
Márton Adél saját készítésű tunikában
Fotó: Forrás: Márton Adél
Diszkrétek és mégis figyelemfelkeltők Márton Adél lenvászonból készült egyedi ruhái. A letisztult vonalú ruhadarabok kortól és alkattól függetlenül hordhatók, csak tudni kell őket viselni. Márton Adéllal ruhavarrásról, divatról beszélgettünk, de szó esett arról a „stilizáló” hullámról is, amely szerinte már a népviselet kárára van.
2019. szeptember 26., 15:252019. szeptember 26., 15:25
2019. szeptember 26., 15:312019. szeptember 26., 15:31
Márton Adél, mint meséli, már középiskolás korában saját maga varrta azokat a ruhadarabokat, amelyeket szívesen viselt.
„Ilyen szempontból jókor születtem, mert abban a korban, amikor már igényem lett a szépre, kialakult a saját ízlésem, semmit sem lehetett kapni az üzletekben. Ha valami szépet vagy különlegeset szerettem volna, azt el kellett készítenem.
Számomra nagyon sok örömet adott az élet ilyen szempontból, én sok mindent fel tudtam fedezni. Nagy feladat volt valahogy beszerezni az anyagot, szemem volt rá, hogy meglássam. Ha sárga blúzt szerettem volna, de nem volt anyag, én egy szép sárga frottír törölközőből is egy nagyon vagány darabot varrtam magamnak. Élmény volt a tervezés, a varrás, és ezáltal pedig sokat tanultam, tapasztaltam. Mindig ott volt a vágy, hogy még jobbat, még többet, még szebbet készítsek” – mondja a csíkszeredai ruhatervező.
Egyedi vászonruhák Csíkszeredából
Fotó: Forrás: Márton Adél
És Adél azóta is ezt az utat járja: mindig valami másra törekszik, valami újat szeretne kitalálni, és ez sikerül is neki. Az általa varrt egyedi, ízléses tunikák nem csak itthon, hanem az ország határain túl is igen népszerűek. És bizony nem nagyon találkozunk egyforma ruhadarabokkal, ugyanis számára az egyedi a kihívás. Azt mondja, a kezdetektől a lenvászon az az anyag, ami megszólítja, ő csak ebből varr, és nem csak azért, mert a lenvászon ruhák kényelmesek, könnyen tisztíthatók. Adél a természetesség híve. A díszítő elemek is természetes anyagból készülnek, egy fagyönggyel, egy darab kenderkötővel vagy éppen egy bőrdarabbal teszi még különlegessé a vászon ruhadarabot. Ezeket pedig kortól és alkattól függetlenül magára öltheti az ember, bár ez is az a kategória, amit tudni kell viselni.
Örök darabok. Isten adta nagy tehetség, hogy van egy kiváló kreációs készségem, mert sok mindent meg lehet tanulni, de van, amire születni kell. Megnézem az anyagot, megbarátkozom vele, és nekem az anyag elmondja, hogy mit készítsek belőle. Ezért fontos, hogy a viselője is tudja viselni. Ehhez kell egy tartás, a saját tartásunk” – mondja Adél, miközben a vállfákon az utolsó simításokra váró tunikákat veszem szemügyre, és a színek kombinálásáról beszélgetünk.
Diszkrétek, és mégis figyelemfelkeltőek
Fotó: Forrás: Márton Adél
A ruhatervező munkái az éve során alakultak, változtak hiszen a körülötte lévő világ is változott. „Nekem is a népművészet, a népviselet volt az ötletadó, de szépen lassan tovább léptem, mert rájöttem, hogy nem tudom oly módon stilizálni, hogy az nekem is tetsszen, és ízléses dolog szülessen belőle. Nagyon sokan gondolják úgy, hogy csak akkor tudják megőrizni a népviseletet, a népi vonalat, a tárgyi hagyományt, ha stilizálják. Ezzel nincs is baj, csak amikor túlzásokba esnek, az már nem jó. Mert azért csak figyelgetem, hogy ki mit csinál, elbeszélgetek népművészekkel, és
– jegyzi meg kissé keserűen.
A letisztult vonalú ruhadarabok kortól és alkattól függetlenül hordhatóak
Fotó: Forrás: Márton Adél
És ha már egy egyedi ruhakészítővel beszélgetek, természetesen a divat is szóba került. Sokszor elgondolkodom azon, hogy mi a divat – jegyzi meg Adél. Mert – fűzi hozzá – divat lehet az, ami az üzletben kapható, vagy divat, amire van pénzem, divat, amit turkáltunk, de ott van a befolyásolt divat, azaz amit a szomszédasszony, a sógorasszony diktál. „Kevés az olyan ember, aki tudja és érzi, hogy neki mi áll jól.
Valahogy ezt igénylem, erre áll rá a szemem. Szép látvány, ha olyan emberrel találkozunk, akin látszik, tudja, hogy neki mi áll jól. Én nagyon szeretek igényesen, szépet varrni. Szeretek alkotni, gondolkodni, anyag, szín után kutatni” – magyarázza.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!