
Andrási Csaba Sándor (középen). Hölgyeket oktat a futball tudományára
Fotó: Barabás Ákos
Merre halad a romániai női foci? Mivel lehet ma a lányokat a futballhoz csábítani? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kapunk, amennyiben elolvassuk a Székelyhon napilap keddi, Erdélyi Sport mellékletében a téma kapcsán készült interjút.
2019. október 15., 12:272019. október 15., 12:27
A Belgium ellen hazai pályán 1–0-ra elveszített Eb-selejtező azt mutatta meg, hogy Románia női labdarúgó-válogatottja még messze áll a világelittől, bár biztató jelek vannak. Ezt gondolja Andrási Csaba Sándor, a válogatott másodedzője, illetve a Székelyudvarhelyi Vasas Femina vezetőedzője. A válogatott mellett a női labdarúgáshoz kapcsolódó témákról is beszélt a szakember a vele készített interjúban.
Ebből többek között kiderül, hogy Kelet-Európában már van néhány olyan ország, amely komolyan befektet a női labdarúgásba: Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország a jó példa erre. Ugyanakkor Szerbiában is megkezdődött a női futball komoly támogatása, Ukrajnában és Oroszországban pedig óriási potenciál van.
Nagyon jó példa erre Magyarország, amely a női labdarúgás terén öt-hat évvel ezelőtt még minden szempontból mögöttünk volt, de el kell ismernünk, hogy a női fociba befektetett pénznek köszönhetően mindkét ifjúsági válogatottjuk, illetve a felnőtt csapatuk is egyre jobb eredményeket ér el” – mondja Andrási Csaba Sándor.
A Székelyudvarhelyi Vasas Femina vezetőedzője szerint példamutatással, komoly célkitűzéssel lehet a lányokat a focihoz csábítani. Mint megjegyzi, tizenöt éve indult Romániában ez a sportág, akkor jöttek létre az első klubok, csapatok, és az elmúlt másfél évtizedben sajnos nem voltak annyit népszerűsítve, mint más sportágak.
„Nagyon sok női ifjúsági labdarúgót el is veszítettünk, mert az évek során sokáig a fiúkkal együtt jártak edzésre. 12-15 éves korig még elmegy, hogy a fiúkkal futballozik együtt néhány lány, de utána már nem. Emiatt ezek a lányok kiestek a rendszerből.
– mutat rá a szakember, aki szerint szemléletváltásra van szükség ami a női foci megítélését illeti.
„Megmondom őszintén: a játék ugyanaz, futball. De más szemmel kell néznünk! Mi ebben a régióban a kommunizmusból jövünk, és sok-sok előítéletet hordozunk magunkban, amelyeket még mindig nehéz megváltoztatni. De ha vannak eredmények, vannak lehetőségek, akkor teljesen más kontextusba lehet helyezni az egészet. A női labdarúgás is lehet szép, szórakoztató és látványos, nekünk pedig azon kell dolgoznunk mind a kluboknál, mind a válogatottaknál, hogy ezt megvalósítsuk” – fejti ki Andrási Csaba Sándor edző az Erdélyi Sportnak adott interjúban.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!