
Kelemen Kinga három gyermeke megszületése után karriert váltott, ma sikeres kisvállalkozást vezet
Fotó: Bethlendi Tamás
Vajon mit rejt az a kincses doboz, amelyet alkalomadtán a kolozsvári Lanelka műhelybe küld egy-egy megrendelő? Tényleg nem a kuka az egyedüli megoldás, ha összemegy egy gyapjú pulóverünk? Hogyan öltözködhetünk környezettudatosan? A kérdésekre adott válaszok szorosan összefüggnek Kelemen Kinga világával.
2022. augusztus 30., 20:052022. augusztus 30., 20:05
A környezettudatos életmód és öltözködés Kelemen Kinga vesszőparipája, ám ő nem csak beszél a környezettudatosságról, azért mert, manapság az a trendi, hanem tesz is érte nap mint nap. Ennek szellemében él, sőt, saját vállalkozása elindításában is a környezettudatosság vezérelte. Teljesen természetes folyamat, amikor Kinga kis kolozsvári varrodájában akár turkálóból vásárolt, vagy régi, összement gyapjúpulóverekből készül el egy ruhadarab.
„Három gyermekünk van és minden gyermek születésével megváltozott valami a karrieremben. Első gyermekem megszületése után két állás között kellett választanom, pontosabban a színház vagy az egyetemen való tanítás között, a második gyermek után kiderült, hogy nem fogom tudni megírni a doktori dolgozatomat, aztán megszületett a harmadik gyermekünk és kiderült, az az életritmus, amit a produceri munka megkövetelt, már nem volt fenntartható. Váltani kellett. Miután kipróbáltam az állami intézményt, a független szférát, tizenhárom év egyetemi oktatói, valamint tíz év civilszervezeti tapasztalattal, úgy éreztem csinálni kellene valami mást. Varrni kezdtem és ebből a hobbivarrásból nőtte ki magát a vállalkozásom” – nagy vonalakban így jutunk el a Kelemen Kinga által 2019-ben létrehozott Lanelka néven futó vállalkozáshoz, amelyben merinó gyapjúból és lenvászonból készülnek jópofa gyermek- és felnőttruhák.
Hobbivarrással indult minden, amikor is a saját gyerekének szeretett volna ruhát varrni
Fotó: Bethlendi Tamás
Azt mondja, korábban sosem varrt, valahogy egyik napról a másikra döntötte el, hogy szüksége van egy varrógépre, mert a harmadik gyermeke ruháit ő szeretné varrni. Volt ebben egy jó adag tudatosság is – ismeri el –, hiszen nem mást, mint mosható pelenkához akart varrni gyapjú külsőt. Megvarrta az elsőt, a másodikat, s meg a harmadikat is, miközben a környezetében gyermekek születtek, és egyre nagyobb volt az igény az általa varrt mosható pelenkakülsőkre. És végül megvarrta az első gyermeknadrágot is.
Ez eléggé hamar beszippantott. Érdekes volt megélni annak a kreativitását, hogy valamit kitalálsz, kezedbe veszed az ollót, és egy kis idő múlva a kezedben tartod azt, amit kitaláltál. Nagyon jó érzés volt, hogy valami olyasmit adok a gyermekemre, amit én készítettem neki” – magyarázza, hogyan is lett függője egy olyan érzésnek, amely mindmáig végigkíséri a családnak, a baráti körnek, végül a megrendelőknek varrt ruhadarabok születését.
