Kinevezési zűrzavar: amikor két polgármester is volt Marosvásárhelyen

Ugyanezen a napon az állami adóhatóságot is elfoglalta egy román bizottság, a pénztárban levő összeget lefoglalták, a fizetéseket felfüggesztették. A városházát 1919. január 24-én foglalta le a prefektus, az átvétel ezúttal nem volt akadálymentes: Halász József, a városi főispán, a belgrádi fegyverszüneti egyezményre hivatkozva megtagadta hivatala átadását, és Nagy Imre polgármester-helyettessel külön jegyzőkönyvet vett fel.

Február 10-én a Kormányzótanács utasítására a prefektus elfogadta Marthy lemondását,  helyére Cornel Albu aradi ügyvédet nevezték ki. Marthyval együtt román kollégája, Valer  Ghibu is lemondott. Albu 1920. szeptember 11-ig maradt polgármester. Tisztségéről a városi  tiszti főügyészi kinevezése miatt mondott le, és újonnan nyitott ügyvédi irodájában folytatta  korábbi szakmáját.

Stagnáló gazdasági élet

Az új polgármester Ioan Harșia szászrégeni ügyvéd lett, akit a marosvásárhelyi sajtó és  közvélemény régi ismerősként említett, ugyanis a Monarchia idején a vármegyei hivatalnál volt alkalmazott, majd az impériumváltást követően a marosvásárhelyi királyi tábla bírájává nevezték ki, miután rövid szenátori mandátuma is volt. Harșia egészen 1922 decemberéig volt a város polgármestere, helyére a liberálisok jelöltjét, Emil Dandeát nevezték ki.

A köztisztviselői funkciót – az előbbihez hasonlóan – szintén kinevezés révén töltötték be. Mivel Romániában 1926-ig nem tartottak helyhatósági választásokat, így Marosvásárhely esetében (a többi erdélyi városhoz hasonlóan) nem beszélhetünk igazi önkormányzatiságról, habár erre vonatkozóan 1921-től egyre markánsabban fogalmazta meg igényét a városi magyar közösség.

Ennek leküzdésében a városi tanács működése jelentette a megoldást, amely a befolyt adományokból szegénykonyhákat létesített, és segélyosztást szervezett, valamint folyamatosan értesítette a város lakosságát, amikor nagyobb szállítmány érkezett a városba. Bár a prefektus és később a város román polgármestere is igyekezett a megfelelő hatóságoknál intézkedni, a városi tanács tagjai – elsősorban Nagy Imre polgármester-helyettes és Radó Sándor a közélelmezési bizottság részéről – tudták ezt a feladatot hatékonyan ellátni.

Pénzhiány a hiavatalokban

A munkanélküliség is súlyos problémát jelentett, nehezen tudták a vállalkozói hajlamot serkenteni, főleg az építőipari vállalatok esetében a lakásrekvirálások miatt. A pénzbeváltást (a koronáról a román lejre való áttérést) is nehezen tudta kezelni a román városvezetés, emiatt gyakran pénzhiány lépett fel a hivatalokban. A forgalomban levő magyar papírpénzeket a román hatóságok 1919 júniusától kezdték felülbélyegezni, és 1920 szeptemberéig kellett várni, míg központilag megállapították a korona beváltásának arányát, ami szintén fékezte a város gazdasági életét. Viszont a spekulánsoknak komoly jövedelmet jelentett. A városi pénzintézetek kérelmezése ellenére 2:1 arányban váltották be a magyar koronát román lejre (a pénzintézetek az 1:1-hez arányt javasolták volna), de a bankok nem megfelelő ellátása aprópénzzel lassította a beváltás folyamatát, továbbá akadályozta a hatékony kereskedelmet. Ezek a folyamatok tulajdonképpen az impériumváltás első fázisát jelentették a városban.