
Szelektálás után megmaradt nadrágok. Nem is kell ennél több
Fotó: Haáz Vince
A ruháink szavak nélkül mesélnek rólunk, ennek ellenére legtöbbször nem tudatosan vásárolunk magunknak ruhákat, hanem hirtelen ötlettől vezérelve, impulzívan csapunk le egy-egy leárazott termékre – amire nagy valószínűséggel nincs is szükségünk – hogy aztán hónapokig, évekig lapuljon a szekrényünk mélyén. A roskadásig pakolt szekrények zavarbaejtő polcai előtt aztán gyakran ejtjük ki: már megint nincs mit felvennem! A kapszulagardrób azt jelenti, hogy tudatosan alakítjuk ki a ruhatárunkat, amelynek egyes irányzatok szerint elég 30-40 darabot tartalmaznia, hiszen ennyi pont elég a boldogsághoz. És tényleg.
2019. január 28., 16:072019. január 28., 16:07
2019. január 28., 17:462019. január 28., 17:46
A kapszulagardrób fogalma a hetvenes évekből származik Suzie Faux divatikontól származik, aki egy szűkebb kollekcióját nevezte el „capsule wardrobe”-nak. Ebbe olyan darabok kerültek, amelyek szerinte sosem mennek ki divatból, és bármilyen évszakban hordhatók. Suzie Faux úgy vélte,
Később Donna Karan amerikai divattervezőnek is megtetszett az ötlet, és 1985-ben ő is piacra dobott egy saját kollekciót Hét könnyű darab névvel, amelynek az volt a célja, hogy stílusos és praktikus ruhákat adjon át dolgozó nőknek. Azóta rengeteg divattal foglalkozó újságíró, blogger, stílustanácsadó vette át a kapszulagardrób fogalmát, és legtöbbször a minimalizmussal mint stílusirányzattal és életmóddal említik egy lapon. Nem véletlenül, hiszen alapkoncepciója: a kevesebb, több.
Kevesebb, de egymással jól kombinálható ruhadarabokra van szükségünk
Fotó: Haáz Vince
Az elmélet szerint a kapszularuhatár kevesebb, de egymással jól kombinálható, átlátható gardróbot jelent, amellyel megkönnyítjük a reggeli készülődést, tárhelyet nyerünk, tudatosan fogunk ruhát vásárolni, és nem mellesleg hozzájárulunk a környezettudatosabb és fenntartható divathoz. Ez ugyanis az egyik leginkább környezetszenyező ipar a világon a gyártás folyamatainak, illetve a megunt, kidobott ruháknak köszönhetően, amelyet javarészt a „fast-fashion”, azaz a rövid életű divatcikkek táplálnak. Ezeknek 85 százaléka a kukában végzi, hiszen óriási a túltermelés.
A stílustanácsadók és a divatban jártas szakemberek azt tanácsolják, a minimalista ruhatár kialakítását kezdd azzal, hogy kivétel nélkül minden ruhádat kipakolod a szekrényből, majd egyenként sorra veszed őket, és néhány egyszerű csoportosítás alapján eldöntöd, melyik kupacba kerül az adott darab. Csoportosíthatod akár így is:
Ha ezeken túl vagy és elpakoltad az évszaknak nem megfelelő darabokat, a megmaradtakat visszatetted a szekrénybe, a kiszuperált darabokon túladsz, máris könnyebben átlátod a ruhatáradat. Emellett egyszerűbb lesz a készülődés, nagyobb eséllyel fogod viselni minden ruhadarabodat.
Pulóverből sem kell ennél több
Fotó: Haáz Vince
A szigorúan vett kapszularuhatárhoz azonban nem elég az, hogy csoportosítod a ruhákat, és megszabadulsz attól, ami már nem kell, a ruhadarabok száma is fontos, a szigorúbb irányzatok szerint összesen 30-40 ruhadarab – kabátot és cipőt is beleértve – maradjon a szekrényben. Az alsóneműt nem számolják ide. Bár ezt a számot mindenki maga határozza meg.
A saját kapszulagardróbunk kialakítása
Jó, ha semleges színek képezik a ruhatár alapját, mert ezek mindennel jól harmonizálnak, de természetesen ez nem szentírás. Ha valaki az élénk színekben érzi jól magát, akkor élénk színek képezzék ruhatára alapdarabjait is. A lényeg, hogy tudatosan válasszunk ruhákat, és ne azért vegyünk meg egy-egy darabot, mert nem tudtunk ellenállni a kirakatban lévő leárazott lila felsőnek, amelyet valószínűleg nem is fogunk túl gyakran hordani. A tudatos vásárláshoz ugyanis az is hozzátartozik, hogy mielőtt kiadjuk rá a pénzt, megkérdezzük a ruha után sóvárgó énünktől – aki azt hiszi, hogy ettől a vásártól megváltozik az élete –, hogy valóban szüksége van-e rá. Fogjuk-e viselni legalább harmincszor? Ha a válasz mindkettőre nem, akkor forduljunk sarkon, és hagyjuk el a ruhaboltot, amilyen gyorsan csak tudjuk. Sokkal jobban fogjuk érezni magunkat ettől.