Ha szabásról és varrásról beszélünk egy kisebb varrodára kell gondolni – hangsúlyozza ki Kinga – rajta kívül egy állandó és egy bedolgozó munkatárssal. És bár e hobbi a szászfenesi otthonból kis kolozsvári műhelybe költözött, lettek gépek és megrendelők, megszületett a márkanév, megtörtént az arculatépítés,
Természetes anyagú ruhák a környezettudatosság szellemében
Fotó: Bethlendi Tamás
„Számomra fontos, hogy az a ruha, amit a gyermekem visel egyrészt ne legyen környezetszennyező, ne termeljek műanyagot, de mindemellett legyen jó érzés az adott darabot viselni. Nyáron nem úgy izzadunk egy poliészter felsőben, mint egy merinó gyapjúból készültben. Valahogy ezt próbáltam visszahozni, hogy menjünk vissza azokhoz a természetes anyagokhoz, amelyeket jó érzés viselni. Innentől kezdve már az alakította a termékskálát, hogy mivel kerestek meg. Mert ha valaki vásárolt tőlem egy lenruhát vagy egy gyapjú pizsit s megkérdezte utána, hogy ugyanebből az anyagból nem-e varrnék bármi mást is, akkor én azt megvarrtam. Rendelésről rendelésre változtatunk, mert személyre szabva készül nagyon sok minden a műhelyben” – magyarázza lelkesen.
Két irányelvet követ Kinga az alkotásban: hűséges a természetes alapanyaghoz, illetve az általa varrt ruházati cikkek egyszerűek, kényelmesek, hiszen ő a ruhák funkcionalitásában hisz. Mindemellett pedig még egyediek is, és igen, munkája során erőteljesen képviseli az újrahasznosító vonalat, hiszen meglévő erőforrásokat használ. „Én turkálóban vásárolom meg a pulóvert és azt használom fel alapanyagnak, ezzel újrahasznosítok valamit, ami benne van már a gazdasági körforrásban, és nem használok fel új erőforrást. Ezzel is védem a környezetet. Nekem ezek fontos szempontok. Nálunk nem igazán lehet olyan ruhát rendelni, ami kényelmetlen, mert annak nem nagyon találjuk értelmét” – fűzi hozzá. Nagyon népszerűek például az általa varrt gyapjú pizsamák, s amikor erről kérdezem, indulásból le is szögezi, mikor a szóban forgó gyapjú pizsamára gondolunk, semmiképpen se a nagymama szúrós zoknija jusson eszünkbe.
Nem izzadunk bele, hanem átengedi a testhőmérsékletet, a testünk úgy érzi magát, mintha nem lenne rajtunk semmi és a testhőmérsékletünk állandó marad. Hőszabályzó és hőleadási képességgel rendelkezik. S azért készítek belőle pizsamát, mert nagyon sok gyermeknek az a problémája, hogy éjszaka beizzad. Merinó gyapjúban, ez nem történik meg” – részletezi.
Nem meglepő az sem, amikor Kinga kis kolozsvári varrodájában akár turkálóból vásárolt, vagy régi összement gyapjúpulóverekből készül el egy ruhadarab
Fotó: Bethlendi Tamás
De abban is egyedi a kis műhelye, hogy régi ruhadarabokat is felhasználnak.
– meséli, kihangsúlyozva, a gyapjú ha összemegy, csak a mérete változik, a jótékony tulajdonságai nem. Sőt, igény szerint javítást is vállal meghosszabbítva egy – egy általa már korábban varrt darabnak az életét. Hisz annak fontosságában, hogy ne rögtön szemetet termeljünk, hanem próbáljuk meg visszafordítani a használati körforgásba tárgyaink egy részét. „Hiába mondja mindenki, hogy a klímaváltozás ellen nem lehet tenni, mert úgyis a nagyipari tényezők lesznek azok, amelyek meghatározzák a következő évtizedekben az életünket, azt gondolom, hogy nem tudok mással hatni erre a dologra, csakis azzal, hogy megfontolom, egyrészt hova teszem a pénzemet, másrészt milyen vásárlói döntéseket hozok, és milyen módon előzöm meg a pazarlást. Ez mindenkinek egyéni felelőssége, amely alól nem lehet kibújni és nem adok igazat annak, aki azzal takarózik, úgyis mindegy, hogy én mit csinálok, mert nem ez lesz a meghatározó. Felelősséggel tartozom a jövő generációjának és azt csinálom, hogy meghosszabbítom a dolgok életét” – vallja.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.
szóljon hozzá!