Hirdetés
Hirdetés

Szent György Napok egy kétévessel? Persze!

Vurstli, hömpölygő tömeg, hangos zene, drága lacikonyhák: nem épp olyan hely egy városfesztivál, ahová a kétévesedet vinnéd? Idén mi mégis úgy döntöttünk, a sepsiszentgyörgyi Szent György Napokat kipróbáljuk a gyerkőccel. És akkor már be is számolunk róla.

Rédai Attila

2018. május 02., 16:472018. május 02., 16:47

A közösségi színpad •  Fotó: Rédai Attila

A közösségi színpad

Fotó: Rédai Attila

Vurstli, hömpölygő tömeg, hangos zene, drága lacikonyhák: nem épp olyan hely egy városfesztivál, ahová a kétévesedet vinnéd? Idén mi mégis úgy döntöttünk, a sepsiszentgyörgyi Szent György Napokat kipróbáljuk a gyerkőccel. És akkor már be is számolunk róla.

Rédai Attila

2018. május 02., 16:472018. május 02., 16:47

Hát igen. Azok az egykori szengyőrnapok. Amikor az érdeklődésünk csak a Nap nyugtával s a hideg, néha fagyos éjszakával kezdett éledezni, s a bulit hajnalhasadtával búcsúztattuk, esetleg a reggeli ingázóvonatban hazafelé szenderegve.

A közösségi színpad •  Fotó: Rédai Attila

A közösségi színpad

Hirdetés

Fotó: Rédai Attila

Na mindez homályos emlék marad, mert egy kétéves leányzóval mintha egy teljesen más rendezvény volna ez a tavaszi fesztivál. Először is az éjszakai vastagabb öltözetet hanyagolhatjuk, mert itt minden fényes nappal történik, s mivel idén ráadásul nyárias az április vége, inkább a napkrémmel kell törődni. Hosszas fontolgatás után belátja az ember: vonatozás helyett mégiscsak az autót érdemes választani, mert egyrészt útban odafelé késő délelőtt (amikor nincs is vonat) alszik egyet a kocsiban a gyerkőc, másrészt akkor lehet hazaindulni, amikor elfárad a család, és nem akkor, amikor a CFR úgy gondolja.

Sok fellépő, nagyszámú közönség •  Fotó: Rédai Attila

Sok fellépő, nagyszámú közönség

Fotó: Rédai Attila

Leparkolunk egy, az eseményektől nem túl messze eső tömbháznegyedben, ahonnan tízperces kényelmes séta a főszínpad. A parkolóhelytől nem messze egy kis játszótér található, a későbbiekben ennek majd fontos szerepe lesz. Az események, rendezvények felé ereszkedünk, és az első jelei annak, hogy itt Szent György Napok vannak, a közösségi színpad felől kiszűrődő népies zenefoszlányok. Be is nézünk: egy csomó gyerek éppen táncol. A babakocsit kissé nehéz tolni a kővel felszórt sétányon, de nem tragédia. Kétévesünk először megriad a hangos, felvételről szóló zenétől: egy élő népi zenekar mégiscsak barátságosabb lenne. De aztán persze követeli, hogy közelről is megnézzük a táncoló gyerekeket, majd produkciójukat a szép számú közönséggel együtt boldog tapssal jutalmazza.

Ha már itt a majdnem nyár, jöhetnek a vizes sportok •  Fotó: Rédai Attila

Ha már itt a majdnem nyár, jöhetnek a vizes sportok

Fotó: Rédai Attila

Lejár a műsor, mehetünk tovább. A közösségi színpadtól gyakorlatilag kőhajításnyira máris a vurstli, inspirált helyszínválasztás. Kétévesünk túl kicsi még a veszélyesebb játékokhoz, de azért egy kis vonatozásra befizetünk: 3 perc tíz lej személyenként, s szerencsére csak egy jegyet szakítanak le, a kétéves leányzó nem lett „személy”. Van, amire költsük így is a pénzt: a nagyobbacska héliumos, cica formájú lufi 15 lej, ő kísér majd minket a továbbiakban, s itthon is a plafonra ragadva emlékeztet még egy ideig a kalandokra.

Nagy, színes és kicsinek veszélyes •  Fotó: Rédai Attila

Nagy, színes és kicsinek veszélyes

Fotó: Rédai Attila

Motorizált járgányok egy példánya •  Fotó: Rédai Attila

Motorizált járgányok egy példánya

Fotó: Rédai Attila

Klasszikus gyereköröm •  Fotó: Rédai Attila

Klasszikus gyereköröm

Fotó: Rédai Attila

Vonatozás bepótolva •  Fotó: Rédai Attila

Vonatozás bepótolva

Fotó: Rédai Attila

A vurstli után utcai zenés-táncos produkcióba botlunk a városháza előtt, leányzónkat meglepően hosszan leköti a táncikáló, kiáltozó, kézen álló és fejen pörgő érdekes bácsik látványa.

