Hirdetés
Hirdetés

Tavasz a Kaukázus lábánál: Grúzia

Khinkali, csakapuli, hacsapuri, lobio, pkhali, csurcsela – a grúz gasztronómia olyannyira híres és nem utolsósorban ízletes fogásai, amit ha ebben a kaukázusi országban jár az ember, föltétlenül meg kell kóstolnia. Ott jártunk, megkóstoltuk, Észak- és Kelet-Grúziában kirándultunk, s most elmesélem, amit láttam. Tartsanak velem!

D. Balázs Ildikó

2021. május 20., 18:562021. május 20., 18:56

2021. május 21., 10:192021. május 21., 10:19

Grúzia szimbóluma: a Gergeti Szentháromság-kolostor •  Fotó: D. Balázs Ildikó

Grúzia szimbóluma: a Gergeti Szentháromság-kolostor

Fotó: D. Balázs Ildikó

Khinkali, csakapuli, hacsapuri, lobio, pkhali, csurcsela – a grúz gasztronómia olyannyira híres és nem utolsósorban ízletes fogásai, amit ha ebben a kaukázusi országban jár az ember, föltétlenül meg kell kóstolnia. Ott jártunk, megkóstoltuk, Észak- és Kelet-Grúziában kirándultunk, s most elmesélem, amit láttam. Tartsanak velem!

D. Balázs Ildikó

2021. május 20., 18:562021. május 20., 18:56

2021. május 21., 10:192021. május 21., 10:19

Grúzia szimbóluma: a Gergeti Szentháromság-kolostor •  Fotó: D. Balázs Ildikó

Grúzia szimbóluma: a Gergeti Szentháromság-kolostor

Fotó: D. Balázs Ildikó

Grúziában mondhatni minden megvan, amire egy turista vágyhat. Bőven van látni- és kóstolgatni való, a grúzok kedvesek, az áraik a kelet-európai zsebeket sem terhelik le, és nem lepték el a nyugati turisták. Még. Többnyire jól el lehet boldogulni angol nyelvvel, főként az ifjabb generáció körében, az idősek inkább a semmihez sem hasonlítható grúz nyelv mellett oroszul beszélnek.

Hirdetés

Mint tbiliszi-i vendéglátónk megjegyezte, Grúzia nagyszerűsége sokszínűségében rejlik. Éghajlata, domborzata változó, nyugodtan sétálhatunk délelőtt a tengerparton, és még aznap sízhetünk is az egyre fejlődő síkomplexumok valamelyikében.

Mindemellett több világörökségi helyszínnel büszkélkedik, rengeteg magashegyi túraútvonalon lehet egy életre szóló élményt szerezni, hegycsúcsokra, magas dombokra épített katedrálisokat, kolostorokat, városvédő erődök maradványait megcsodálni.

Az sem utolsó szempont persze, hogy az újabban Georgiaként is emlegetett, de a köznyelvben inkább Grúziaként ismert kis ország viszonylag könnyen elérhető. Mi Bukarestből isztambuli átszállással érkeztünk a grúz főváros, Tbiliszi nemzetközi repterére, és innen vette kezdetét a néhány napos grúziai kaland.

Maszk és kijárási tilalom

A jelenlegi járványhelyzetre való tekintettel az országba negatív PCR-teszttel vagy oltásigazolással lehet belépni, a szükséges dokumentációt egyébként már az isztambuli reptéren is ellenőrzik, s nem csak a határrendészet, hanem a repülőtársaságok munkatársai is szigorúan szemügyre veszik.

Ott tartózkodásunk alatt, szintén a járványhelyzet miatt este kilenc órától hajnalig kijárási tilalom volt érvényben az országban, Tbilisziben nem működött a tömegközlekedés, a maszk viselése pedig kötelező volt szabadtéren is.

