Kismillió rendkívüli megoldással tűzdelték tele az Opel mini családi egyterűjének második generációját, mégis egyetlen részlet foglalkoztat mindenkit, aki meglátja az egymás mellett lévő ajtókilincseket: tényleg hátrafelé nyílik a hátsó ajtó?
2020. október 26., 18:332020. október 26., 18:33
A formás arc ellenére nem egy forgalomból kitűnő típus
Fotó: Pinti Attila
Kismillió rendkívüli megoldással tűzdelték tele az Opel mini családi egyterűjének második generációját, mégis egyetlen részlet foglalkoztat mindenkit, aki meglátja az egymás mellett lévő ajtókilincseket: tényleg hátrafelé nyílik a hátsó ajtó?
2020. október 26., 18:332020. október 26., 18:33
A formás arc ellenére nem egy forgalomból kitűnő típus
Fotó: Pinti Attila
Az autónkat szeretik, veszik, de az új típusnak valami olyan megoldás kellene, amitől leesik az emberek álla – valahogy így állhattak a tervezők az egy adott pillanatban az európai mini MPV-szegmens negyedét birtokló első Meriva utódjának ötletbörzéjén. Majd meg is valósították a „leghajmeresztőbb” elképzelést: legyen az új típus szekrényajtós kialakítású – azaz az első ajtók előre, míg a hátsók hátrafelé nyíljanak.
A „kísérleti nyúl” szerepét néhány első generációs Meriva kapta, azokon az átalakított típusokon tesztelték, hogy kilométerek százezrein túl is tartós marad-e az ajtókat tartó szerkezet. Az maradt, jöhetett a Meriva B sorozatgyártása.
A szekrényajtós – a németek által FlexDoor-nak elnevezett – kialakítás nem a különcségről szól – és különben is ez volt közel egy évszázada, a szigorú biztonsági előírások előtti időkben a standard. A Meriva közönsége a gyártó saját felmérése, illetve eladási statisztikái szerint is két végletből érkezett: túlnyomó részt fiatal családok és aktív idősek vásárolták. Előbbiek azért örülhettek, mert a hagyományos ajtókhoz képest összehasonlíthatatlanul egyszerűbb a gyerekülések beszerelése, míg utóbbiak sokkal könnyebben megközelíthetik a hátsó üléssort. Az idősebb utasokra gondolva a B-oszlopra egy kapaszkodó is került.
A hátsó ajtók 84 fokban nyílnak
Fotó: Pinti Attila
A hátsó ajtók egyébként 84 fokban nyílnak, egyetlen hátrányuk, hogy teljesen kitárva bentről nehezen érhető el a behúzófogantyú. Attól nem kell tartani, hogy menet közben kinyílnak, és az ösztönből utánanyúló utast ajtóstól elviszi a menetszél, mivel egyrészt erős hangjelzés figyelmezteti a sofőrt, ha valamelyik hátsó ajtó nincs teljesen becsukva, másrészt közvetlenül indulás után automatikusan reteszelnek. Átverni nem lehet a rendszert, például a lehúzott ablakon kinyúlva kívülről sem nyithatók az ajtók. Az más kérdés, hogy jobb-e, mint a tolóajtó, minden esetre olcsóbb – és vagányabb.
A Meriva B belsejéről az a tervezőmérnök jut eszünkbe, aki ugyan irigy a mindenkit megbolondító szekrényajtót kifundáló társára, de határtalan kreativitásával bebizonyítja, hogy ő is tud nagyot alkotni. Egyterűbe nem nehéz rekeszeket elszórni itt-ott, no de több mint harmincféleképpen variálható tárolódömpinggel kényeztetni az utasokat, az már valami. Ráadásnak ott van a FlexRail-rendszer, ami megmagyarázza a kézifékkar hiányát is: az ülések között a váltókarig előrenyúlva egy alumínium sínpár található, amibe betehető-kivehető egy könyöklőnek álcázott tároló. Ha nincs szükség a könyöklőre, a sínpárok közé poharat, kistáskát vagy telefont is tehetünk. Zseniális. A rögzítőfék elektromos, gombnyomásra aktiválható, indulás előtt pedig a fékpedál benyomása inaktiválja.