Mindeközben telik-múlik az idő, észre se vesszük, és jócskán belefutunk az ebédidőbe. Nosza álljunk neki némi ennivalót keresni. Az ugyanazokat grillező füstös lacikonyhák különösebben nem tűnnek vonzónak, de hát mi már csak ilyenek vagyunk. Hosszas nézelődés után végül a csülkösnél állok be a tűrhető, szűk negyedórás sorba. A mennyei falatokat csak úgy, egy kendőre ülve, a parkban fogyasztjuk el.

Finomnak finom, de... •  Fotó: Rédai Attila

Finomnak finom, de...

Fotó: Rédai Attila

Persze az ilyen kiruccanások legköltségesebb része az evés, annyi pénzt otthagyunk a csülkösnél, hogy abból annak idején két éjszakát is át lehetett virrasztani. A kasszajegyet elteszem, idehaza áttanulmányozva bosszankodva veszem észre, hogy

a 122 lejes végösszegből 10 lejt tesz ki az a kenyér, amit direkt nem kértem,

hiába írja az árcédulán, hogy 10 deka csülök mennyi, amikor úgysem mérik le, hanem 29 lejes egységárat számolnak az adagra (de azt nem írják ki), s a sültkrumplira számolt 23 lej vagy a savanyúság 10 leje is igencsak borsosnak tűnik. Így azért nehéz családi költségvetést számolni fesztiválozásra, különösen úgy, hogy a helyszínen szinte nincs is semmi lehetősége az embernek arra, hogy ellenőrizze a számlát. Hisz nem életszerű, hogy bogarásszad a kasszabont fizetés után, az ilyen helyeken alapjában a kereskedő becsületességére van az éhes fogyasztó szorulva.

Történt pedig, hogy... •  Fotó: Rédai Attila

Történt pedig, hogy...

Fotó: Rédai Attila

Bendőnket megtömve ismét programot keresünk, volt kollégánk, Szabó Enikő tart mesés-mondókás gyerekfoglalkozást az Erzsébet parkban a tó mellett, oda mindenképpen elnézünk, rövid ideig leányzónkat is leköti a foglalkozás, de aztán mennünk kell tovább. Mindjárt a szomszédban megtaláljuk a Kincses Kolozsvár Egyesületnek a Mátyás emlékévhez kötődő interaktív kiállítását, persze leányzónk életkora itt sem elegendő ahhoz, hogy kardozzon vagy nyílpuskázzon, de azért érdeklődve figyeli a többi gyereket.

Kipróbálható fegyver •  Fotó: Rédai Attila

Kipróbálható fegyver

Fotó: Rédai Attila

Hátra van még azonban a legnagyobb megpróbáltatás: a kézműves vásár. Két utcát is elfoglal, s olyan hosszú, hogy végül el sem érünk a végére. Félúton lehetünk, amikor a Vöröskereszt udvarán ígért újabb gyerekfoglalkozások ígérete elcsábít. A pónilovak látványát értékeljük végül sikerként, a szél által felkavart porból viszont menekülnünk kell. Szerzünk persze vásárfiát árkosi mézeskalács formájában, amit azonban leányunk pár perc alatt elpusztít, hiába evett meg az előbb egy fél bablevest, pár falás csülköt, néhány szem krumplit és három egész szilvásgombócot.

Árus nénik szőtteseikkel •  Fotó: Rédai Attila

Árus nénik szőtteseikkel

Fotó: Rédai Attila

A felnőtteknek ekkor már nagyon kávézhatnékjuk lett, a hömpölygő tömeg is egyre sűrűbb, a sarki szupermarketben félórás sort kellene kiállni egy üveg vízért, így a parkban található szabadtéri kávézó felé vesszük az irányt. Koffeintartalmú itallal és fagylalttal vértezzük fel magunkat, így telepszünk ismét a fűre. Leányzónk élete első fagylatjának élményén nehezen teszi túl magát, ráadásul a benne található cukor bekapcsolja a rakétákat. Szerencsére hosszú lépcső található a park szélén, háromszor is megmássza.

Póni és lovasa •  Fotó: Rédai Attila

Póni és lovasa

Fotó: Rédai Attila

Talán ennek is köszönhető, hogy végül hajlandó a babakocsiba beülni. A délután kezd későbe hajlani, felkeressük a főszínpadot, ami még üres, akárcsak az előtte levő tér: rövidesen kezdődik itt az ihajcsuhaj. De ez már nem nekünk való. A vurstlin átverekedve magunkat az autónk felé vesszük az irányt, bár döntésünkkel a leányzónk nem ért egyet, s ezen véleményének – miszerint nem akar hazamenni, ő Szentgyörgyön akar maradni – erőteljesen hangot is ad. Szerencsénk van az autó melletti játszótérrel, negyedóra csúszkálás után sikerül végül beszállni és elindulni.