Hacsak az ember nem a pezsgő éjszakai életbe szeretné teljes mellszéllességgel belevetni magát, a kijárási tilalom talán csak annyiban zavarhat bele a programba, hogy időben meg kell vacsorázni. Az éttermek többsége nyolc óra után már ne fogad vendégeket, maximum ha nagyon éhes a kedves vendég, egy salátát szívesen összedobnak elvitelre, de igyekeznek úgy alakítani a programot, hogy az este kilenc óra ne nagyon találjon senkit az utcákon, mert akkor mélyen a zsebbe kell nyúlni. Egyrészt a taxi ára is háromszorosa lesz a napközben alkalmazott árnak, hacsak nem tudunk alkudni – alkudni márpedig kötelező –, másrészt a büntetések is busásak. Persze itt is, mint majdnem mindenhol, vannak kiskapuk. Vacsoráztunk például zárt ajtók mögött is, olyannyira lesötétített étteremben, hogy az utcáról semmi jelét nem lehetett észrevenni annak, hogy odabent élet van.

Gránátalma, diókrém, lepénykenyér

A grúz gasztronómia bennünket lenyűgözött. A diókrémmel töltött, gránátalmamagokkal dísztett kisütött padlizsánszeletek kedvencemmé váltak, érdekes, hogy ahány helyen megkóstoltam – és bizony egy napot sem hagytam ki –, mindig más volt. Szintén a föltétlenül megkóstolandó kategóriába tartozik a hacsapuri, azaz a legalább tíz változatban elkészíthető grúz töltött kenyér. Ezek közül nem csak ízben, hanem látványban is kiemelkedő az adzsari hacsapuri. A csónak alakra formázott, sajttal töltött kenyérre tálalás előtt egy kis kocka vajat tesznekn és egy nyers tojást ütnek. Aztán ott van a lobió, és semmiképpen sem lobiáni, amelyek, ha nem figyelünk, hangzásuk miatt könnyen összetéveszthetőek. Mi így jártunk, de nem bántuk, az első meglepésből felocsúdva, hogy nem azt kaptuk, amire számítottuk, kiderült, hogy a lobiani vörösbabpürével töltött lepénykenyér. Majd később megkóstoltuk a lobiót is, ami korianderes vörösbabpörkölt.

A híres grúz konyak és diókrémes padlizsán •  Fotó: D. Balázs Ildikó

A híres grúz konyak és diókrémes padlizsán

Fotó: D. Balázs Ildikó

Egyébként a grúz konyha igen kedvelt fűszere a petrezselyem mellett a zöld koriander, a kapor és a menta is, a diót nagyon sokféleképpen használják fel, és mivel a gránátalma kéznél van, annak levével vagy magjával sokszor találkozhatunk. Még megérdemel néhány sort a khinkali, ami kis tésztabatyucska különböző zaftos töltelékkel, lehet az húsos, zöldséges, krumplis. Olvastam róla, de nem hittem, amíg nem láttam, hogy kézzel fogják meg a batyu csücskét, leharapják, és a csücsköt, bár fogyasztható lenne, de nem eszik meg. Grúziában igen nagy népszerűségnek örvend a korántsem alakkímélő csurcsela. A cérnára fűzött diót, aszalt gyümölcsöt besűrített szőlő- vagy más gyümölcslébe mártogatják, majd a napon aszalják, szárítják, és szeletelve fogyasztják.

Gergeti Szentháromság-kolostor – a látvány, mely mindent visz

Tbiliszit hőlégballonról vagy drótkötélpályás felvonóról is meg lehet nézi, de a girbegurba macskaköves utcákon a régi városrész varázslatos hangulata olyannyira magával ragad, hogy észre sem vesszük, és estére 15-18 kilométert is gyalogolhatunk. Székesegyházak, templomok, régi és új, gigantikus épületek váltják egymást a fővárosban, a múlt és jelen érdekes összefonódása a Kura folyó által ketté szelt Tbilisziben. Libegővel lehet feljutni a város fölé emelkedő vidámparkba, s onnan rácsodálkozni a fővárosra, ahol meglepően sok parkkal, köztéri szoborral, parkokban piknikezőkkel találkozhatunk.

