
Kálnoky gróf Károly hercegtől is kap jótanácsokat
Fotó: Köntés Ernő
Kálnoky Tibor gróf 1989 után tért vissza Erdélybe a nyugat-európai emigrációból. A miklósvári kastély tulajdonosának mára sikerült visszaszereznie ősei birtokainak jó részét. Úgy érzi, ezáltal sikerült visszaadniuk valamit a mai társadalomnak. Erről is beszélgettünk vele.
2018. július 19., 16:302018. július 19., 16:30
– Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy a felújított miklósvári kastély igazi sztár a romániai médiában. De hogyan viszonyul a szűkebb térség, a falu az új látványossághoz?
– Miklósvár közössége nagyon büszke a kastélyára, és nagy lehetőséget lát benne a falu hírnevének öregbítésére. Amióta helyreállítottuk, Erdővidék térségének legjelentősebb turisztikai attrakciója lett a kastély. Ráadásul munkahelyeket is teremt, főleg nyáron, amikor több rendezvényt is tartunk vagy befogadunk, de régebben is a faluban élő emberek megélhetését segítette, most is sokan bedolgoznak onnan. A miklósvári emberek folyamatosan látogatják, már-már visszajárnak a kastélyba a barátaikkal, ismerőseikkel.
– Örömforrás vagy inkább mindennapos gond a kastély működtetése?
– Úgy gondolom, mindkettő, mivel igazán nagy munka eredményét láthatjuk benne nap mint nap. Úgy érzem, hogy
Ennek ellenére egy ilyen nagy és régi épületet – ha az anyagiakra gondolunk – nagyon nehéz fenntartani. Ezért szervezünk állandóan rendezvényeket.
– A magánkézben lévő műemlékek nem kapnak támogatást a román államtól, de ami ennél sokkal furcsább, az Európai Uniótól sem. Miért?
– Nem igazán tudom, nem értem az érvelésüket sem. Szerintem nem a tulajdonos személye a fontos, mert teljesen mindegy, hogy magánszemély, cég, szervezet vagy önkormányzat birtokolja az ingatlant; sokkal lényegesebb, hogy egy bejegyzett műemlékről van szó, hiszen az ilyen státusú épületekre írják ki és állapítják meg a támogatásokat. Sőt, magánszemélyeknek még nehezebb fenntartani egy műemlék épületet, nem beszélve a felújítás finanszírozásáról. Romániá-ban ez különösen fontos téma, mivel a visszaszolgáltatások révén sok műemlék került ismét magánkézbe, és szinte mindegyiket sürgősen fel kellene újítani.
A miklósvári felújított épület. A helyi közösség büszke kastélyára
Fotó: Szabó Tamás
– Ilyen körülmények között mit javasol azoknak az erdélyi vagy akár magyarországi kastély-, illetve műemlék-tulajdonosoknak, akiknek nincs elegendő anyagi hátterük a felújításhoz?
– Azt javaslom, hogy hozzanak létre egy alapítványt vagy egyesületet, amelynek a nevében pályázhatnak, mert más lehetőség nincs. Persze sok kiadással és bonyodalommal jár egy ilyet tető alá hozni, ráadásul a pályázás sem sikerül mindig, ennek ellenére kitartóan kell kihasználni minden felmerülő lehetőséget.
– Közismerten jó viszonyban van Károly brit trónörökössel. Kapott-e olyan tanácsot tőle, ami jól jött a kastély hasznosítása ügyében?
– Igen, őkirályi felsége nemrég hívott meg az egyik skóciai kastélyába, a Dumfries House-ba, amelyet megmentett az enyészettől és évek óta restaurál. Ezt a kastélyt megnyitotta a nagyközönség előtt, és egy mintagazdasággal segíti a működését, de esküvők és rendezvények szervezésével, tanfolyamokkal és sok más egyébbel is. Egyébként mindkettőnknek ez a téma a szenvedélyünk, minden alkalommal erről beszélgetünk és tárgyalunk, amikor találkozunk, mert aggaszt a kultúránk és természetünk rohamos pusztulása.
A cikk első közlésben a Magyar Időkben jelent meg.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!