
Bodor Tímea egyetemista és Bodor Andrea óvónő
Fotó: Liget-montázs
Íme egy olyan testvérpár, akik az általuk horgolt kiegészítőkkel teszik még színesebbé a hölgyek mindennapjait. Még kislánykorukban édesanyjuktól, nagymamájuktól tanultak meg horgolni, ezt a tudást ma kicsit „modernizálták”, a mindennapokhoz alakították. Bodor Andreát és Tímeát mutatjuk be.
2020. április 28., 18:432020. április 28., 18:43
Andrea figyelmét néhány évvel ezelőtt ragadta meg egy színes, horgolt nyakék. Arra gondolt, hogy ezt ő is el tudná készíteni, és saját használatra meg is született az első színes kiegészítő, melyet aztán több tucat követett, hiszen baráti és ismerősei körében egyre több embernek megtetszettek a nyakékek, fülbevalók, karkötők. Ennek immár öt éve, és a horgolt kiegészítők egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek – derül ki Andrea szavaiból.
A hölgyek kedvelik a színes horgolt nyakláncokat, Andreához pedig nemrégiben testvére, Tímea is csatlakozott, így most már közösen készítik e kiegészítőket. „Eleinte a barátok részéről jött a biztatás, hogy hozzunk létre egy FB-oldalt ezeknek az ékszereknek. Döcögősen indult az egész, néha megszületett egy-két nyaklánc, felkerült egy-két kép, akkor még egyedül készítettem. Amikor ez a hobbi aztán kicsit kinőtte magát, a testvérem is csatlakozott hozzám. Ez nagy lendületet adott, a két kézből négy lett, több ötlet született, tervezünk, egyezkedünk, az érdeklődők köre is tágult” – meséli Andrea. A testvérpár sok támogatást kap a barátoktól is, mindig kerülnek olyan emberek, akik a megfelelő időben egy jó szóval, reklámötlettel, egy gesztussal segítenek.
Andrea és Tímea tulajdonképpen kis fagolyókat von be színesen horgolt anyaggal, és ezeket a „felöltöztetett” golyókat fűzik fel. Hobbinak indult, de mint Andrea nevetve megjegyzi, bizony az elmúlt időszakban voltak olyan pillanatok, amikor már úgy érezték, hogy ez már komoly munka.
A Bodor-lányok édesanyjuktól, nagymamájuktól tanultak meg horgolni
Fotó: Bodor Andrea
„Karácsonyt megelőzően már nem azt éreztük, hogy egy terápia és kikapcsolódás, hiszen ott volt a határidő szorítása, és aggodalommal töltött el, hogy vajon eleget tudunk-e tenni az elvárásoknak” – magyarázzák.
Saját ötleteik alapján készülnek ezek az egyedik ékszerek, de mint megjegyzik, a saját ötletek kiegészülnek az óhajokkal, a megrendelő elképzeléseivel.
Van aki egy ruhához, egy cipőhöz, vagy egy táskához kér színben megfelelő kiegészítőt. Mindenki jön a saját ötletével, amíg az elképzelt darab megszületik” – mondja Andrea. Szeretnek az egyedi megrendeléseknek eleget tenni, ez izgalmas munkafolyamat, melyből mindig lehet tanulni.
A készítők lelkivilágát is jelzi a használt színvilág
Fotó: Bodor Andrea
Tímea ötlete volt egyébként az, hogy egyik kedvenc írónőjét, Péterfy-Novák Évát meglepjék egy színes, saját készítésű szettel. „Ő is horgol és köt, s bár biztos ő is meg tudná csinálni, arra gondoltam, hátha örülne, ha ajándékba kapná tőlünk. Instagramon írtam neki, hogy szeretnénk neki kedveskedni egy ilyen szettel, elfogadta, megadta a címét. Arra magunk sem számítottunk, hogy a személyes oldalán is megosztja majd. Ez számunkra nagy meglepetés és öröm volt” – lelkendezik Tímea.
Andrea óvónő, Tímea egyetemista, mindketten Csíkszeredában élnek, ám a járvány okozta zűrzavaros időszakot szülőhelyükön, Gyimesben töltik. „Az összes tűt, fonalat, bogyót összeszedtük, hazahoztuk, és próbáljuk kihasználni ezt az időszakot, hogy alaposan megcsináljunk dolgokat, de közben újdonságon is gondolkodunk. Nemrégiben Tímeának volt egy ötlete, hogy egy adott színskálán belül kombináljuk a horgolt anyaggal ellátott és a sima, színes fagolyókat” – meséli Andrea, aki mint elárulja, a zöld színt kedveli, de a nagyon színes kiegészítőkkel is szívesen feldobja ruházatát. Tímea számára pedig a lila és annak különböző árnyalatai kedvesek.
Az ősz színei a nyakban
Fotó: Bodor Andrea
Az az igazán jó érzés – mesélik – amikor az utcán olyan nőkkel találkoznak, aki az általuk készített horgolt ékszerekben pompáznak. „Ilyenkor érezzük, hogy megéri. Még mi sem gondoltuk, hogy ebből a hobbiból ekkora dolog lesz. Ezek a kiegészítők attól válnak egyedivé, hogy valaki viseli őket” – jegyzik meg a Bodor-testvérek.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!