Tbiliszi, háttérben a Narikala-erőd •  Fotó: D. Balázs Ildikó

Tbiliszi, háttérben a Narikala-erőd

Fotó: D. Balázs Ildikó

Tbiliszi könnyen bejárható gyalogosan, innen pedig több utazási iroda indít elérhető áron egy-két napos, kisbuszos kirándulásokat, de ha valaki nagyon a maga ura akar lenni, az bérelhet autót is. Mi ez utóbbi lehetőség mellett döntöttünk, és elindult a híres grúz hadiút mentén, célunk pedig többek között a Gergeti Szentháromság-kolostor volt. A hosszabb-rövidebb megállókkal tarkított út egyre csak emelkedik, a látvány lenyűgöző, s bár esős időt fogtunk ki, a felhők mögül elő-elő bukkanó hófödte Kaukázus, a mi, hegyekhez szokott szemünket is elkápráztatta. Ma már igencsak elegánsan, aszfaltúton lehet feljutni a kolostorhoz, néhány évvel ezelőtt még hajmeresztő túrára vállalkoztak, akik a szerpentines földúton kellett haladjanak.

Tsminda Sameba, azaz a több száz évvel ezelőtt épített Gergeti Szentháromság-kolostor, mögötte a Kazbeg-hegy (5704 méter). A látvány lenyűgöző •  Fotó: D. Balázs Ildikó

Tsminda Sameba, azaz a több száz évvel ezelőtt épített Gergeti Szentháromság-kolostor, mögötte a Kazbeg-hegy (5704 méter). A látvány lenyűgöző

Fotó: D. Balázs Ildikó

A 14. században épült templomot és a mellette lévő harangtornyot körülölelő látvány lenyűgöző. Úgy érzem, ha Grúziából csak ezt láthattam volna, akkor is megérte volna ide eljönni.

Mert borban az igazság...

A Kaukázus hófödte csúcsai, gleccserei a későbbiekben is végigkísérték utunkat. Amikor már az igen híres bortermelő vidéken, a Kakheti régióban helyi borokat, majd csacsát, azaz a helyi törkölypálinkát vagy a helyiek egy másik büszkeségét, a grúz konyakot kóstolgattunk, tekintetünk minduntalan végigsiklott a hófödte hegycsúcsokon.

Azt mondják, a grúzoké a legrégebbi borkultúra a világon. De nem csak, hogy jó borokat készítenek, de a készítés technológiája is érdekes lehet számunkra.

A helyi borászok a kipréselt szőlő levét, a mustot földbe süllyesztett speciális agyagkorsókba, azaz kvevrikbe erjesztik, kilenc hónapon vagy akár egy éven át. Főként az első időszakban naponta többször is megkevergetik a többszáz literes korsók tartalmát, majd lefödik, szigetelik.

A fiatal borász kitisztítja a földbe süllyesztett agyagkorsót, a kvevriket •  Fotó: D. Balázs Ildikó

A fiatal borász kitisztítja a földbe süllyesztett agyagkorsót, a kvevriket

Fotó: D. Balázs Ildikó

A régió egyik helyi, ifjú borászának vendégei voltunk, és abban a szerencsés helyzetben találtuk magukat, hogy éppen ott tartózkodásunk alatt szellőztették meg a tavalyi vörösbort. Azaz átszívták a kverikből hatalmas hordóba a bort, a föld alatti agyagkorsót átmosták, és visszaengedték a nedűt még néhány hónapra. Mi megkóstolhattuk, s bár nem vagyok vörösbor rajongó, örültem a pillanatnak. Egyébként palackozás után a több ízben is díjazott borász borai exportra kerülnek, akárcsak számos helyi borász termékei. A Lonely Planet néhány évvel ezelőtt megjelent Borutak című könyve e grúz borvidéket a világ 52 neves borvidéke közül az első tíz közé sorolta.

Grúziát a Kaukázus gyöngyszemeként is emlegetik, a grúzok pedig azt tartják országukról, hogy a Jóisten saját maga számára teremtette. Néhány nap alatt csak belekóstolni lehet a grúzok sajátos világába, de ez olyannyira megragadó, hogy oda csak visszavágyni lehet.

