
Ínycsiklandó és ünnepvarázsló szeletek
Fotó: András Tamás
Nem sós, nem édes és ünnepélyessé teszi az asztal áldásait – olvasható a Székelyhon napilag Erdélyi Gasztró kiadványában, amelyben a lövétei kalácskenyeret ismerhetjük meg. A szerzőt a témával való foglalkozásra a Homoród–Küküllő LEADER Egyesület Régi ételeink nyomában című kiadványában szereplő kalácskenyér fotói inspirálták.
2019. november 27., 20:102019. november 27., 20:10
Amint újra felfedezzük, hogy milyen remekül simul össze az édeskés kelt, kemencés sült tészta íze a húsokéval, zsigerekével, egyre nagyobb tiszteletet vált ki bennünk asszonyelődeink szeretetteljes és tapasztalati tudománya. Hányszor voltak képesek egy-egy ünnep előtt, különböző hőfokra újrahevíteni a kemencét, hogy minden fogás mellé vagy után más-más ízű sülemény kerüljön! Közülük legmeghatóbb a mindennapi kenyérnek a jeles napokon kaláccsá lényegülése – olvasható a cikkben.
Kiderül, a kalácskenyereket többnyire ünnepekre sütötték.
A kovászkeverést elleshettem, kevergethettem a tejben oldandó cukrot, esetleg mézet majd sót. A dagasztást, a vége felé, amikor már könnyebb volt a tésztával bánni, kipróbálhattam édesanyánk mellett. De amikor kétszer kelt – előbb a teknőben vagy vájdlingban, majd a gyúródeszkán illetve a formában – nem szabadott billegtetnünk a takaróabroszt, avagy konyharuhát. A tészta pihent, nem zavartuk! Volt abban valami, nem hétköznapi misztérium, ahogy rejtett életet élt a kőttes a teknőben, a kemence melegében, párájában, hogy ünnepet varázsoljon majd a terített asztalon.
Ma pedig képes vagyok egy kerek, gázsütőben duzzadó kalácskenyértésztát is bedagasztani, ha ínyencséget szolgálnék fel az ünnepi eledelek mellé. Közben látni vélem a szélesebb, csak nagy ünnepek előtt használt kalácstepsiben a szőttes alatt domborodó, majd tojásos tejjel megkent áhított falnivalót, és érezni vélem semmivel össze nem hasonlítható illatát” – írja a szerző.
S hogy hogyan kell elkészíteni Lázár Imréné Gizi nénitől és György Margittól a Homoród–Küküllő LEADER Egyesület tagjai által lejegyezett receptet, megtudhatják az Erdélyi Gasztró november 27-ei számából.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!