Miért ne vegyél el székely nőt? A taxis megmondja

Biztos, a szeretőjével beszél – állapítja meg a taxis kissé türelmetlenül arról az utcasarkon megállt autó női sofőrjéről, akinek parkoló autójától nem látja be rendesen az útkereszteződést. Higgye el! Egy nő a férjével nem beszél ennyit! Lehet, hogy sokszor beszél, de nem így és nem ennyit. Hisz a férjjel csak közlik, hogy kenyeret vagy tejet hozzon, és megkérdezik, hogy mikor jön haza. Ő a szeretőjével beszél, azért van úgy belefeledkezve. Vagy a kedvesével na, ne mondjam ilyen csúnyán. De azért még nem kellene ilyen rossz helyen megállnia! Nem látok semmit tőle, s ha balesetezek, akkor én vagyok a hibás, nem ő.

Amúgy jól teszi, ha van neki szeretője. Legalább kielégülve, szépen kisimulva megy haza, minden rendben van vele, s nem kell otthon nézzék az unott képét. Komolyan, na: jól van ez így. Az a hülye, aki nem csinálja meg, csak gondol rá, mert szeretné nagyon. Persze nem úgy kell csinálni, hogy otthon kiderüljön. Mert azért az első a férj, a feleség, aztán a gyerekek, s csak utána jön a szórakozás. Meg kell legyen a prioritása mindennek!

Ezt tanítottam én a fiamnak is: első az asszony, utána a gyerekek, s csak utána a többi. De úgy látszik nem nagy sikerrel, mert épp válik. Mondjuk, nem csodálom: mondtam én, hogy ne vegyen el székely fehérnépet. Azok hisztisek, azt csinálnak, amit akarnak, nem feleségnek valók. Mondtam én neki az esküvő előtt. Ne vegye el, lám én is, hogy megjártam az anyjával. Ő is székely. Nem, na, a székely nő nem feleségnek való. Pedig nagyon jó anyja az unokámnak. Ügyesen neveli. Maradjon is nála a gyermek, mert a gyermeknek az anyja szoknyája mellett a helye. S most idejük is van a nőknek, mert két évig otthon maradhatnak. A mi időnkben nem így volt, vissza kellett menjen dolgozni mindenki.

Szóval na, feleségnek nem székely nőt kell választani. Feleségnek nyárádmenti asszony kell, mert azt úgy formálod, ahogy te akarod. Olyan feleség lesz belőle, amilyen neked kell.

Na, megérkeztünk a kirándulás végére. Nyolc lej lesz. Szép napot!