Hatalmas a fejtér még hátul is, pedig emelt az üléssor
Fotó: Pinti Attila
Ha már flex, akkor a sort a FlexSpace folytatja: a hátsó üléseket sínen lehet előre-hátra tologatni, és – akárcsak az első generációs Merivában – a középső, keskeny ülőlap lehajtásával a két szélső ülés beljebb csúszik, sokkal kényelmesebbé téve az utazást. Az ülések emellett osztottan dönthetők, akár teljesen síkba is, így az alaphelyzetben 400 helyett 1500 literes csomagteret kapunk. A tesztautóban ugyan nem volt, de feláras extraként árulták a FlexFix nevű, lökhárítóba integrált kerékpártartót: egy kallantyúval hívható elő, és mint egy fiók, úgy bújik ki a műanyagból, ráadásul saját rendszámtartója és világítása van.
A rendhagyó ötletek felvonultatásán túl az sem mellékes, hogy közlekedési eszközként milyen a Meriva B. A tágas utastérnek hála kényelmes – főleg fejtérből van sok –, a hátsó üléssor pedig magasabban van, mint a két első „szék”, így a vezető mögött is jól rá lehet látni a forgalomra. A kormánykerék minibuszosan lapos szögben áll, a műszerfal egyszerűen áttekinthető, és annak ellenére is szép a navigáció, hogy nem egy mai darab. Az ergonómiát csak a középkonzolon lévő közel negyven nyomó- és tekerőgomb rontja.
Egyen-Opel tíz évvel ezelőttről. Még jól tartja magát a beltér
Fotó: Pinti Attila
Az összeszelési minőségről sokat elárul, hogy a 2011-es évjáratú, 242 ezer kilométerben lévő, 5100 euróért eladásra kínált autó menet közben néma – illetve csak a 225-ös szélességű abroncsok gördülési zaja érkezik be az utastérbe, nincsenek meglazult műanyagelemek, elfáradt illesztések.
A Meriva második generációjához egyetlen szívómotort kínáltak (a számtalan turbós mellett): az 1,4 literes, száz lóerős benzinest. Az elődnél az 1,6 literes négyhengeresből hozták ki ugyanezt a teljesítményt – az sem volt virgonc, ez sem az. A 14 másodperces százas sprint sokatmondó lehetne, pedig a motor nem szenved az 1,3 tonnás tömeggel.
Tartósságra kihegyezett Ecotec. Az egyetlen szívómotor a kínálatban
Fotó: Pinti Attila
A váltó már-már zavarba ejtően pontos, igaz, a vele egyidős Astrák és Corsák is ezt a minőséget hozták. A magas test miatti fokozottabb szélérzékenység ellenére jó az úttartás, bár ebben a 17 hüvelykes alufelniken lévő abroncsoknak is nagy szerep jut – kár, hogy a rugózásra más kevésbé vannak jó hatással.
A kivételes ajtók. Szokatlan, de hasznos megoldás
Fotó: Pinti Attila
A Meriva B egyébként annyira a forgalomba beleszürkült típus, hogy észre sem venni, mennyire népszerű – pedig lenyűgöző mindaz, amit tud, még kilencévesen is.
A tesztautót a csíkszeredai Car Cosmetic használtautó-kereskedés bocsátotta rendelkezésünkre (carcosmetic.ro).
| 1.4 Ecotec (1398 cm³) | Gyári adatok |
| Teljesítmény (6000 fordulat/percnél) | 74 kW/100 LE |
| Forgatónyomaték (4000 fordulat/percnél) | 130 Nm |
| Gyorsulás (0–100 km/óra) | 13,9 mp |
| Végsebesség | 177 km/óra |
| Üzemanyag-fogyasztás (város/városon kívül/vegyes) | 7,9/5,1/6,1 liter |
| Szén-dioxid kibocsátás | 143 g/km |
| Sebességváltó | ötfokozatú kézi |
| Hosszúság/Szélesség/Magasság | 4288/1994/1615 mm |
| Tengelytáv | 2644 mm |
| Nyomtáv (elöl/hátul) | 1488/1509 mm |
| Csomagtér | 400–1500 liter |
| Üzemanyagtartály | 54 liter |
| Önsúly/Megengedett össztömeg | 1286/1890 kg |
| Abroncsméret | 225/45R17 |
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!