Zichy Mihály szobra Tbiliszi egyik parkjában. Ő illusztrálta többek között a híres grúz költő, Sota Rusztaveli Tigrisbőrös lovag című nemzeti eposzát •  Fotó: D. Balázs Ildikó

Zichy Mihály szobra Tbiliszi egyik parkjában. Ő illusztrálta többek között a híres grúz költő, Sota Rusztaveli Tigrisbőrös lovag című nemzeti eposzát

Fotó: D. Balázs Ildikó

Útban a Kazbeg hegy felé. Itt még a hó az úr •  Fotó: D. Balázs Ildikó

Útban a Kazbeg hegy felé. Itt még a hó az úr

Fotó: D. Balázs Ildikó

Házak a Kura folyó fölött Tbilisziben •  Fotó: D. Balázs Ildikó

Házak a Kura folyó fölött Tbilisziben

Fotó: D. Balázs Ildikó

Minden egy helyen: a Kaukázus hófödte csúcsai és a méltán híres grúz szőlősök •  Fotó: D. Balázs Ildikó

Minden egy helyen: a Kaukázus hófödte csúcsai és a méltán híres grúz szőlősök

Fotó: D. Balázs Ildikó

Tbilisziben nagyon sok hangulatos köztéri szobrot lehet lencsevégre kapni •  Fotó: D. Balázs Ildikó

Tbilisziben nagyon sok hangulatos köztéri szobrot lehet lencsevégre kapni

Fotó: D. Balázs Ildikó

A Kura folyón átívelő Béke-híd Tbilisziben •  Fotó: D. Balázs Ildikó

A Kura folyón átívelő Béke-híd Tbilisziben

Fotó: D. Balázs Ildikó

Mcheta , Grúzia egyik legrégebbi városának két híres műemléke: a Szvetichoveli-székesegyház belső udvara, háttérben pedig a  Dzsvari-kolostor •  Fotó: D. Balázs Ildikó

Mcheta , Grúzia egyik legrégebbi városának két híres műemléke: a Szvetichoveli-székesegyház belső udvara, háttérben pedig a Dzsvari-kolostor

Fotó: D. Balázs Ildikó

A festői Sighnaghi sétálóutcáján a csurcsela mellett nemez emléktárgyakat is lehet vásárolni •  Fotó: D. Balázs Ildikó

A festői Sighnaghi sétálóutcáján a csurcsela mellett nemez emléktárgyakat is lehet vásárolni

Fotó: D. Balázs Ildikó

Adzsari hacsapuri •  Fotó: D. Balázs Ildikó

Adzsari hacsapuri

Fotó: D. Balázs Ildikó

Csurcsela, a grúz édesség •  Fotó: D. Balázs Ildikó

Csurcsela, a grúz édesség

Fotó: D. Balázs Ildikó

Kilátás az Ananuri-erődből •  Fotó: D. Balázs Ildikó

Kilátás az Ananuri-erődből

Fotó: D. Balázs Ildikó

Az Ananuri-erőd •  Fotó: D. Balázs Ildikó

Az Ananuri-erőd

Fotó: D. Balázs Ildikó

Köztéri alkotás a fővárosban •  Fotó: D. Balázs Ildikó

Köztéri alkotás a fővárosban

Fotó: D. Balázs Ildikó

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. augusztus 23., vasárnap

„Mentsd meg a pomponlányt, mentsd meg a világot!” – ilyen volt a Hősök-sorozat

A 2000-es évek második felének meghatározó folytatásos története, a Peak Tv előtti korszak egyik, nálunk is ismert amerikai sorozata, az NBC-nél készült Heroes (Hősök) volt.

„Mentsd meg a pomponlányt, mentsd meg a világot!” – ilyen volt a Hősök-sorozat
Hirdetés
2026. augusztus 16., vasárnap

Megint várhatunk két évet hogy láthassuk, mi történik még a Targaryen polgárháborúban

Nem hagyott akkora űrt bennünk, mint a második évad fináléja, de szorosabbra is vehették volna a tempót a Sárkányok háza harmadik évadában, ugyanis rengeteg történés maradt a negyedik és egyben utolsó évadra. Spoileres kibeszélő.