Ugyanakkor az igazán jól működő és stílusos ruhatárhoz főként arra van szükségünk, hogy legalább köszönő viszonyban legyünk önmagunkkal, de legjobb, ha még ennél is közelebbről ismerjük magunkat. Önazonos gardróbot akkor tud kialakítani magának az ember, ha elkezdi megismerni önmagát, ehhez pedig időre van szüksége. Jó, ha tudjuk, kik vagyunk, mit akarunk, milyen az életvitelünk, és mindehhez milyen külső társul.
Egy lazább fehér ing alapdarab lehet egy ilyen gardróbban
Fotó: Haáz Vince
Ugye, milyen jól lehet kombinálni?
Fotó: Haáz Vince
Milyen színek állnak jól, milyen fazonok, anyagok, miben érezzük azt, hogy igazából mi vagyunk. Ezért nem biztos, hogy a tinédzser kor a legalkalmasabb időpont egy ilyen ruhatár bevetésére, hiszen akkor még sok mindent kipróbálna az ember, legtöbbünk tizenévesen még csak keresi azt, ami jól áll, ami boldoggá tesz. A változásról sem szabad elfeledkeznünk, hiszen nemcsak kívül, de belül is változunk, jó esetben fejlődünk, lelkileg is mozdulunk. A gardróbunk ezt is tükrözi. Stílustanácsadók, színtanácsadók, önismereti tréningek is segítenek ebben, bár nyilván ezekre egy kisebb erdélyi településen kevesebb esélyünk van, de nem lehetetlen, sőt számos szakember online is segíthet. Érdemes a minőséget a mennyiség elé helyezni, ugyanis kevesebb ruha esetén többször kell kimosni, tisztítani az adott darabokat, ezért jó, ha bírják a strapát.
Elmondom, én miért döntöttem úgy, hogy belevágok a kapszulagardrób kialakításába, amellyel van még bőven dolgom, de jó úton haladok. A minimalizmus mint stílusirányzat hozzám sosem állt igazán közel. A lakberendezésben mindig is a színesebb, kicsit kaotikusabb otthonok voltak a szívem csücskei. Ugyanakkor tudom, hogy a rendezett, átlátható otthon alapja a jó tárolás, ezt pedig csak úgy lehet megvalósítani egy hetven négyzetméteres lakásban, ahol öten élünk együtt, ha nem halmozzuk a tárgyakat. Egy ideje már zavar a sok apró csecsebecse, ruha, használati tárgy, és elkezdtem figyelni a saját rendviszonyomat. Rájöttem, a mindennapi egyszerűbb élethez, nem kell sok tárgy, inkább azok tudatos használata szükséges.
Ez is egy olyan darab, amit minden évszakban lehet használni
Fotó: Haáz Vince
A legszemélyesebbekkel kezdtem, és egy délután alatt csökkentettem a ruhatáramat, így összesen három laza komódfióknyi ruhám maradt – beleértve a téli, tavaszi, nyári és őszi darabokat is. Az öt kabátom és öt pár cipőm még megadóan vár a szelektálásra, de hamarosan azon is túl leszek. Az összecsomagolt darabokat pedig bevittem egy helyi alapítványhoz, amely szerényebb körülmények között élő nagycsaládokon segít.
A minőségibb darabokat hagyjuk meg
Fotó: Haáz Vince
Eddig sem vittem túlzásba a ruhavásárlást, sokszor válogattam át a ruháimat az elmúlt években, s régóta nem ragaszkodom foggal-körömmel egyetlen tárgyhoz sem, így nem volt nehéz dolgom most sem. Ráadásul mindig előszeretettel válogattam a turkincsek között, így sosem költöttem vagyonokat az öltözködésre, de a következő lépésben olyan találó szetteket fogok összeállítani a megmaradt ruháimból, amelyeket gondolkodás nélkül felvehetek a hétköznapjaimban. Ehhez azonban még be kell szereznem egy-két alapdarabot, mint például egy fekete egyszerű, de jó minőségű jégert. A kapszulagardrób lényege tehát a tudatosságban rejlik, hatása pedig számomra felbecsülhetetlen: egyszerűbb hétköznapok, kevesebb kidobott pénz, több idő, szellősebb otthon, kevesebb környezetszennyezés. Már ezért is megéri, nem?
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!