már nem probléma, következhet a szaladás
A teljes biztonságnál azonban jóval több van még benne az eszközben, ecsetelte Zsolt. Most tanul lépcsőzni vele, lejtőn és emelkedőn járni – ezek mind beprogramált funkciói a protézisnek, amelyek végrehajtását egy processzor felügyeli. Ez automatikusan működik, de van lehetőség viszont különböző üzemmódok közötti kapcsolásra is. Egy, a telefonra tölthető alkalmazásban többféle funkció között lehet válogatni: külön a szaladásra, kerékpározásra, erőteremben való edzésre, de még olyan is van, ami a hosszas álldogálásra való.
Néhány napja még így edzett Keresztes Zsolt...
Fotó: Veres Nándor
... most meg már így
Keresztes Zsoltnak nem csak az életminősége javul fényéveket a több ezer székelyföldi összefogásából megvásárolt protézis segítségével: reményei szerint sportolói karrierje folytatására is lehetőséget ad. A fiatalember ugyanis az igencsak erőt próbáló akadályverseny, a Spartan Race sorozat rendszeres résztvevője. Már elkezdte a felkészülést, tavasszal talán már rajthoz is állhat: tervei szerint az első verseny, amelyen az új protézisével először részt fog venni, a március 30-án Nagykanizsán megrendezendő futam lesz.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!