Kőbe vésett illanó álmok: újtusnádi séta a márciusi télben

Csíkszereda felől a Malomútján érkeztünk az 1822-ben, a nagy tusnádi tűzvész után alapított településre. Szeretszeg és Tusnád zsuppfedeles házai leégtek, károsultjainak egy része, aki átköltözött Ótelvére, azt a tusnádi Kováts Miklós, Erdély akkori püspöke támogatta az új élet felépítésében.

A falu százéves alapításának turulmadaras emléköve a templom alatti téren áll. Kőbe vésve az áll, hogy

A falu utcáit járva erről magunk is meggyőződhettünk. Igaz, az új divat sok kőbe vésett életet átfestet. Látványosak és időtállóak a puha vulkanikus kőbe faragott kapuk, kertsasok, házak sora. A naiv kőfaragók festett oroszlánjai, életfái, tulipánjai, szarvasai, tölgylevelei jól mutatnak a szürke felületen.

A halott falu, a dombon álló temető lakóinak a helyét egyedi jellegzetes sudár kőkeresztek jelzik. Látványa vetekszik Erdővidék kopjafás temetőivel. A temető dombján állva úgy tűnik, mintha előttünk a falu korábbi lakóit látnánk. János Pál még azt is leírja a Tusnádok kapcsán, hogy

Az új divat itt is rombol. Az új stílusú kacskaringós sírjelek már nem kisharami kőből vannak faragva, hanem Ázsiáiból, Dél-Amerikából származó vörös és fehér gránitból, márványból. A követ ismerő, faragó újtusnádiak már mind kiköltöztek a faluból, ide, a kőkeresztes temetőbe.

A faluvégét jelző szarkafészkes fasor mögött kékes színben tündököl a Mitácsi-hágó fölött őrködő Kapus-hegy. Keleten a Csomád-hegység havas csomói fénylenek a fátyolos napsütésben. Délre emelkedő Büklentőtető pipál, a hagyomány szerint jó időt ne várj. A tavaszt váró madarak kórusának éneke kellemes zene a fülünknek.

Hívatlan vendégnek is tárva-nyitva Bors László főutcára nyíló kapuja. Betérünk. A műhelyben találjuk a messze földön híres orgonaépítő mestert. Különböző méretű fémből, fából készült orgonasípok látványa fogad. A sípok a felújítás alatt lévő Kolonics-féle bodosi orgona részei. Olyan műhelytitkokat is megtudunk, hogy a legkisebb, alig tíz centiméter hosszú orgonasípot Kolonics „édesdugottnak” nevezte, édes lágy hangja miatt.

Azt is megtudtuk, hogy az asztalon heverő több száz lyukkal ellátott, bőrrel borított szerkezet az orgona „szélládája.” Kérdezés nélkül is láttuk, hogy a fasípok bogmentes, kitűnő minőségű deszkából készülnek. Bors szerint a sípok nagy része fenyőből készül, de vannak drágább tölgy és kőrisfa sípok is.

Bors László elméleti tanulmányait 1994-ben a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Hangszerképző szakán végezte. Gyakorlati képzést Győrben kapott. Első saját tervezésű, építésű orgonáját a szépvízi templomban szentelték fel.

Kitűnő zenei hallását nemcsak az orgonaépítésnél hasznosítja, oszlopos tagja az újtusnádi rezesbandának is. Sok-sok újtusnádi tehetséges fiatal társaságában fújja a talpalávalót.

Ha már zenészekről van szó, nem hagyhatjuk ki a sorból az újtusnádi születésű Imets Dénes (1929–2011) zenetanárt sem. Imets Dénes értékes, több ezer csíki népdalt tartalmazó gyűjtését, publicisztikai munkásságát a zenekonzervatóriumot végzett szintén újtusnádi Jánosi Szilamér dolgozta fel, Szalay Zoltán zenetanár útmutatásai alapján. Ismertebb összeállításai a Menasági lakodalmas és a Lakodalmas. Történelmi témájú színdarabokat is írt Madéfalvi veszedelem és Gál Sándor éjszakája címmel. Rossz szemmel nézte a kommunista hatalom. Talán ezért hiányoznak, vannak kivágva Imets Dénes cikkei, írásai a csíkszeredai megyei könyvtárban tárolt korabeli lapokból, mondja a fiatal kutató, akinek szemet szúrt a sok „ablak.”

A Kertem alját a Mitács vize mossa... kezdetű újtusnádi népdalt dúdolva kelünk át a megáradt Olton. Akár vízitúrára is vállalkozhattunk volna. A hatalmas árt látva hamar nótát váltunk, Megáradt az Olt, elmosta a partot... Az egykori csónakos malom nevét őrző Otimalom feletti dombról bámuljuk a „színes imazászlók” alatti „csíki csobbanót”.

Pontosan 130 évvel ezelőtt kezdődött az Olt szabályozása. Vitos Mózes írja: „1888. évi máj. 17-iki értekezlet után, melyben részt vettek Csík, Háromszék, Udvarhely, Nagy-Küküllő, Fogaras és Szeben megyék megbízottjai(...) 1892. év tavaszán az Alvégtől fölfele irányítva megkezdetett”, amelyet az 1980-as évek során folytatták... Az eredmény festői. A víz az úr.