
A szíve tartja a plébánost Pálpatakán. Nagyon megszerette az embereket
Fotó: Barabás Ákos
Soha nem kételkedett hivatásában Bordi János szentszéki tanácsos, lelkész, akit harminchárom éve Pálpatakára helyezett a főpásztor. Rögtön megszerette a mintegy 1000 méteres tengerszint feletti magasságon, több mint száz négyzetkilométeren fekvő tanyavilági egyházközséget. Ismerjék meg e jó kedélyű pap életútját a Székelyhon napilap hétfői számának Hit-vallás mellékletéből.
2019. október 28., 11:332019. október 28., 11:33
Előbb szabó szeretett volna lenni a most 65 éves Bordi János pálpataki plébános – akit a helyiek csak „hegyi papként” emlegetnek –, méghozzá annyira rabul ejtette a szakma, hogy egy évig inasként is dolgozott. Persze katolikus édesanyjának köszönhetően a vallásos neveltetés sem maradt ki az életéből, mindig mosolyogva emlékezik vissza a vasárnapi szentmisékre, amelyekre rendszerint eljártak. „Édesapám református volt, de nem volt templomba járó ember, így édesanyámmal a szentmise után sokszor a református istentiszteletre is elmentünk” – idézte fel a plébános. Talán ennek is köszönhető, hogy életútja a papi hivatás felé terelődött, középiskolai tanulmányait már kántoriskolában kezdte Gyulafehérváron, majd ennek végeztével a teológiai fakultást választotta. „Édesanyám kiimádkozta, hogy pap legyek, így neki köszönhetem ezt a hivatást” – fogalmaz nemes egyszerűséggel.
Bordi János szerint a papi hivatás egy igazán nagy dolog, amit nem lehet senkire ráerőltetni, ehhez a Jóistentől kell érkezzen a hívás. Tanulmányai idején sohasem kételkedett hivatásában, inkább mindig csak azért imádkozott, hogy egy kicsi székely faluba helyezze el az érsekség. Ez meg is történt 1982-es felszentelése után, ha nem is egyből, de négy év múlva.
Fotó: Beliczay László
Noha nem volt éppen szívélyes Bordi János fogadtatása ezelőtt harminchárom évvel, mégis azonnal megszerette Pálpatakát, mégpedig visszafordíthatatlanul. Egy csütörtöki napon, szeptemberben érkezett meg szolgálatot teljesíteni a faluba, ám a korábbi egyeztetések ellenére senki sem várta, ráadásul a plébánia is be volt zárva. Egy ideig várakozott, aztán gondolt egyet, majd egy bicskát kérve maga nyitotta ki a bejárati ajtót. Később kiderült, hogy dolga akadt a korábbi plébánosnak, ezért nem fogadta Pálpatakán.
Végül a vasárnapi szentmisén derült ki, hogy az elődöm nem szólt a helyieknek a papcseréről, így senki sem tudta, hogy itt vagyok. Az elődöm ráadásul nem lakott itt kint, csupán vasárnaponként járt a hegyre” – magyarázta.
Közösségi munkájáért tüntették ki Bordi Jánost
Fotó: Beliczay László
Egyébként akkor meg is szólta a helyi asszonyokat, hogy bár három napja ott volt, egy tányér levest sem hoztak neki. A hatás nem maradt el, hiszen azóta nem tud úgy hazamenni, hogy a kilincsen ne találjon egy kis túrót, tojást, kolbászt vagy éppen más ételt felakasztva egy kis zacskóban. Különben nagyjából három hónapnak kellett eltelnie, mire mindenki rájött, hogy az új plébános Pálpatakára költözött – jegyezte meg.
Közösségépítő tevékenységéért augusztusban a magyar állam Magyar Arany Érdemkereszttel tüntette ki Bordi Jánost. A legfrissebb Hit-vallásban róla olvashatnak.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!