
Kihívásként éli meg a mézeskalácskészítést Benedek Judit
Fotó: Benedek Csenge
Kreatív, kétgyerekes családanya, árad belőle a pozitivitás, és megtalálta az álommunkáját. Benedek Judit Gyergyótekerőpatakon született, itt alapított családot, és olyan mézeskalácsokat készít otthon a konyhájában, amikre mindenki rácsodálkozik. A Mézes románc nevű vállalkozásáról beszélgettem vele.
2021. június 16., 17:572021. június 16., 17:57
2021. június 16., 18:002021. június 16., 18:00
Az ember hiszi, ha valaki abból él, hogy süteményeket süt, akkor ő bizony mindig is szeretett a konyhában lenni. Amikor arról kérdeztem Juditot, hogy kisebb korában is mindig a konyhában volt-e, arra a válaszra számítottam, hogy édesanyja folyton tanítgatta, ő meg szemfülesen figyelt állandóan, de meglepetésemre nem ezt kaptam.
Egyedül a mézeskalácsot sütöttem meg karácsonykor, amit a fára feltettünk” – mesélte el Judit az akkor még nem tudatosult mézes-szerelmének első mozzanatait.
Érettségi után a sok stressz és egészségügyi okok miatt nem tanult tovább egyetemen, de helyettesként nyelveket tanított a tekerőpataki általános iskolában, ameddig meg nem születtek a gyerekei. Főállású anyukaként vállalt szerepet, mert az iskolába már nem akart visszamenni.
Az ismerősök körében talált először jó fogadtatásra kalácsaival
Fotó: Benedek Csenge
„Elkezdtem próbálkozni itthon a karácsonyfadíszeken kívül új, más dolgokkal. Mézeskalács-házikót vagy adventi koszorút készítettem, de először csak a családnak. Az, hogy terjeszkedni kezdtem, az ismerősök kérései miatt jött össze, mert amikor meglátták, ők is kértek néhány darabot. Ekkor már engem is jobban érdekelt, így könyveket vásároltam, amiből inspirálódhattam” – emlékezett vissza.
Időközben tortákat is elkezdett készíteni, de azt két éve abba kellett hagyja, mert kinőtte magát a vállalkozás. A kétfajta süteményt nem bírta vállalni párhuzamosan, így eldöntötte, hogy ezentúl csak a mézes csodákat fogja készíteni.
Tanfolyamokon tökéletesítette tudását
Fotó: Benedek Csenge
Bár sokáig autodidakta módon fejlesztette magát, sikerült találnia képzéseket Magyarországon, ahol a mézeskalácssütés minden fortélyát elsajátíthatta.
Első tanfolyamáról izgatottan beszélt. „Itt Romániában sajnos nem találtam olyan képzést, amire el tudtam volna menni, de sikerült eljutnom 2017-ben Cserszegtomajra, Keszthely környékére, az első tanfolyamomra, ami el sem tudom mondani, milyen varázslatos volt. A háromnapos alaptanfolyam alatt tésztagyúrástól kezdve mindent megmutattak. Azután rájöttem, hogy eddig semmit nem tudtam a mézeskalácsról” – nevetett, s hozzátette, hogy rengeteg apró trükköt megtanult, amivel sokkal szebbek lettek a sütemények. Ezt követően még több tanfolyamra ment el, ahol rájött, hogy mindent meg lehet sütni, amit az ember elképzel. Tervei között van, hogy a jövőben is fejleszti magát képzéseken való részvétellel.
Szezonja van. Megszerette a díszes süteményeket Judit
Fotó: Benedek Csenge
A mézeskalácssütést azért szereti, mert kihívásként éli meg. Amikor valaki olyant kér, amit addig nem csinált, szorgosan tervezget, elképzeléseket vált valóra. Házak, betlehemi jászol, háromdimenziós babakocsi, csokorba való díszek vagy dobozok is előfordultak már Judit munkái között. Legújabb feladatát is elárulta, ami egy baromfiudvar elkészítése.
Szerencsére a sok rendelést már nem egyedül készíti el, a gyerekek is segítenek legtöbbször cukormázat készíteni vagy díszíteni, de előfordul, hogy a férje is segít csomagolni, ha plusz két kézre van szükség. Van igény a munkájára, sok helyről érkezik rendelés, nem csak Erdélyben ismert, hanem már Magyarországra is többször készített mézeseket.
– állapította meg Judit. Néha nem elég a napi 8-12 óra sem, bele-bele megy az éjszakázásba egy-egy nagyobb rendelés miatt, de már megszokta. Igény lenne egy saját műhelyre is már, mert a családi konyhát kinőtték, de majd az is kialakul, vélik. Két gyerek segítségével mindig könnyebb, főleg ha megtaláljuk azt a munkát, amit akkor is szívesen csinálnánk, ha nem kapnánk pénzt érte. Juditnak sikerült.
A szerző egyetemi hallgató, szakmai gyakorlatát lapcsaládunknál végzi.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!