Megint várhatunk két évet hogy láthassuk, mi történik még a Targaryen polgárháborúban
2026. augusztus 16., vasárnap

Az erdélyi nő, aki törzsi gyógyítóvá vált az amazóniai esőerdők mélyén

Rivière Zsuzsi marosvásárhelyi pszichoterapeuta tizenegy éve költözött Peruba, ahol az Ayahuasca-nevű hallucinogén főzet segítségével az őslakosok hagyományai szerint dolgozik, és egy esőerdei bungalóban él férjével, messze a nyugati kényelemtől.

Az erdélyi nő, aki törzsi gyógyítóvá vált az amazóniai esőerdők mélyén
2026. augusztus 15., szombat

Ne dobd ki, javítsd meg: így menthetjük meg a ruháinkat

Javítható vagy átalakítható lenne sok olyan ruhadarab, amely ma egy kisebb szakadás vagy megunt fazon miatt a szemetesben végzi. Kelemen Réka csíkszeredai divattervező szerint a fast fashion is hozzájárul ahhoz, hogy egyre ritkábban választjuk a javítást.

Ne dobd ki, javítsd meg: így menthetjük meg a ruháinkat
Hirdetés
2026. augusztus 13., csütörtök

A félhold árnyékában: amit a török kor ránk hagyott

Ötszáz évvel Mohács után nem csak egy elvesztett csatára emlékezünk. A Csíki Székely Múzeum új kiállítása azt mutatja meg, hogyan vált az oszmánokkal való másfél évszázados együttélés Erdély kultúrájának részévé.

A félhold árnyékában: amit a török kor ránk hagyott
2026. augusztus 12., szerda

Érintésről, identitásról, az elnyomott énről – Kristály Kincső festőművésszel beszélgettünk

Kristály Kincső frissen diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol rektori kitüntetést is kapott. Festészetében a bőrön, az érintésen és az identitáson keresztül vizsgálja azt, amit magunkból megmutatunk, és amit inkább elrejtenénk.

Érintésről, identitásról, az elnyomott énről – Kristály Kincső festőművésszel beszélgettünk
2026. augusztus 09., vasárnap

Ma van a könyvszeretők nemzetközi napja

Bár nem hivatalos ünnep, a könyvszeretők nemzetközi napjának célja, hogy az olvasás és az írott kultúra fontosságára emlékeztessen egy egyre inkább technológia uralta világban.

Ma van a könyvszeretők nemzetközi napja
Ma van a könyvszeretők nemzetközi napja
2026. augusztus 09., vasárnap

Ma van a könyvszeretők nemzetközi napja

Hirdetés
2026. augusztus 06., csütörtök

A látás tanítója − Gaál András műveiből nyílt emlékkiállítás a Csíki Székely Múzeumban

A székelyföldi képzőművészet egy meghatározó alakja, Gaál András előtt tiszteleg a Csíki Székely Múzeum új kiállítása. A tárlat a festő, pedagógus és közösségszervező sokrétű örökségét mutatja be születésének 90., halálának ötödik évfordulóján.

A látás tanítója − Gaál András műveiből nyílt emlékkiállítás a Csíki Székely Múzeumban
2026. augusztus 06., csütörtök

Jubileumi találkozó: Csíkszentkirály látja vendégül a Szent István nevét viselő településeket

Harmincadik alkalommal rendezik meg a Szent Király Szövetségi Találkozót, amelyre a Kárpát-medence több mint húsz, Szent István nevéhez kötődő településéről érkeznek vendégek. Az esemény hagyományőrző, kulturális és ünnepi programokat kínál.

Jubileumi találkozó: Csíkszentkirály látja vendégül a Szent István nevét viselő településeket
2026. augusztus 05., szerda

Zöldséges tekercs – videó

A zöldséges tavaszi tekercs a távol-keleti konyhák egyik legismertebb és legkedveltebb fogása. Az idők során a különböző országokban saját változatok alakultak ki, így ma már egy igazi nemzetközi street food klasszikusnak számít.

Zöldséges tekercs – videó
Zöldséges tekercs – videó
2026. augusztus 05., szerda

Zöldséges tekercs – videó

Hirdetés