Ihajcsuhaj előtt •  Fotó: Rédai Attila

Ihajcsuhaj előtt

Fotó: Rédai Attila

Kora estére érünk haza és összegzünk:

meglepően kellemes élményként éltük meg a fesztiválozó kiruccanást, a lányunk szemével nézve rengeteg izgalmas és új élménnyel gazdagodtunk

– anyagiakban persze meg szegényedtünk, alaposan hozzájárulva a háromszéki gazdaság működtetéséhez. De felnőttes okoskodás helyett itt a végén inkább a kétévesünket idézem: szia Szentgyörgy, még jövünk!

•  Fotó: Rédai Attila

Fotó: Rédai Attila

Testmozgató ugrabugra •  Fotó: Rédai Attila

Testmozgató ugrabugra

Fotó: Rédai Attila

•  Fotó: Rédai Attila

Fotó: Rédai Attila

Égig szökő színek •  Fotó: Rédai Attila

Égig szökő színek

Fotó: Rédai Attila

Bohócnak is akadt dolga •  Fotó: Rédai Attila

Bohócnak is akadt dolga

Fotó: Rédai Attila

Önsanyargató szórakozás •  Fotó: Rédai Attila

Önsanyargató szórakozás

Fotó: Rédai Attila

Kardoztok egy kicsit? •  Fotó: Rédai Attila

Kardoztok egy kicsit?

Fotó: Rédai Attila

Az élet Mátyás király idejében ilyen is lehetett •  Fotó: Rédai Attila

Az élet Mátyás király idejében ilyen is lehetett

Fotó: Rédai Attila

Kié a kicsi, hát a nagy? •  Fotó: Rédai Attila

Kié a kicsi, hát a nagy?

Fotó: Rédai Attila

Lacikonyhák sora •  Fotó: Rédai Attila

Lacikonyhák sora

Fotó: Rédai Attila

Vásárfia •  Fotó: Rédai Attila

Vásárfia

Fotó: Rédai Attila

Mézeskalácsok Árkosról •  Fotó: Rédai Attila

Mézeskalácsok Árkosról

Fotó: Rédai Attila

Elmaradhatatlan arcfestés •  Fotó: Rédai Attila

Elmaradhatatlan arcfestés

Fotó: Rédai Attila

Kalotaszegi szőttesek, az árnyékban kalotaszegi néni •  Fotó: Rédai Attila

Kalotaszegi szőttesek, az árnyékban kalotaszegi néni

Fotó: Rédai Attila

Ilyen bolondságok is akadtak •  Fotó: Rédai Attila

Ilyen bolondságok is akadtak

Fotó: Rédai Attila

Női szemeket gyönyörködtető? •  Fotó: Rédai Attila

Női szemeket gyönyörködtető?

Fotó: Rédai Attila

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. június 18., csütörtök

Ötven festmény a kerítésen: így költözött Nagy Imre művészete Csíkszereda utcáira

Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.

Ötven festmény a kerítésen: így költözött Nagy Imre művészete Csíkszereda utcáira
Hirdetés
2026. június 17., szerda

Sült paradicsomos salsa – videó

A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.

Sült paradicsomos salsa – videó
Sült paradicsomos salsa – videó
2026. június 17., szerda

Sült paradicsomos salsa – videó

2026. június 16., kedd

Amikor a fürdővízzel a gyereket is kiöntik – megnéztük az Arany Pálmát nyert Fjord-ot

Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.

Amikor a fürdővízzel a gyereket is kiöntik – megnéztük az Arany Pálmát nyert Fjord-ot
2026. június 14., vasárnap

Az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatás | Mesterségem címere

Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.

Az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatás | Mesterségem címere
Hirdetés
2026. június 14., vasárnap

Múzeumi sztorik: egy gyerekszoba retró kincsei a 80-as évekből

Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.

Múzeumi sztorik: egy gyerekszoba retró kincsei a 80-as évekből
2026. június 12., péntek

Románia következő elnöke: társadalmi látlelet és személyes vallomás

Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.

Románia következő elnöke: társadalmi látlelet és személyes vallomás
2026. június 10., szerda

Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében

Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.

Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében
Hirdetés
2026. június 06., szombat

Életünk utolsó hét perce, avagy hogyan vált az Eufória egy véget nem érő lázálommá

Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.

Életünk utolsó hét perce, avagy hogyan vált az Eufória egy véget nem érő lázálommá
2026. június 01., hétfő

A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története

Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.

A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története
2026. május 31., vasárnap

Megfejteni a talányt: Lány zöld almával

Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.

Megfejteni a talányt: Lány zöld almával
Megfejteni a talányt: Lány zöld almával
2026. május 31., vasárnap

Megfejteni a talányt: Lány zöld almával

Hirdetés